Ponori Thewrewk Emil, akit a magyar klasszika-filológia első nagy alakjának és megalapítójának tekintünk, egyúttal az egyetlen olyan magyar tudós is, aki foglalkozott az ókori görögök állatvédelmével. A téma iránti érdeklődése azzal a hatással magyarázható, amelyet szellemi környezete gyakorolt rá, közeli rokonságára és ismerőseire. A kor állatvédő mozgalmainak érvelése, amely az a minore ad maius elvén alapszik („aki kíméletlen az állatokkal, az kíméletlen lesz az emberekkel is”), megragadható Ponori Thewrewk rövid cikkében, amely különbséget tesz az állati élet megkíméléséhez vezető, régi vallásos hiedelmek és azon törvényes athéni esetek között, amelyekben az állatokkal szembeni kegyetlenséget megbüntették mint az emberekkel szembeni, jövőbeni kegyetlenség előjelét. Tanulmányom első felében (I–II. rész) megkísérlem feltárni Ponori Thewrewk személyes indíttatását és kapcsolatait, amelyek a kor állatvédő mozgalmaihoz fűzték, majd a III. részben sorra veszem azokat a Ponori Thewrewk által említett, ókori vallásos és törvényi megfontolásokat, amelyek az állatokkal való kíméletes bánásmódhoz vezettek, hogy teljes képet nyerjünk az ókori görögök állatvédelmi törekvéseiről és arról, ahogyan ezt Ponori Thewrewk és kortársai látták.