A kukorica ma a világ egyik jelentősebb kultúrnövénye. Felhasználása is egyre szélesebb skálán történik (takarmány, élelmiszer, olaj, bioetanol, energia).
A világ kukorica termésátlag rangsorában Magyarország a 13. Európában Franciaország és Olaszország után a 3.
A kukorica hazánkban évtizedek óta a legnagyobb területen termesztett kultúra, vetésterülete stabil, az elmúlt évek átlagában 1,1–1,2 millió ha, azonban az országos termésátlag nagy mértékben ingadozik. 2007-ben az országos átlagtermés az utóbbi évek egyik leggyengébb 3,6 t/ha értéket érte el, az ár 55–58 ezer Ft/t volt. Ugyanakkor 2008-ban az országos termésátlag 7,6 t/ha volt, az ár azonban rendkívül alacsony 18–20 ezer Ft/ha között változott, ami sok esetben az önköltséget sem fedezte. Ekkora rekordmennyiséget (8,5 millió tonna) a hazai piac nem képes felvenni, az export lehetőségei viszont logisztikai okokból behatároltak. Közép és hosszútávon megfelelő, versenyképes agrárlogisztikai és feldolgozó ipari fejlesztés nélkül komoly gondok várhatók a kukorica piacán. Olyan rendszer megalkotása szükséges, amely egyaránt figyelembe veszi, és hatékony intézkedésekkel biztosítja a takarmányszükségletet, ipari igényeket, a fölös mennyiségek tárolását és felhasználását.
A gazdaságos kukoricatermesztésnek számos feltétele van, amelyek egy része független a gazdálkodótól, más része függ a termelő által használt termesztés technológiától.
Ezért az adott ökológiai viszonyokhoz legjobban igazodó, kedvező nedvességleadó-képességű hibridek termesztésével, a helyi környezeti adottságokhoz igazított öntözés alkalmazásával, megfelelő vetésváltással, harmonikus tápanyag-visszapótlással, a kukorica igényének megfelelő, víztakarékos talajműveléssel, az optimális növényszám biztosításával, és a jelenleginél hatékonyabb növényvédelemmel növelhetjük a kukorica termésbiztonságát. A jövedelmezőség csak az ökológiai, biológiai és agrotechnikai tényezők közötti pozitív interaktív hatások jobb kihasználásával érhető el.
Ezzel párhuzamosan a hazai alternatív felhasználás növekedésének is minden lehetőségét tanulmányozni kell (ipari alapanyagok, bioüzemanyag). Az eredményes gazdálkodásra nem alkalmas termőhelyeken más alternatív földhasznosítás szükséges. A takarmányozási, ipari és étkezési célú felhasználás növelése mellett szükséges a szárítási és szállítási költségek csökkentése, valamint az energiatakarékos talajművelési rendszerek használata.
1. Bognár S. – Jenser G.– Pénzes B.– Vörös G.: 2003. A kártevők elleni védekezés integrált termesztésben. [In: Jenser G. (szerk.) Integrált növényvédelem a kártevők ellen]. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest.
2. Berzsenyi Z. – Dang, Q. L.: 2005. Kukorica (Zea mays L.) hibridek vetésidő-, N-műtrágya- és növényszám reakciója eltérő évjáratokban. [In: Nagy J. (szerk.) Kukorica hibridek adaptációs képessége és termésbiztonsága]. Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum. Debrecen. 74–90.
3. Birkás M. – Stingli A.– Farkas Cs. – Bottlik L.: 2009. Összefüggés a művelés eredetű tömörödés és a klímakárok között. Növénytermelés. 58. 3: 5–26.
4. Dobos, A. C. – Szabó, G.: 2005. Water Loss dynamics in maize hybrids with different genotypes. Acta Agronomica Hungarica. 53. 2: 153–159.
