Magyarországon 1870-tól 1945-ig a telepszerű építkezések műfajának igen széles skálája jött létre. Az ekkor épült munkáskolóniákról és tisztviselőtelepekrõl átfogó monográfia még nem jelent meg, a telepek rendszerezésével nem foglalkoztak. A telepszerű építés legkarakteresebb ismérvei az egyidejűség, a célzott népességi csoport és az egységesség. A telepek rendszerezéséhez ismerni kell az építtető finanszírozási elveit és építési céljait, a telep lakóinak társadalmát, a telepek morfológiai, területhasználati sajátosságait, nem hagyható el az építészeti stílusjegyek összegyűjtése sem. Jelen rendszerezésünk vezérfonalát az építtetők köre jelenti. Magyarországon ebben az időszakban a legjelentősebb építtetők közé tartoztak: az állam, a városok és városi közüzemek, az állami és magánvállalatok, a biztosító társaságok, a házépítő szövetkezetek, az országos működésű társadalmi szervezetek, valamint az egyházak és a magánerő. Az állami és városi építkezések esetén dominálók voltak a szociálpolitikai célok: segíteni kívántak a kisjövedelmű rétegeknek és a munkanélkülieknek. A vállalatok telepszerű építkezéseinél a szükséges munkaerő megkötése volt a cél. Önérdekek érvényesítésére a házépítő szövetkezeti forma volt a legalkalmasabb, a közepes jövedelmű munkások és tisztviselők építkezéseihez a saját tőkén kívül olcsón megszerezhető területekre és kedvező hitelkonstrukciókra volt szükség. A biztosító társaságok közül az OTI, valamint az egyházak telepszerű építkezéseit a karitatív és szociálpolitikai célok mellett alapvetően a tőkekihelyezés indokolta.
Fűrészné Molnár Anikó: Lakáshelyzet, otthonkultúra az ipartelepeken. In: Tatabánya 45 éve város. Tatabánya várossá nyilvánításának 45. évfordulója alkalmából rendezett tud. konf. előadásainak anyaga. Tatabánya, 1992. 90.
Csontos Györgyi - Vass Tibor: Ózdi munkáskolóniák. Pomáz, Kráter kiadó, 2001.
Ózdi munkáskolóniák. , ().
Ferenczi Imre: A lakásügy állása és haladása Magyarországon. Városi Szemle 1913. II.
'A lakásügy állása és haladása Magyarországon ' () Városi Szemle : II .
Ferkai Andrés: Pest építészete a két világháború között. Budapest, Modern Építészetért Építészettörténeti és Műemlékvédelmi Kht., 2001.
A főváros építkezései I. közlemény. Magyar Építőművészet 1909. VII. évf. 7. sz.
Urbanitás Tervező és Tanácsadó Kft.: Dunakeszi Gyártelep szabályozási terve és helyi építési szabályzata. Vizsgálati és tervi munkarészek 1999.
Vörösmarty Kálmán: Az 1940. évi árvíz által elpusztított 13.000 ház újjáépítése. Tér és Forma 1941. 1. sz. 4-13.
Winkler Gábor: A győri vagongyári lakótelep védelme. In: XX. századi műemlékek és védelmük. Budapest, 1996. 91-94.
XX. századi műemlékek és védelmük. , () 91 -94 .
Unwin, Raymond: Town Planning in Practice. London, T. Fischer Unwin, 1909.
Town Planning in Practice. , ().
A MÁV Debreceni Járműjavító üzem története 1898-1973. Debrecen, MÁV Debreceni Járműjavító Üzem, 1976.
Peresi Klára: A nógrádi szénbányászat róvid tórténete. Salgótarján, a szerző kiadása, 1999.
Sallayné Peterdi Vera: A MÁVAG kolóniái (1869-1985). In: Tanulmányok a MÁVAG történetéből. Budapest, 1989.
Tanulmányok a MÁVAG történetéből. , ().
Sáry István: Győr-Gyárváros alapítása. Műhely 1982/2. 84-90.
'Győr-Gyárváros alapítása ' () Műhely : 84 -90 .
Szvircsek Ferenc: Bányászkónyv. Salgótarján, 2000.
Timon Kálmán: Fejezetek a magyar lakásépítés történetéből. ONCSA házépítési akció. Magyar Épitőipar 1983. 7. sz. 430-431.
Gönczy Béla: A m. kir. államvasutak munkáslakóházai. MMÉEK 1899.
Huszonót év - a Tisztviselőtelep tőrténete. Szerk. Gaal Mózes. Reprint. Budapest, Tisztviselőtelepi Ónkormányzati Egyesület, 1998.
Litschauer Lajos: A magyar általános Kőszénbánya részvénytársaság alsó-galla-bánhidai barnaszénbányaműve. Bányászati Kohászati Lapok 1902. XXXV. évf. 3. sz. 38-39.