A műemlékvédelem kifejezés hallatán gyakran szinte automatikusan régi templomok, kastélyok és várak képére asszociálunk. Olyankor azonban, amikor a műemlékvédelem kifejezést történelmi ipari épületek vonatkozásában alkalmazzuk, általában hosszas magyarázatok szükségesek. Pedig éppen Budapesten – ahol az 1875 és 1914 között lejátszódó dinamikus gazdasági változás következtében gyors ütemben létesítettek, zártak be, bontottak le vagy hagytak tönkremenni ipari épületeket – állnak ezek az építmények igen szoros kapcsolatban a város történelmével és kulturális fejlődésével. Vagyis más szóval ezek az épületek a város történelme szerves részének tekinthetőek, melyek hiányában akár fontos összefüggések veszhetnek el. Hiszen éppen ezekben a gyárcsarnokokban állították elő a kor anyagi értékeit, melyek a polgári kultúra, művészet, tudomány és nevelés támogatásának forrását jelentették. Vagyis a 19. századi történelmi ipari építmények kutatása szerves részét képezi mai posztipari társadalmunk gyökerei és fejlődése megértésének. E terület tudományos feldolgozása tehát hozzájárulhat saját kulturális identitásunk erősítéséhez. Az alábbi cikk erősíteni kívánja a társadalmi érzékenységet a területtel szemben, és egyben kritikusan vizsgálja az elméleti és gyakorlati megközelítés kérdéseit és nehézségeit. Az elméleti vizsgálat eredménye kritériumkatalógus formájában hasznosítható, mely szempontok az ipari épületek műemlékvédelem alá helyezésének első megítélésében is segítséget nyújthatnak.
Váczi Piroska: Az ipari épületek védelmének lehetőségei. Műemlékvédelem 45. évf. (2001) 6. sz. 379.
Pilsitz Martin: Történelmi ipari épületek kutatása – keretfeltételek, módszerek és az IBA 2010. 16th „Building Services, Mechanical and Building Industry Days”. Konferenciakötet. Debreceni Egyetem, Debrecen 2010. 387–392.
Odo Marquard: Zukunft braucht Herkunft. Philosophie des Stattdessen. Reclam Verlag, Stuttgart 2000. 66–78.
Günther Bandmann: Ikonologie der Architektur. In: Warnke (Hrg.) Architektur. Berlin 1984. 19.