View More View Less
  • 1 ELTE Társadalomtudományi Kar Szociológia Tanszék 1117 Budapest Pázmány Péter sétány 1/A Magyarország
Restricted access

A cikkben egy bírósági peres eljárás folyamatát elemzem. Korábbi tanulmányaimban kidolgoztam a bíróság mint felelőtlen szervezet fogalmát és elméletét, amelyen azt értem, hogy ha a bíróság mások érdekeit sérti, azok nem tudnak visszahatni (aktív hatalom hiánya), sem védekezni (passzív hatalom hiánya). A bíró kockázat nélkül viselkedik, tevékenysége felett nincs kontroll, immunis a jelzésekre. Egybemosódik, vajon az egyik fél azért kritizálja a per menetét, mert ebből előnyt akar húzni, vagy azért, mert a bíróság visszaél a hatalmával. E két helyzet megkülönböztethetetlen. Az is megkülönböztethetetlen, hogy a bíróság azért tesz vagy nem tesz valamit, mert nem érti a per szakkérdéseit, vagy nyomást érzékel a per gyorsítására, esetleg elfogult vagy korrupt. A tanulmány a szervezeti hatalom oldaláról bemutatja a bíróságok hatalmi eszközeit, lehetőségeit, a hatalommal való visszaélés széles spektrumát, az ítéletekben megtalálható súlyos ellentmondásokat, a felelőtlen szervezetek működési logikájának kaotikusságát. A bemutatott szerződésszegési per 6,5 sorról kellett hogy döntsön. Ez nem sikerült, pedig 12 bíróság 10 éven keresztül 35 tárgyalási napon foglalkozott az üggyel. Zárásként azért megállapította az Ítélőtábla: mindenki kiválóan dolgozott, és nem húzódott el a per, a tényeket pedig alaposan feltárták. Mint kiderült, a szerződés szövege alapján lehetett dönteni. Akkor mit csinált a felelőtlen szervezet? 10 éven keresztül feltárta a per szempontjából érdektelen tényeket. Nem mindegy? A vesztes fizet. A jogerős ítélet mindent legalizált. Kinek az érdekében? Itt jön be a korrupció két típusa: a kínkeserves és a statáriális.