A Szerző, mint az Építés – Építészettudomány (rövidítve ÉÉT, korábban Építés- és Közlekedéstudományi Közlemények, rövidítve ÉKTK) szerkesztőségének 1957-től munkatársa, visszatekintésében a Műegyetem mérnöki és építészmérnöki karának tudományos-szellemi életét szolgáló folyóirat történetét, feladatait és azoknak teljesítését kívánja megvilágítani. Arra törekszik, hogy a lap saját belső fejlődésén túl a korabeli tudományos kutatás egészéről is képet nyújtson. Erre lehetőséget ad az is, hogy a lapban 2007-ben az 1957–2007 közötti éveket három nyelven (angolul és németül is) összefoglaló tartalomjegyzék és a fő munkaterületeket elemző, alapos értékelő tanulmány jelent meg négy szakértő részéről.
Az ÉKTK korszaka (1957–1968) még szélesebb szakterületet ölelt fel, az akadémiai kutatás tudományterületeinek kiépülési időszakát. Az ÉÉT időszakában 1969-től az elméleti és alkalmazott mechanika és az építés közös területe jelenti a mérnöki szakterületet, míg az építészettudomány, építészettörténet és műemlékek, illetve a településtudomány a másikat. Sajátos változást jelentett a 2000. év a lap előállításában s így szerkesztésében is azzal, hogy beköszöntött a digitális korszak. A belső, egyetemi változások, így a doktori iskolák megjelenése és más intézményi változások már előbb, az 1990-es években éreztették hatásukat.
A szerző cikkében összefoglalja a négy szakértő 2007-ben írt legfontosabb megállapításait. Marosi Ernő művészettörténész az építészettörténet, a műemlékek és az építészetelmélet kapcsolatát elemezte, és a lap művészettörténeti jelentőségét méltatta. Gáspár Zsolt, a szerkesztőbizottság tagja 50 év minden szerzőjét és tanulmányát mérlegre téve elemezte a mechanika tudomány belső fejlődését és újabb fejezeteinek kibontakozását. Finta József az alkotó-tervező oldalról szemlélte a lapot és vizsgálta szerepét a tervező építészi szemlélet hazai kialakulásában. Meggyesi Tamás a településtudomány, településtervezés és urbanisztika nézőpontjából tekintette át a közölt tanulmányokat és méltatta a lap szerepét témakörében. A szerző végül saját szerepét és felelősségét veti fel a Szerkesztőség életében. Legfontosabb eredményként a szerzőgárda kialakulását és a szerkesztői tevékenységben érzékelhető együttműködést említi, tekintettel arra, hogy visszavonulásával lezárul 60 éves szolgálata.