A zsidóság Nagy Sándor idejében került a görög világ látóterébe, amely először a „barbár filozófia" képzetkörébe illesztette bele az újonnan felfedezett népet. A Ptolemaios-kori Egyiptomban a zsidóság és görögség egymás mellett élése még problémamentesnek nevezhető; a kor irodalmában néhány közhelyet leszámítva nem beszélhetünk antiszemitizmusról. A „görög antiszemita irodalom" kezdetei jórészt egyiptomi papi körökhöz köthetők; az innen kikerülő hellénizált szerzők műveiben egy ősi egyiptomi—zsidó vallási ellentétről szóló hagyomány motívumai jelennek meg. Apión kezében futnak végül össze a görög „barbár-diskurzus", az egyiptomi Antiexodusnarratíva és az aktuális zsidó—görög politikai feszültségek szálai.