Az ókori görög szövegekben találunk néhány olyan példát, amelyeket mai szóhasználattal élve „állatvédő” törvényeknek nevezhetünk. Ezek a törvények vagy tiltják az állatok (illetve bizonyos állatok) megölését, vagy pedig szigorúan büntetik azokat, akik kárt vagy fájdalmat okoztak az állatoknak. Bár a példák meglehetősen elszórtan jelennek meg a görög és a latin irodalom egészében, mégis figyelemre méltóak. Egyesek közülük anekdotikus jelleggel bírnak, ez azonban nem lehet ok arra, hogy ne vegyük komolyan őket, amikor megkíséreljük felkutatni az állatokkal szembeni igazságos és kíméletes bánásmód nyomait az ókori görög felfogásban. Határozottan megtalálhatók egy olyan ősi kultikus törvényhozás nyomai, amely igazságos bánásmódot követelt meg a szelíd háziállatokkal szemben, amelyeknek az ember kulturált és civilizált életét köszönheti. Ez a törvényhozás két kultúrhérós, az eleusisi Triptolemos és az athéni Buzygés alakjához kötődik. Továbbmenve, az Areiospagos legfelsőbb bírói testületének olyan megdöbbentő döntéseire bukkanunk, amelyekben szokatlanul szigorú, sőt halálos büntetést szabtak ki állatkínzásért. Azonban nem csak az arisztokratikus múlt példái, amelyet ezek a bírói döntések szemléltetnek, hanem a demokratikus Athén néhány esete is tanúskodik az ókori görögség állatokkal szembeni szimpátiájáról és igazságosságáról. Ez bizonyára természetes is egy olyan város esetében, amely mindig azzal büszkélkedhetett – és remélhetőleg fog is büszkélkedni mindig –, hogy a törvény és az igazságosság fellegvára.