Az írás a századforduló építészeti stílusainak terminológiai árnyalására tesz kísérletet konkrét példák és korabeli források segítségével. A historizmus és a szecesszió egymás mellett élésekor, két pályázatot szerveztek nagy pénzintézeti központok épületének tervezésére (az elsőt a Tőzsde, a másodikat az Osztrák-Magyar Bank számára), mindkettőt Budapestre, a Szabadság térre. Jól jellemzik a korszakot; mindkettőn részt vett Alpár Ignác és Lechner Ödön, akik a két ellentétes(?) szemléletű stílus képviselői voltak. A kortárs sajtó — és nem csak a szaksajtó — nagyon érdeklődött a pályázatok iránt. A kánont, amennyiben ez meghatározó/meghatározható, olyan kritikusok alakították, akik közt többen elköteleződtek a „protomodern”-nek is nevezhető mozgalomhoz, a szecesszióhoz vagy csak Lechner muvészetéhez; és ma már szinte ismeretlen a historizmus korabeli elméleti háttere is. Visszatekintve az eredeti forrásokra, jól látszik, hogy a két irányzat között korántsem olyan széles a szakadék, mint azt az utókor sokáig látni vélte.