Calliope éneke (5.338-678), illetve az Orpheus dalában kirajzolódó történetfüzér (10.1-11.84) számos ponton mutat párhuzamot egymással s az ovidiusi mű egészével is. A két részlet ilyen szempontú elemzése a varietas esztétikai alapján szerkesztett Metamor-phoses szerkezeti egyensúlyára éppúgy lehetséges magyarázattal szolgál, mint ahogy közelebb visz a teljes mű értelmezéséhez is. A két részlet párhuzamai és újragondolása újabb szempontokat vet föl az Orpheus-történet vergiliusi és ovidiusi feldolgozásának kapcsolatáról is, a parodisztikus újramesélés helyett utóbbinál is a költő dalnok szerepének fontosságára és drámaiságára hívva föl a figyelmet.