A BME Építészettörténeti és Műemléki Tanszéke konferenciát szervezett Szentkirályi Zoltán, a tanszék kivételes műveltségű és nagy tekintélyű professzora tiszteletére, 2014. február 6–7-én, halálának tizenötödik évfordulója alkalmából. Szentkirályi Zoltán tudományos munkásságát a széles körű elméleti és filozófiai alapon kibontakozó építészettörténészi szemlélet határozza meg. Ennek alapja az a következetesen felépített, a tér, tömeg és idő viszonylatában definiált térszemléleti kategóriarendszer volt, amely a világ építészeti és képzőművészeti jelenségeinek értelmezéséhez nyújtott támpontot. Legjelentősebb elméleti tanulmányai és összefoglaló építészettörténeti kötetei ezen az elvi alapon íródtak, amelyet először „A térművészet történeti kategóriái” c. tanulmányban publikált 1967-ben. Építészettörténeti tankönyvei — az építészet történetét röviden összefoglaló, illetve a barokkról szóló mű — számos kiadást értek meg, és ezeket ma is használják a felsőoktatásban. Munkássága — különösen a barokk építészetről szóló írásai és előadásai — építészgenerációk szemléletére hatott iránymutatásként. Munkásságáért 1986-ban Ybl-díjjal, 1998-ban Széchenyi-díjjal tüntették ki. A konferencia első napján a meghívott építészettörténészek — elsősorban az újkor, illetve az építészetelmélet témáit kutató művészettörténészek és építészek — adták elő kutatási eredményeiket, amelyek sokféleképpen kapcsolódtak az ünnepelt munkásságához. A második napon — a korábbi hasonló konferencia gyakorlatát követve — a tanszék doktoráns hallgatói és konzulenseik, továbbá Szentkirályi Zoltán egykori kollégái tartottak előadásokat, aktuális kutatásaikat és elért eredményeiket bemutatva.