A két Cato gazdag (és egybefolyó) utóéletéből szemelgettünk néhány jellemző dokumentumot (Petronius, Martialis). Színes és drámai kép tárul az olvasó elé Lucanus eposzából, kiváltképpen a IX. énekben megörökített durum iter leírásából, amelyhez a színeket a költő — a történeti valósággal keveset törődve — a mesés Nagy Sándor-hagyományból vette. — „Az antikvitás XVI. századi képe” c. monográfiánk (1960) anyagából további érdekességeket kínálnak Bornemisza Péter prédikációs kötetei, mint pl. a megvesztegethetetlen ókori eszménykép ellentéteként felvonultatott főúri „lopók”, akik nem vasláncot (bilincset), hanem aranyláncot viselnek. Ugyancsak Bornemisza hivatkozik egy Rosa nevű milánói személyre, aki — felkelésének elbukását látva, de ügye igaz voltának tudatában — halála után Cato mellett óhajtott magának helyet a Purgatórium kapujában (vö. Dante, Purg. I). A magyar irodalomból Berzsenyi Dániel Catohivatkozásait idéztük: a költő az antik szerzők ismeretében állítja párhuzamba korának nagyságait az ókor hőseivel. — Kuriózumképpen hivatkoztunk végül Berzsenyi (és Dante) „őr-Catójának” modern Fortlebenjére: egy mai lakattípus is „Cato” márkajelzéssel került forgalomba.