A sorozat második része a Rimanóczy-dinasztia legismertebb tagja, a Budapesten működő Rimanóczy Gyula gazdag életművét mutatja be. Gyula, idősebb Kálmán nagyváradi építész elsőszülött fiának, Árpádnak volt a gyermeke. Építészi pályáját műegyetemi tanulmányai és néhány építésznél alkalmazásban eltöltött év után a húszas évek végén kezdte. Neobarokk, neoreneszánsz és art deco stílusú tervek után a modern építészet mellett kötelezte el magát. Főként családi házakat, villákat épített, de számos megbízást kapott a katolikus egyháztól is. A harmincas évek közepétől pályázati sikerei nyomán nagyobb léptékű középületeket is meg tudott valósítani. E műveivel a két világháború közötti magyar építészet egyik meghatározó szereplőjévé vált, s ennek köszönhetően lett a háború után a középgeneráció tisztelt mestere, akinek jelentős szerep jutott a negyvenes-ötvenes évek stílusának kialakításában és a fiatalabb generációk nevelésében. Munkássága korai halála ellenére kiterjedt és változatos. Bármilyen modorban dolgozott is, műveit a pontosság és a jó ízlés jellemzi. A tanulmány újabb életrajzi adatokkal, az egyes korszakok hátterének feltárásával, illetve a művek recepciójának bemutatásával kíván a korábbi szakirodalomhoz hozzájárulni.
Dévényi Tamás – Ferkai András: Rimanóczy Gyula (1903–1958). OPEION Ifjúsági melléklet (1982) 2. 13–21.
Dévényi Tamás – Ferkai András: Rimanóczy Gyula (1903–1958). Magyar Építőművészet (1984) 3. 37–42.
Szalai András : Rimanóczy Gyula és Weichinger Károly emlékkiállítása. Műemlékvédelmi Szemle (1995) 1–2. 281–286.
Hadik András et al. (szerk.): Rimanóczy Gyula (1903–1958). Országos Műemlékvédelmi Hivatal Magyar Építészeti Múzeuma, Budapest 1996.
Harsányiné Vladár Ágnes : A városmajori és a pasaréti templom. In: A 26. Egri Nyári Egyetem előadásai. Eger 1996. 135–145.
Péter I. Zoltán : Egy tehetséges és sikeres építészdinasztia. Várad 14 (2015) 6.