Az ének, a dal Theokritos idilljeiben kellemes, jóleso érzést vált ki a befogadóból, de nem ébreszt azonnali kielégítést igénylo vágyat, mintHomérosnál. Theokritosnál témává válik a dalverseny, a költemények szépségének megítélése, a költoi, eloadói teljesítmények összehasonlítása. Az 1., 5., 7., 8., 9. és 10. idill olyan jeleneteket tartalmaz, ahol az alakok egymásnak énekelnek, tehát eloadómuvészek vagy költok is és hallgatók is egy személyben, kifejezve, hogy a befogadói és eloadói szerepek felcserélhetok, vagyis az eloadónak muérto közönséggel van dolga, aki maga is alkot, s a költo (eloadó) és a befogadó egyenrangú.