Az utóbbi évtizedekben Európában is alapvető társadalmi változások történtek, amelyek a családjogi szabályozást ugyan nem, de a családok életét alapvetően befolyásolták. Megszűnt a házasság kizárólagos szerepe, egyre elfogadottabbá s ezzel egyidejűleg gyakoribbá vált a házasságon kívüli együttélés, az élettársi kapcsolat. Emellett nőtt és jelenleg is nő a bontások száma. Megsokszorozódtak a családmodellek is. Bár a házasság egységes jogi intézmény, a házasságban élők konkrét kapcsolata más és más életkoruktól, életvitelüktől, vagyoni viszonyaiktól, a közös gyermek lététől függően. Az élettársi kapcsolat a házasságnál lényegesen nehezebben határolható be, miután sem kezdő, sem záró időpontja nem formális. Az alábbiakban a házasság és részben vele összevetve az élettársi kapcsolat mint jogi és társadalmi jelenség kerül vizsgálatra, elsősorban arra keresve a választ, hogy akár a házasság, akár az élettársi viszony esetében szövetség- vagy szerződésjellege-e a meghatározóbb. Mind a házasság, mind pedig – igaz, lényegesen szűkebb terjedelemben – a különneműek de facto élettársi kapcsolata vonatkozásában több réteget érintünk: a hatályos jogi szabályozást, annak (bizonyos kérdésekben) az ítélkezési gyakorlatban történő alkalmazását, továbbá a várható új szabályozást, illetve azt, hogy a társadalom miként látszik felfogni ezeket az intézményeket. Külön kitér a tanulmány a vagyonjogi kérdésekre; a házastársak, illetve élettársak vagyoni helyzetének jogi szabályozására, annak az ítélkezési gyakorlatban történő értelmezésére. A vagyonjogi megítélés megfelelően jelzi a jogalkotói, jogalkalmazói elvárásokat. Noha a megközelítés a magyar jogi és társadalmi hozzáállásra fókuszál, röviden említjük azt is, hogy mennyiben eltérő, mennyiben hasonló a házasságról (és az élettársi viszonyról) alkotott európai felfogás.