A tanulmány - a magyarországi evangélikus templomokkal foglalkozó építészettörténeti kutatás kapcsán - rövid áttekintést kíván adni a faszerkezetű boltozattípusokról, különös tekintettel a hazánkban a XVIII. századtól egészen a XX. század elejéig épült - és főként a templomépítészetben elterjedt - ún. de l'Orme-rendszerű deszkaíves térlefedésekről. Az elnevezés Philibert de l'Orme francia építészre utal, aki az 1561-ben megjelent „Nouvelles inventions pour bien bastir et a petits fraiz” c. művében ismertette e szerkezetet és javaslatokat adott különböző gyakorlati alkalmazási lehetőségeire. Az ilyen ívtartók függőlegesen egymás mellé helyezett és eltolással toldott deszkákból (vastagság 2-3 cm) vagy pallókból (vastagság 3,5-6 cm) állnak. Magyarországra minden valószínűség szerint német nyelvterületről került be a szerkezettípus. A megvalósult szerkezetek funkció, forma, tartószerkezet, épületszerkezeti kialakítás szempontjából változatosak; a XIX. századi magyarországi templomépítészetben viszonylag nagy számban előfordulnak.