Jelen tanulmány, Herman József vonatkozó munkásságához kapcsolódva, a szóvégi -s kiesésének, törlésének problémájával foglalkozik a latin feliratos anyag tükrében. A Császárkori latin feliratok számítógépes nyelvtörténeti adatbázisában rögzített szóvégi -s kiesések elemzésével e dolgozat a Herman József által javasolt morfoszintaktikai magyarázatot kívánja helyettesíteni egy fonetikai, fonoszintaktikai értelmezéssel, amely rávilágít a mássalhangzói környezet döntő fontosságára a szóvégi -s mindenkori kiesésében, törlésében. Eszerint a szóvégi -s fonoszintaktikailag meghatározott törlése rákövetkező mássalhangzó előtt folyamatosan megvolt, de különböző mértékben jelentkezett az ólatin korszaktól kezdve mindvégig a latin nyelv történetének folyamán. Ezt a helyzetet örökölhették meg az újlatin/román nyelvek, amelyekben különböző irányú, komplex morfológiai újítások vezethettek a fonoszintaktikailag meghatározott s-törlés megszűnéséhez és a szóvégi -s stabilizációjához (amint ez az ún. nyugati újlatin/román nyelvekben bekövetkezett) vagy kiteljesedéséhez és a szóvégi -s teljes eltűnéséhez (ahogy ez az ún. keleti típusú újlatin/román nyelvekben történt).