The siege of Budapest in 1944–1945 caused serious damage to the building stock of the Buda Castle District. Paradoxically, it was precisely this destruction that contributed to the discovery of previously unknown – often significant – remains of the Middle Ages in most of the buildings in the quarter. The main goal of this study is to show what possibilities the architects saw for the renovation of damaged buildings, for the reconstruction of their previous state, or for the display of valuable details. It presents the often changing institutional framework of this work, the best professionals and the principles on which they all agreed in the case of the Castle District, which was regarded as a protected area on the basis of the 1949 legal decree. These were recorded in the first development plan (1948–1949), whose guidelines (the main value being the character, scale and traditional streetscapes of the medieval-baroque town) gained general acceptance until recently. The upper floors of the excessively tall buildings of the late 19th century were demolished, and their over-emphasized architecture was toned down. The detailed development plan of 1954 already took into account the needs of the residents, but it regulated the necessary infill houses quite schematically. Between 1948 and 1960, a number of monument restorations were completed, but the infill housing only really began in 1957. The few examples that were realized earlier tried to adapt to the historic environment with neutral forms. The young generation of architects called them ‘Nikotex houses’ (referring to a cigarette trademark with reduced nicotine content), and believed that if every age built in its own style then modern architecture should do the same.
Budapest 1944–1945-ös ostroma súlyos károkat okozott a budai Várnegyed épületállományában. Paradox módon éppen ez a pusztítás járult hozzá, hogy a negyed legtöbb épületében sikerült feltárni a középkor addig ismeretlen – gyakran jelentős – maradványait. A tanulmány fő célja bemutatni, hogy a műemlékes építészek milyen lehetőségeket láttak a sérült épületek helyreállítására, a korábbi állapot rekonstruálására, vagy az arra érdemes részletek bemutatására. Bemutatja e munka gyakran változó intézményes kereteit, legjobb szakembereit, és azokat az elveket, melyekben mindannyian egyetértettek az 1949-es törvényerejű rendelet alapján műemléki területként kezelt Várnegyedben. Ezeket rögzítette az első rendezési terv (1948–1949), melynek irányelvei (legfőbb érték a középkori-barokk polgárváros karaktere, léptéke és utcaképei) a legutóbbi időkig közmegegyezésnek örvendtek. A késő 19. század túlzott magasságú épületeinek felső szintjeit visszabontották, túl hangsúlyos architektúráját lecsendesítették. Az 1954-es részletes rendezési terv már a negyedben lakók igényeire is tekintettel volt, ám az üres telkek beépítését elég sematikusan szabályozta. 1948 és 1960 között számos műemlék helyreállítás elkészült, a foghíjak beépítése viszont csak 1957-től vette igazán kezdetét. Az a néhány példa, ami korábban megvalósult, semleges architektúrával igyekezett igazodni a műemléki környezethez. E gyakorlatnak a fiatal építészgeneráció vetett véget azzal a meggyőződéssel, hogy – ha minden kor a saját stílusában épített a vár területén – akkor a modern építészetnek is ezt kell tennie.
Borsosné Kaiser Anna : A budai várnegyed helyreállításának első rendezési terve. Műemlékvédelem 17 (1973) 2. 65–69.
Czagány István : A budavári Úri utca 31. sz. gótikus palota tudományos vizsgálata és rekonstrukciós helyreállítása. Budapest Régiségei 19 (1959) 373–402.
Czagány István : Műemlékhelyreállításunk elveinek alakulása a budai várnegyedi építkezésekben. Magyar Műemlékvédelem 1961–1962. Akadémiai Kiadó, Budapest 1966. 37–66.
Czagány István : Egy budavári, középkori épülettömb története. I. Az I. ker. Úri utca 13., Tárnok utca 14. és Tárnok utca 16. sz. épületeken végzett műemléki kutatások, tudományos rekonstrukciók és építészeti helyreállítások eredményei. Budapest Régiségei 22 (1971) 329–350.
Czagány István : A Középülettervező Vállalat 25 éve az országépítés szolgálatában. KÖZTI, Budapest 1972–1974.
Csemegi József : A műemlékvédelem időszerű elméleti kérdései. Építés–Építészet 3 (1951) 1–2. 73–84.
Dragonits Tamás : Kétemeletes gótikus lakóház a Várban. Műemlékvédelem 1 (1957) 1–2. 20–25.
Dragonits Tamás : Szemtanúság… Magánkiadás. Budapest 2014.
Ferkai András : Farkasdy Zoltán építészete. HAP Tervezőiroda Kft., Budapest 2014.
Ferkai András : A budai Várnegyed helyreállítása. In: KÖZTI 66 – Egy tervezőiroda története I. 1949–1991. Szerk.: Ferkai András . Vince Kiadó, Budapest 2015. 177–193.
Gerő László : A Budai Vár helyreállítása. Közoktatásügyi Kiadóvállalat, Budapest 1951.
Gerő László : Történelmi városok épületegyütteseinek és megújításuknak problémái. Műemlékvédelem 5 (1961) 1. 16–29.
Horler Miklós : Új épületek műemléki környezetben. Műemlékvédelem 4 (1960) 4. 206–220.
Sedlmayr Jánosné : Új beépítések a budai vár részletes rendezési tervében. Műemlékvédelem 33 (1989) 4. 283–293.