A Magyar Országos Levéltárban végzett tudományos kutatásom többek között hazánknak az IMF-hez való csatlakozására, annak gazdasági, politikai hátterének vizsgálatára fókuszált. Az általam elemzett levéltári iratok tartalma alapján az a kérdés is felmerült, hogy a csatlakozási kísérletekben, illetőleg a csatlakozás elhúzódásának tényében milyen szerepe volt Kádár Jánosnak, a párt első számú vezetőjének? A 60-as évek második felében, a 70-es és 80-as években többször is felmerült magas politikai szinten a csatlakozás kérdése. Az anyagban többször is hivatkozom az MSZMP Politikai Bizottságának üléseiről készült szó szerinti jegyzőkönyvekre, amelyekből kiderül, mekkora súlya volt Kádár szavainak a viták során. Az irattári anyagokból egyértelműen megállapítható, hogy a csatlakozás témájában a magyar vezetés mindig tekintettel volt a szovjet véleményekre, de csak addig, amíg az általuk nyújtott segítség megérkezett, és a külső kényszerítő körülmények, a helyzet romlása nem tette szükségessé vagy elkerülhetetlenné, hogy negligálják a „nagy testvér” álláspontját. Kádár János többször is hangoztatta, hogy előbb próbáljunk meg önerőből vagy a szocialista országok segítségével kilábalni a problémákból. Főképpen azért hezitált, mert tartott tőle, hogy az IMF-hitelek feltételei esetleg olyan restrikciós lépésekre kényszeríthetik Magyarországot, amik számos fejlődő országhoz hasonlóan nálunk is tömeges társadalmi tiltakozáshoz, ellenálláshoz vezethetnek. Kijelenthető, hogy a csatlakozást megelőző negyed évszázadban Kádár Jánosnak meghatározó szerepe volt abban, hogy 1982-ig elmaradt a nemzetközi intézményekbe való belépés.