A BME Építészettörténeti és Műemléki Tanszékén, Dr. Istvánfi Gyula vezetésével folyó PhD kutatás tárgyát az Erdélyben található XVIII. századi ferences templomok és kolostorok képezik. A ferencesek a XIII. században alapítják az első kolostoraikat Erdélyben, majd a XV. század közepén az obszervancia elterjedésével újabb kolostorok létesülnek. A reformáció után a katolicizmus XVIII. századi térhódításában ismét fontos szerepet játszanak a ferencesek. Ekkor létesül a legtöbb, ma is álló kolostoruk. A felsorolt emlékek egy része napjainkban is a ferencesek birtokában van, másik része az Erdélyi Egyházmegyének átadott plébániaként működik. Több kolostor elpusztult. A XX. század végére Erdély nagy részén a magyarság, és így a katolikus hívek is kisebbségbe kerültek. Az épített örökség, melynek jelentős részét képezik a ferences kolostorok, folyamatosan pusztul. Az épületek egy része üresen áll, pedig méreteiknél fogva, és mivel általában városokban állnak, könnyen lehetne hasznosítani őket. A kutatás megpróbálja feltárni az épületek újrahasznosításának lehetőségét, azok történeti és építészeti értékeinek feltárásával és megőrzésével. A kutatás eredményeként az egyes épületek elhelyezhetők a magyar barokk építészettörténetben. Ebből a szempontból a tanulmány hiánypótló lenne, hiszen a sokszor kvalitásos épületek vagy épületegyüttesek, melyek többnyire méreteiknél fogva is kiemelkedőek, alig szerepelnek az eddigi szakirodalomban.