Minden építészeti alkotás érzékelhető formájában - akár műalkotás igényű, akár egyszerűbb, „kommersz” épületről van szó - mindig valamiféle lényeg, alkotói „üzenet”, esztétikai tartalom jelenítődik meg. Ez az alkotás esztétikai jeleibe kódoltan van jelen, melyet az épület használói, az épület látogatói, sőt, a kívülállók is tudatosan vagy öntudatlanul befogadnak, dekódolnak. Az építészet sajátszerűségei miatt ez az építészeti tartalom elsősorban a meghatározott rendeltetésű terek kialakításában, kapcsolatuknak, összegfüggéseiknek a módjában jut kifejezésre. A különböző épületek funkcionális igényeit, illetőleg azok megvalósulását általában mindig jelzi az épület külső képe, a tömegkialakítás és a homlokzat. A funkcionális tartalom kivetülését az építészeti formára jelentős mértékben elősegíti, és az építészeti élményt fokozza, ha maga a funkció, az azt teljesítő emberi tevékenység látványként szerepel: a városképben az ott élő, járókelő emberek, járművek, vagy éppen az üzlet kirakatán keresztül a vevők és eladók, a műhelyekben a gépek mozgása stb.