Pontosan húsz év telt el azóta, hogy Philip Johnson és Mark Wigley 1988-ban New Yorkban közös kiállításon mutatta be a legjelentősebbnek tartott hét „dekonstruktív” építész munkásságát. Ez a húszéves évforduló és maga az azóta eltelt idő teszi lehetővé azt, hogy az építészeti dekonstrukció „mozgalmával” kapcsolatban távlatból, objektíven szemlélhessük a történéseket, értelmezzünk és értékeljünk. Az építészetelmélet és a gyakorlat összekapcsolása, a bizonytalan (a „ferde” és a „jelentésmentes új”) bevezetése az építészetbe, az interdiszciplinaritás használata, a fennálló rendszerekkel szembeni kritikai hozzáállás átértelmezése, a „tervezésmódszertan” új utakra_h