Három évben, két termőhelyes kísérletekben vizsgáltuk in vitro dihaploid (DH) vonal eredetű hibridkukoricák termőhelyi és évjárat reakcióit. A vizsgált növényi anyagban összesen tizennégy hibridkombináció termés és betakarításkori szemnedvesség eredményét hasonlítottuk össze két standard hibridkukorica teljesítményének átlagával. A kísérletünk célja annak kiderítése volt, hogy az általunk tesztelt DH vonalakkal alkotott kukoricahibridek hogyan reagálnak a különböző környezeti feltételek változására. Az eredmények értékelését követően megállapítottuk, hogy az eltérő évek és különböző termőhelyek hatására a vizsgált genotípusok különbözőképpen reagáltak. A kísérlet főátlaga alapján a hibridek többsége statisztikailag jelentősen a standard átlag alatt teljesített, voltak azonban olyan dihaploid vonalak, amelyek hibridben realizált teljesítménye a standard értékével megegyezett. A hibridek martonvásári kísérletben kapott eredményei alapján lehetőségünk nyílt a szülővonalak általános kombinálódó képességének (GCA) kiszámítására. A vizsgálatok során találtunk olyan kombinációt, amelynek agronómiai értéke és termőképessége nem maradt el a standard átlagtól. A DH vonalakat in vitro növényregenerációs rendszerben állítottuk elő, majd hosszú szelekciós nemesítést követően vizsgáltuk több termőhelyes teljesítmény-kísérletekben. Az in vivo dihaploid előállítás gyakorlatával szemben az ilyen eredetű DH vonalakból származó kukoricahibridek korábban még nem kerültek köztermesztésbe Magyarországon.
1. Alliard, R. W.: 1960. Principles of Plant Breeding; Wiley, New York. [In: Hallauer, A. R.–Miranda, J. B.: 1981. Quantitative genetics in maize breeding. Testers and combining ability. (Chapter 8.)] Iowa State Univ. Press. Ames. 267–298.
2. Chu, C. C. – Wang, C. C. – Sun, C. S. – Hsü, C. – Yin, K. C. – Chu, C. Y. – Bi, F. Y.: 1975. Establishment of an efficient medium for anther culture of rice through comparative experiments on the nitrogen sources. Scientia Sinica. 18: 659–668.
3. Dieu, P. – Beckert, M.: 1986. Further studies of androgenetic embryo production and plant regeneration from in vitro cultured anthers in maize. Maydica. 31: 245–259.
4. Hallauer, A. R. – Miranda, J. B.: 1981. Quantitative genetics in maize breeding. Testers and combining ability. (Chapter 8.) Iowa State Univ. Press. Ames. 267–298.
5. Jenkins, M. T.: 1935. The effect of inbreeding and of selection within inbred lines of maize upon the hybrids made after successive generations of selfing. Iowa State J. Sci. 3: 429–430.
6. Jensen, C. L.: 1974. Chromosome doubling techniques in haploids. [In: Kasha, K. J. (ed.) Haploids in higher plants: advances and potential. University of Guelph. Canada. 153–190.
7. Obert B. – Orosz Á. – Kovács G.– Barnabás B.: 1998. A haploidindukciós képesség vizsgálata jól indukálható és antérakultúrában nem reagáló kukoricatörzsek hibridjeiben. Növénytermelés. 47. 5: 473–481.
8. Orosz, Á.–Barnabás B.: 1997 Per se analysis of DH maize (Zea mays L.) lines in field experiments. Acta Agron. Hung. 45: 277–280.
9. Sprague, G. F. – Tatum, L. A.: 1942. General vs. specific combining ability in single crosses of corn. J. Am. Soc. Agron. 34: 923–932.
10. Sváb J. : 1971. A populációgenetika alapjai. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest. 126–146.
11. Sváb J. : 1981 Biometriai módszerek a kutatásban. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest. 113–116.
12. Szél S. : 1998. Hibridválasztás. [In: Sziberth D.–Széll E. (szerk.) Amit a kukoricatermesztésről a gyakorlatban tudni kell.] Agroinform Kiadó. Budapest.
13. Szundy T. – Barnabás B. – Kovács-Schneider M. – Gyenes I.: 1995. Dihaploid kukorica beltenyésztett törzsek értékelése tesztkeresztezésekben. I. Növénynemesítési Tudományos Napok. 1996. január 22–23. Abstract book. 31.