A tanulmány az előző számban azonos címmel közölt cikk folytatása. Ebben a részben először a sopronbánfalvi Hegyi templom alaprajzának és tájolásának csillagászati hátterét vizsgálja (4. fejezet); az elemzés alapvetően a XV. században épült apszisra vonatkozik. Az apszis imago mundi rendeltetése hűen tükrözi a pálos szemléletet: ez a látásmód a teremtett Univerzum egységét és az Örökkévaló érzékelését geometriai, csillagászati, filozófiai analógiák által lépésről lépésre közelíti meg. Az analógiák felismerésére és helyes értelmezésükre a védőszent legnagyobb ünnepéhez kötött, rejtett szakrális geometria vezeti rá a szemlélőt. Az 5. fejezet az említett szakrális geometria szerves részét képező Mária-oszlop holdnaptár vonatkozásait elemzi. Az oszlopszent kulcsfontosságú összekötő, közvetítő szerepet tölt be a templom-apszis és az évszázadokkal később épült lépcsősor szimbólumrendszere között. Ez a szerep az oszlopon álló Szent Szűz alakjára teljesülő csillagászati, naptári, geometriai konstellációk felismerése által tudatosul a szemlélőben. Egyértelművé válik, hogy a tanulmányban elemzett három szakrális objektum szerves egységet képez, függetlenül megépítésük idejétől. Bebizonyosodik a lépcsősor szimbólumrendszerének szakrális célja: az Immaculata-oszloppal együtt rávezetni a szemlélőt a templom rejtett szakrális geometriájára és annak üzenetére. A tanulmány végül kísérletet tesz arra, hogy az alkalmazott szimbólumrendszer eredetét, lehetséges gyökereit feltárja, kimutatva egy mélyebb kontextusban közös elemeit a Mithras-relieffel. Az összekötő elem a precesszió, amiről (ha okáról nem is) a két rendszer egyaránt tudott. A pálosoknál azonban nem misztikus ködbe burkoltan jelenik meg az üzenetet kifejező szimbolizmus, hanem megtervezett kompozícióba foglalt, tudományos igazságok által. A nagyságrenddel mélyebb kifejezésmód és az egyértelmű szimbolika világviszonylatban teszi egyedülállóvá ezt a szakrális építménykomplexumot. Hűen tükrözi a hívő hitbéli tudatosságát, és általában a magyarság régmúltban gyökeredző szellemi minőségét.
Guzsik Tamás: Tájolási rendellenességek a középkori templomépítészetben. Építés-Építészettudomány VII. köt. (1975) 1–2. sz. 91–104.
Csatkai Endre: Sopron és környéke műemlékei. Akadémiai Kiadó, Budapest 1953.
Érdi Bálint: Égi mechanika. Tankönyvkiadó, Budapest 1996. http://mek.niif.hu/04800/04800/04800.pdf
Dávid Ferenc: Sopronbánfalva, kolostorhegyi lépcső. Adatok Schweitzer György soproni szobrász működéséhez. Építés-Építészettudomány XV. köt. (1983) 1–4. sz. 55–92.
Pál József – Újvári Edit: Szimbólumtár. http://www.bkiado.hu/netre/Net_szimbolum/szimbolumszotar.htm
Szabó Anikó: Régi magyar kalendáriumok és a naptárreform. http://csillagaszattortenet.csillagaszat.hu/egyetemes_naptartortenet_es_kronologia/regi_magyar_kalendariumok_es_a_naptarreform_2_4.html
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium. Mandala, Szeged 1998. http://mek.niif.hu/04600/04656/htmlhttp://mek.niif.hu/04600/04657/html
Ponori Thewrewk Aurél: Hajnali Szép Csillag: csillagászat a Mária-mítoszokban. Magyar Csillagászati Egyesület, Budapest 2003.
Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium. Panoráma, Budapest 1988. http://mek.oszk.hu/05000/05097/05097.pdfhttp://jelesnapok.oszk.hu
Csemegi József, ifj.: Sopronbánfalva középkori templomai. (klny. Soproni Szemle) Sopron, é. n.
Somfai Elemér: http://www.euroastra.hu/node/4308
Németh Csaba: Richardus de Sancto Victore Nonnullae allegoriaejának magyar fordításához. Richardus de Sancto Victore: A szövetség sátrának néhány allegóriája. http://epa.oszk.hu/00100/00186/00005/996_richardus.htmlMagyar Filozófiai Szemle 1999/6