Rekonstrukció, újrafelhasználás és bontás: 1945 utáni modern épületek sorsa a műemlékvédelem körein kívül és belül

Gergely Hartmann

doi:10.1556/096.2021.00059

Jump to Content

Építés - Építészettudomány

Volume/Issue:: Volume 50: Issue 1-2

Rekonstrukció, újrafelhasználás és bontás

1945 utáni modern épületek sorsa a műemlékvédelem körein kívül és belül

Author:

Gergely Hartmann

Gergely Hartmann Okl. építészmérnök, a MOME Doktori Iskola PhD-hallgatója, egyetemi óraadó. MOME Építészeti Intézet, MOME Elméleti Intézet, 1121 Budapest, Zugligeti út 9

Search for other papers by Gergely Hartmann in
Current site
Google Scholar
PubMed

hartmann.gergely@g.mome.hu

View More View Less

Pages:: 169–207

Online Publication Date:: 14 Feb 2022

Publication Date:: 04 Mar 2022

Article Category:: Research Article

DOI:: https://doi.org/10.1556/096.2021.00059

Keywords:: modern architecture; monument protection; adaptive reuse; reconstruction; demolition;

Keywords (Hungarian):: modern építészet; műemlékvédelem; újrahasznosítás; rekonstrukció; bontás; reuse;

Restricted access

Purchase article

USD $30.00

1 year subscription (Individual Only)

USD $168.00

USD $30.00

Click here to view the full Terms and Conditions

USD $168.00

Click here to view the full Terms and Conditions

Az 1945 utáni modern épületek sorsa ma különösen problémás. A hazai műemlékes és építész szakma egy része, a nemzetközi szaktekintélyekkel egyidőben, már a kilencvenes évek elején felfigyelt arra, hogy különleges, a hagyományos műemléki rekonstrukcióktól eltérő hozzáállást kíván megújításuk. A kétezres évek eleje óta azonban átfogó, szintetizáló kutatás itthon nem történt, és (a szocreál épületekkel nem számolva) csak néhány 1951 előtti épület vitatott műemléki rekonstrukciójára került sor. A hazai intézményes műemlékvédelem még a 2010 előtti időszakban sem tudott módszertani szempontból megújulni. Ennek akadálya nem elsősorban szakmai, inkább a döntéshozói akarat hiánya volt. Példákkal illusztrálom, hogy Nyugat- Európában eközben milyen eredményeket értek el a modern épületeknek – elsősorban a hatvanas évek épületeinek – felújítása területén, és ennek kontextusába helyezem a hazai helyzetet.

Miközben itthon a hivatalosan védett, II. világháború utáni épületek legtöbbje pusztul, a védelem körein jórészt kívül esők újrahasznosítására számos példát találunk. Az adaptive reuse (alkalmazkodó, rugalmas újrafelhasználás) a nemzetközi építészeti színtér egyik legkurrensebb témája az utóbbi évtizedben. A fogalom több lehetséges értelmezése közül tanulmányomban leginkább úgy tekintek rá, mint az építészet, a belsőépítészet és az örökségvédelem egyfajta metszetére,¹ szem előtt tartva, hogy ez a fajta alkotói hozzáállás magában hordozza az újrahasznosítás fenntarthatósági és környezetvédelmi aspektusait is. A 2008-as gazdasági világválság után, de kiemelten 2015 körültől megfigyelhetjük a hazai, 1945 utáni épületállománnyal foglalkozó reuse-projektek számának, valamint az ezekre irányuló figyelemnek a növekedését. Új lendületet kapott és új szereplőkkel gazdagodott az e korszak örökségéről szóló párbeszéd is – igaz egy szűkebb szakmai közeg kereteit továbbra sem lépi át. A rekonstrukciók mellett kiemelt hangsúlyt kapott az újrahasznosítás fontossága az egyre fokozódó klímaválság kihívásaira is reagálva.

Az intézményes védelemtől függetlenül létrejött hazai újrahasznosítási projektek közül vannak példamutatók, vitathatók és pusztítók is. Konkrét eseteket mutatok be vázlatosan, amiből, ha átfogó folyamatok nem is, de tendenciák kirajzolódhatnak. Az ezekben való eligazodást rövid kritikai elemzések segítik.

A példák sora mutatja, hogy „szerves” folyamatként is megindult a megújulás, ugyanakkor az örökség jórészt védtelen a mindenkori politika és a beruházók esetleges romboló szándékától. Amennyiben hiányzik az intézményes, de differenciáló, többszintű és rugalmas örökségvédelem, a felújítások sikere az egyes építészek és megbízóik ízlésén és szubjektív döntésein múlik.

The fate of modern buildings built after 1945 is particularly problematic today. Some of the Hungarian architects and experts of the built heritage, at the same time as international professionals, noticed in the early 1990s that their renewal required a special attitude different from traditional reconstructions of the monuments. However, since the early 2000s, no comprehensive, synthesizing research has taken place, and only a few modern buildings built before 1951 have undergone controversial monumental reconstructions. The institutional protection of monuments in Hungary could not be renewed from a methodological point of view, even in the period before 2010. The obstacle to this was not primarily professional, but rather a lack of the will of the decision-makers. I illustrate with examples the results achieved in Western Europe in the field of reconstruction and reuse of modern buildings, especially from the sixties, and I place the Hungarian situation in the context of this.

