A cikk azt a problémát vizsgálja konkrét szöveghely értelmezésével, hogyan teremthet lehetőséget gazdagító új olvasatok megfogalmazására régebbi irodalmi, esztétikai előfeltevéseink felülvizsgálata. Az Aeneis Nisus és Euryalus-epizódjában a szerző egy homérosi ihletésű katonai epizódban az epikus és heroikus világtól (a cikk szóhasználatában epikus kódtól) idegen elemekkel bővíti ki az elbeszélést. A szerelmi elégia nyelve és a görög fiúszerelem fogalma azonban feszültséget hoz a homérosi katonatörténetbe. Ennek eredményeképpen a részletet záró költői megszólalás és maga a történet között az interpretáció szempontjából termékeny feszültség alakul ki. A cikk amellett érvel, hogy ezt a feszültséget nem szabad eltüntetnie az inter pretációnak, helyette az egységesség követelményét érdemes újragondolni.