The restoration of monuments: a distinctly cultural act realized by the means of architecture; thus, it is an architectural work, and as such is not independent of the prevailing architectural conception of its own age. Gyula Hajnóczi created added value by implementing his heritage restorations in a moderate and authoritative way, as one of the periods of the monument’s lifetime and history that respects the previous ones, but at the same time has its own significance measurable to them. The fact that Hajnóczi was both an archaeologist and an architect contributed to the development of his holistic approach. His oeuvre mainly focused on the conservation and restoration of archaeological monuments and ruins. Closely related to this area there are particularly challenging issues, namely the conservation/technical solutions and methods or (in addition to preserving values) the other main purpose and mission of monument restoration: presentation. Hajnóczi placed emphasis on the faithful representation of the remains from the “original” age, at the same time, he consciously applied fitting/imitating supplementation as much and to such an extent that was necessary for understanding and interpreting the monument, and/or for satisfying the physical requirements of conservation. Everything else, however, that was additional or supplemented the heritage, in particular the design of protective buildings serving the display of the mass/space of monuments was strictly realized by choosing materials and technical-aesthetic solutions typical in the restored era. Hajnóczi’s approach to heritage restoration added a new dimension to the conservation and restoration of monuments, especially Roman ruins, incorporating and further developing the experience of his predecessors’ work as well as the knowledge of international theory and practice. He had his own way in the contemporary context that was not far from the slightly dogmatic interpretation of the Venice Charter. Not contradicting the philosophy of the Charter, even carefully fulfilling its requirements of giving priority to the respect of existing values, he had the personal commitment to create restorations that not only preserved the values, but also served the understandable and experiential learning of heritage. The heritage restoration works of Gyula Hajnóczi became examples and sources of inspiration in such a way that they were incorporated into the practice of heritage restoration with quiet naturalness.

A műemlék-helyreállítás meghatározóan kulturális tett, amely az építészet eszközeivel valósul meg, azaz építészeti alkotás, s mint ilyen, nem független saját korának uralkodó építészeti felfogásától. Hajnóczi Gyula hozzáadott értéket teremtett, mértéktartó és mértékadó módon valósítva meg a műemlék-helyreállításait, mint a műemlék életének, történetének egyik, a korábbiakat tiszteletben tartó, ugyanakkor azokhoz mérhető jelentőségű periódusát. Egészlátó szemléletének a kialakulásában közrejátszott, hogy régész és építész képzettséggel is rendelkezett. Munkásságának fő területe a régészeti műemlékek – romemlékek konzerválása, restaurálása. Ehhez szorosan kapcsolódnak az e területen különösen is nagy kihívást jelentő kérdések, nevezetesen a konzerválási-műszaki/technikai megoldások mikéntje és a műemlék-helyreállításnak az értékmegőrzés melletti másik fő célja és küldetése: a bemutatás. Hangsúlyos az „eredeti” korból fennmaradt részek hűséges megjelenítése, de tudatosan alkalmazza az olyan mértékű, illeszkedő-utánzó kiegészítést, amilyen és amennyi a megértéshez, értelmezéshez, és/ vagy a konzerválás fizikai követelményei miatt szükséges. Minden más viszont, ami ezen felül van, illetve ehhez kapcsolódik, így különösen a tér-tömeg megjelenítést is szolgáló védőépületek kialakítása már szigorúan a helyreállítás korában „járatos” anyaghasználattal, műszaki-esztétikai megoldással készül. Hajnóczi műemlék-helyreállító szemlélete új dimenziót jelent a műemlékek, elsősorban is a római romemlékek konzerválásában és helyreállításában, beépítve és alkotó módon továbbfejlesztve az elődök munkájának és a nemzetközi elméletnek és gyakorlatnak a tapasztalatait. A Velencei Chartában megfogalmazottak kissé dogmatikus értelmezésétől sem idegen közegben a maga útját járta. Nem ellentmondva a Charta filozófiájának, sőt, gondosan teljesítve a meglévő értékek tiszteletben tartásának elsőbbségét előíró elvárásait, kiegészítve azzal a rá jellemző törekvéssel, hogy az értékek megőrzésén túl azok érthető, átélhető, élményszerű megismerését is szolgálja. Hajnóczi Gyula műemlék-helyreállításai oly módon váltak példává, inspirációs forrássá, hogy csendes természetességgel épültek be a műemlék-helyreállítási gyakorlatba.