While in Hungary the officially protected post-World War II buildings are perishing, there are many examples of the recycling-architecture and reuse of those which are largely outside the scope of defense. Adaptive reuse is one of the most pressing themes of the international architectural level in the last decade.

Dealing with the post-war building after the 2008 world economic crisis, and especially around 2015, we can observe an increase in the number of Hungarian reuse projects and the attention paid to them. The dialogue on the legacy of this era has also gained new impetus and new actors joined it – although it still does not go beyond a narrower professional environment. In addition to historical reconstructions, emphasis was placed on the importance of reuse in response to the challenges of the growing climate crisis.

Dealing with the Hungarian building stock after 1945 was again thematized by a young generation of architects after the 2008 global economic crisis, but especially from around 2015, in a more complex way (social, economic, cultural, political, etc.). In addition to reconstructions, the importance of recycling in response to the challenges of the growing climate crisis was also highlighted.

Regardless of institutional protection, recycling projects have proliferated in Hungary in the last decade. Some of them are exemplary, but many of them are debatable, or even destructive. I outline specific cases from which comparison general trends can emerge. Orientation in these is aided by brief critical analyses. A series of examples show that the renewal has begun as an “organic” process, but at the same time the heritage is largely unprotected from current politics and the potentially destructive intentions of investors. In the absence of an institutional but at the same time differentiating, multi-level and flexible heritage protection, the success of renovations depends on the tastes and subjective decisions of individual architects and their clients.

ProCite

RefWorks

Reference Manager

BibTeX

Zotero

EndNote

Save
Cite
Email this content

Share Link

Copy this link, or click below to email it to a friend
Email this content
or copy the link directly:

https://akjournals.com/abstract/journals/096/50/1-2/article-p169.xml
The link was not copied. Your current browser may not support copying via this button.

Link copied successfully

Collapse
Expand

Építés - Építészettudomány

Print ISSN:: 0013-9661

Online ISSN:: 1588-2764

Editorial Board

Benkő, Melinda, Budapest University of Technology and Economics, Budapest, Hungary
Cságoly, Ferenc, Hungarian Academy of Sciences, Budapest, Hungary; Budapest University of Technology and Economics, Budapest, Hungary
Domokos, Gábor, Hungarian Academy of Sciences, Budapest, Hungary; Budapest University of Technology and Economics, Budapest, Hungary
Gáspár, Zsolt, Budapest University of Technology and Economics, Budapest, Hungary
Istvánfi, Gyula, Hungarian Academy of Sciences, Budapest, Hungary; Budapest University of Technology and Economics, Budapest, Hungary

International Editorial Board

Fiorani, Donatella, Sapienza University of Rome, Rome, Italy
Brenner, János, independent researcher, Berlin, Germany

Department of History of Architecture and of Monuments
Name of the Institute: Budapest University of Technology and Economics
Address: Műegyetem rkp. 3, K II. 82, 1111 Budapest, Hungary
Phone: (36 1) 463 1330

Indexing and Abstracting Services:

ERIH PLUS
SCOPUS

2023
Scopus
CiteScore	0.2
CiteScore rank	Q3 (Visual Arts and Performing Arts)
SNIP	0.458
Scimago
SJR index	0.16
SJR Q rank	Q2

Építés - Építészettudomány
Publication Model	Hybrid
Submission Fee	none
Article Processing Charge	900 EUR/article (only for OA publications)
Printed Color Illustrations	40 EUR (or 10 000 HUF) + VAT / piece
Regional discounts on country of the funding agency	World Bank Lower-middle-income economies: 50% World Bank Low-income economies: 100%
Further Discounts	Editorial Board / Advisory Board members: 50% Corresponding authors, affiliated to an EISZ member institution subscribing to the journal package of Akadémiai Kiadó: 100%
Subscription fee 2025	Online subsscription: 164 EUR / 180 USD Print + online subscription: 184 EUR / 220 USD
Subscription Information	Online subscribers are entitled access to all back issues published by Akadémiai Kiadó for each title for the duration of the subscription, as well as Online First content for the subscribed content.
Purchase per Title	Individual articles are sold on the displayed price.

Építés - Építészettudomány
Language	English Hungarian
Size	B5
Year of Foundation	1957
Volumes per Year	1
Issues per Year	4
Founder	Magyar Tudományos Akadémia
Founder's Address	H-1051 Budapest, Hungary, Széchenyi István tér 9.
Publisher	Akadémiai Kiadó
Publisher's Address	H-1117 Budapest, Hungary 1516 Budapest, PO Box 245.
Responsible Publisher	Chief Executive Officer, Akadémiai Kiadó
ISSN	0013-9661 (Print)
ISSN	1588-2764 (Online)