Pausanias művének hetedik könyvében, Patrai városának ismertetése során két helyi történetről is tudósít. Az egyik egy kevéssé összetett cselekményű szerelmi novella, amely azonban meglepő fordulatokat tartalmaz. Pausanias maga, bár a történetben egy istennek, Dionysosnak is központi szerepe van, a történetet a szerelem erejéről szóló meseként értelmezi. A másik egy összetettebb, két részből álló mitikus történet, melyhez egy évenként megismételt helyi rítus is kapcsolódik. E második történet első felében szintén fontos szerepe van a szerelemnek és egy istennek, ezúttal Artemisnek, a történet folytatása azonban Artemis helyett Dionysost, s a szerelem helyett az őrületet helyezi a középpontba.Elemzésemben a két történet kapcsán Pausanias hellenisztikus kori nézőpontja és értelmezései, a történetek mitikus tartalma és a rítus közti összefüggéseket vizsgálom — elszakadva egyrészt attól a Pausanias-képtől, amelyet még a tizenkilencedik századból örököltünk, s amely szerint a pausaniasi elbeszélések hátterében mindig valamilyen más forrásszöveg, ez esetben hellenisztikus szerelmi történetek állnak, másfelől attól a valamivel későbbi tradíciótól, mely a rítusokat előszeretettel s gyakran túlságosan is egyoldalúan olvassa rite de passage-ként, kizárólag a beavatási funkció, egyfajta „primitív” örökség felől.