A nagy repceormányosról hazánkban kevés a szakmai információ. A legelismertebb hazai rovartani forrás, “A növényvédelmi állattan kézikönyve” szerint Magyarországon kártétele ritka (Sáringer 1990). A közlemény összefoglalja a fajra vonatkozó fontosabb szakirodalmi ismereteket, és bemutatja a közelmúltban őszi káposztarepcében végzett tünettani felmérések eredményét a nagy repceormányos észak-magyarországi előfordulásáról és kártételéről. Ezek alapján a nagy repceormányos 2007 tavaszán közönségesen előfordult az újfehértói és érpataki határban, gyakorisága a repcében jelentős volt. A 2008-as eredmények tekintetében a kártevő Pest megyében négy vizsgált repcetáblából háromban előfordult, kártételének gyakorisága két helyen számottevő. A Hajdú-Bihar megyei két vizsgálati helyen megtaláltuk, de gyakorisága és kártételének súlyossága csekély volt. Ezek, valamint korábbi hazai felvételezések és megfigyelések szerint a nagy repceormányos az Észak-Alföldön, a Gödöllői-dombságban, valamint a Dunántúli régióban közönségesen megtalálható, kártétele gyakori lehet. Összehasonlítva eredményeinket a korábbi szakirodalmi adatokkal, úgy tűnik, hogy a nagy repceormányos, amelyről a korábbi években nem lehetett hallani, a vizsgált tájegységekben előfordult, s feltételezhetően terjedőben van.
1. Alford, D. V.: 2000. Biological control of insect pests on oilseed rape in Europe. Pesticide Outlook. October. 200–202.
2. Anonim : 2007a. Charançon de la tige du colza. http://www.inra.fr/internet/Produits/HYPPZ/RAVAGEUR/6ceunap.htm.
3. Anonim : 2007b. Directives sur la bonne pratique phytosanitaire. Colza. Normes OEPP. OEPP. Paris. France. 11.
4. Armitage, P.: 1971. Statistical methods in medical research. Blackwell Scientific Publications. Oxford.
5. Bozsik A. – Kövics Gy. – Nagy A.: 2007. A nagy repceormányos (Ceutorhynchus napi Gillenhal) észak-alföldi károsítása repcében. 12. Tiszántúli Növényvédelmi Fórum. Debrecen. 2007. október 17–18. Előadások. 142–149.
6. Bozsik A. – Kövics Gy.: 2008. Régi vagy új kártevő? A nagy repceormányos (Ceutorhynchus napi Gillenhal) észak-alföldi előfordulása repcében. 18. Keszthelyi Növényvédelmi Fórum. Keszthely. 2008. január 30.–február 1. Előadások. 71–75.
7. Keilbach, R.: 1966. Die tierischen Schädlingen Mitteleuropas. VEB Gustav Fischer Verlag. Jena.
8. Klingenberg, A. – Ulber, B. J.: 1994. Investigation on the occurrence of Tersilochinae (Hym., Ichneumonidae) as parasitoids of oil seed rape pests in the Göttingen region in 1991 and 1992, and on the emergence following various tillage techniques. Applied Entomology. 117: 287–299.
9. Kraus, P. – Kromp, B.: 2002. Parasitization rates of the oilseed rape pests Ceutorhynchus napi, Ceutorhynchus pallidactylus (Coleoptera, Curculionidae) and Meligethes aeneus (Coleoptera, Nitidulidae) by Ichneumonids in several localities of eastern Austria. IOBC/WPRS Bulletin. 25,:117–122.
10. Marczali Zs. : 2006. A termesztett keresztesvirágú növényeken élő Meligethes és Ceutorhynchus fajok elterjedése és ökológiája. PhD disszertáció. Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Növényvédelmi Intézet, Növényvédelmi Állattani Tanszék. Keszthely. 130. http://twilight.vein.hu/phd_dolgozatok/marczalizsolt/Marczali_Zs_disz.pdf.
11. Meier, U.: 2001. Entwicklungsstadien mono- und dicotyler Pflanzen. BBCH Monographie. Biologische Bundesanstalt für Land und Forstwirtschaft. 165. http://www.bba.de/veroeff/bbch/bbchdeu.pdf.
12. Sáringer Gy. : 1990. Nagy repceormányos. [In: Jermy T.–Balázs K. (szerk.) A növényvédelmi állattan kézikönyve. 3/b.] Akadémiai Kiadó. Budapest. 515–516.
13. Schmidt, M.: 1962. Landwirtschaftlicher Pflanzenschutz. VEB Deutscher Landwirtschaftsverlag. Berlin.
14. Sváb J. : 1981. Biometriai módszerek a kutatásban. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest.