A Kyklos szerkezetét és nyitóversét elemezve mutatja be Kapitánffy István a korabizánci epigrammaköltészet sajátosságait. Választ ad arra a kérdésre, hogy az antik epigrammaköltészet örökségének tudatos vállalása ellenére Agathias miért hagyta ki az antológiából a homoerótikus epigrammákat, illetve Nazianzi Szent Gergely és Palladas epigrammáit. Megállapítja, hogy a nyitóvers első egységének (1—46) szerepe a declamatiók előtt álló dialexisek szerepével azonos, és hogy Agathias itteni képei Chorikios néhány dialexisével mutatnak hasonlóságot. A vers második egységét (47—97) elemezve új érvvel erősíti a Kyklos kiadásának évére (567 körül) vonatkozó feltevést.