A bukolikus műfaj allegorizáló fölfogása, mely Nero korában általánossá vált, soktekinte tben elszegényedést hozott Vergilius bonyolult jelképteremtő művészetéhez képest. Calpurniusnak azonban éppen a pásztori allegóriában rejlő lehetőségeket kiaknázva sikerült a pusztán reproduktív imitáció kötelmein túllépnie; Corydon alakjában saját érvényesülési törekvéseiről, a mecenatúra visszásságairól, a költők sanyarú helyzetéről rajzolt keserűen önironikus képet. A IV. ecloga nem pusztán Vergilius, Ovidius és más költők allúziók megidézte szövegeit fordítja visszájára, hanem az augustusi kor irodalmának olyan kulcsfogalmait is, mint a rusticitas, paupertas, simplicitas, vates, ezáltal pedig saját korát Augustus eszményített uralkodásának tükrében szembesíti fogyatékosságaival. A Nero aranykorát magasztaló dalverseny, melyet gyakran vizsgáltak a kerettörténetből kiemelve a gátlástalan adulatio dokumentumaként, csak ebben a szövegkörnyezetben nyeri el teljes értelmét.