Magyarországon a rendszerváltozás óta sok tapasztalatot nyerhettünk már a társadalom tagjainak a környezeti döntésekben való részvételéről. Az elmúlt több mint két évtizedben sokféle részvételi folyamat zajlott le nagyon különböző módon és eredményességgel. A hazai irodalomban gyakran írnak olyan tapasztalatokról, amelyek a részvételi folyamat során a manipulációról és a folyamatok kiüresítéséről szólnak (pl. Vári 2003; Szántó 2008), és arról is, hogy a társadalmi részvétel Magyarországon nem működik megfelelően és hatékonyan (Szirmai et al. 2005). Ezek a folyamatok sokféleképpen értékelhetők és gyakran merült fel az a kérdés, hogy valódi részvételi folyamatnak lehettünk-e tanúi, és maga a folyamat sikeresnek mondható-e. Ezért jelen írásban bepillantást adok abba az elméleti vitába, amely arról folyik, hogy a társadalmi részvétel hogyan valósuljon meg a gyakorlatban környezeti ügyekben. A részvétel mikéntjét egyik részről abból a szempontból vizsgálom, hogy mitől is részvétel a részvétel, másrészről mitől lesz egy részvételi folyamat hatékony és sikeres. Először a részvételi folyamatok különböző megközelítésű meghatározásait tekintem át, és bemutatom, hogyan különítik el a többi demokratikus eszköztől. Ezt követően összefoglalást adok a részvételi folyamatok értékelési módszereiről, az értékelés kritériumainak meghatározási módjáról és alkalmazási lehetőségeikről.