View More View Less
Restricted access

Purchase article

USD  $25.00

1 year subscription (Individual Only)

USD  $130.00

A nemzetközi tudományosság követelményeihez felnövekvő magyarországi filológus nemzedék (Ponori Thewrewk Emil és környezete) az osztrák—magyar kiegyezés (1867) utáni évtizedekben személyeskedő viták során igyekezett pótolni történeti okokkal magyarázható elmaradásunk hiányosságait. Az emlékezetes „Ábel contra Hóman”-polémia nem előzmények nélkül robbant ki 1877-ben. Ábel Jenő ifjúkori Mentorát, Ring Mihályt Hóman Ottó még pesti magántanár korában (1871-ben) marasztalta el, talán illetéktelennek érezvén Ring Pindaros-tanulmányait (1870-ből). De miért szemelték ki a pestiek (Heinrich Gusztáv és Thewrewk) az 1872 óta kolozsvári Hóman Pindarosának megbírálására az alig érettségizett Ábelt? Hóman idősebb kolozsvári tanártársa, a kötözködő kedvű polihisztor Brassai Sámuel már 1871-ben megcsipkedte a kül- és belföldi Horatius-kommentátorokat. Súlyosabb következményekkel azonban csak az 1873-ban közzétett észrevételei jártak (az Aeneis II. énekének magyarázóiról, különös tekintettel P. Thewrewk iskolai kiadására), vagy még inkább Heinrich Gusztáv iskolai Cicero-magyarázatainak könyörtelen kifigurázása. Alkalmasint erre reagáltak az érzékenységükben sértett pesti nagyságok azzal, hogy egy gyerekemberrel dorongoltatták le — nem az öreg Brassait, hanem a könnyebben sebezhetőnek vélt Hómant. Hinc illae lacrimae.

Monthly Content Usage

Abstract Views Full Text Views PDF Downloads
Jan 2021 1 0 0
Feb 2021 2 0 0
Mar 2021 0 0 0
Apr 2021 0 0 0
May 2021 2 0 0
Jun 2021 2 0 0
Jul 2021 0 0 0