5. FAO (2008): http://www.fao.org.
6. Forgács B. : 2005. A növényszám és a műtrágyázás hatása a debreceni nemesítésű kukoricahibridek termésére. [In: Nagy J. (szerk.) Kukorica hibridek adaptációs képessége és termésbiztonsága]. Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum. Debrecen. 262–268.
7. Kismányoki T. : 1991. Vetésforgók, vetésváltás és monokultúrás szántóföldi kísérletek fontosabb eredményei. XXXIII. Georgikon Napok. A talajtermékenység fenntartásának és fokozásának lehetőségei. Konferencia Kiadvány. I. köt.
8. Kovács, G. J. – Nagy, J.: 1997. Test runs of CERES-Maize for yield and water use estimations. [In: Soil Plant and Environment Relationships. Proceedings of the First and Second International Seminars on Soil and Plant Science.] Debrecen. 120–136.
9. KSH (1900–2008): 2004. Mezőgazdasági Statisztikai Évkönyv. Budapest.
10. Marton Cs. - Szundy T. – Hadi G.: 2005. A kukorica alkalmazkodóképességének javítására folytatott szelekció gyakorlati eredményei Martonvásáron. [In: Nagy J. (szerk.) Kukoricahibridek adaptációs képességének és termésbiztonságának javítása]. Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum. Debrecen. 139–148.
11. Megyes A. : 2000. A DSSAT 3.5 számítógépes döntéstámogató rendszer felhasználása az öntözés agronómiai és gazdasági értékékelésében. [In: Nagy J. (szerk.) Fenntartható mezőgazdaság – minőségi termelés]. Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum. Debrecen. 158–180.
12. Nagy J. : 2006. A kukorica jelene és jövője az EU csatlakozás után. Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum. Debrecen. 79.
13. Nagy J. : 2007. Kukoricatermesztés. Akadémiai Kiadó. Budapest. 393.
14. Nagy J. – Huzsvai L.: 2005. Hibridválasztás a kukoricatermesztés középpontjában. Agrofórum Extra. 9: 30–32.
15. Nagy J. – Ványiné Széles A.: 2009. Az öntözés és a műtrágyázás hatásának értékelése a kukorica (Zea mays L.) nitrogén dinamikájára klorofill-mérő segítségével. [In: Hoffmann S. (szerk.) V. Növénytermesztési Tudományos Nap: Növénytermesztés: Gazdálkodás-Klímaváltozás-Társadalom]. Keszthely. 161–165.
16. Pepó P. : 2001. A genotípus és a vetésváltás szerepe a kukorica tápanyagellátásában csernozjom talajon. Növénytermelés. 50. 2: 189–201.
17. Pepó P. : 2005. A hibridspecifikus gyomirtás új eredményei a kukoricatermesztésben. [In: Nagy J. (szerk.) Kukoricahibridek adaptációs képessége és termésbiztonsága]. Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum. Debrecen. 165–182.
18. Rátonyi T. – Megyes A. – Nagy J.: 2003. Talajvédő termesztéstechnológiai rendszerek értékelése. [In: Nagy J. (szerk.) Kukorica hibridek adaptációs képességének és termésbiztonságának javítása]. Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum. Debrecen. 141–148.
19. Sipos G. – Racskó J.: 2004. Szemes termények tárolása. Agrárágazat. 5. 10: 6–40.
20. Széll E. – Hataláné Zsellér I. – Ripka G. – Kiss J. – Princzinger G.: 2005a. Az amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera) elleni védekezés módja. [In: Nagy J. (szerk.) Kukoricahibridek adaptációs képessége és termésbiztonsága]. Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum. Debrecen. 241–254.
21. Széll, E. – Szél, S.– Kálmán, L.: 2005b. New maize hybrids from Szeged and their specific production technology. Acta Agronomica Hungarica. 53. 2: 143–152.
22. Ványiné Széles, A.: 2008. The effect of crop year and fetilization on the interaction between the SPAD value and yield of maize (Zea mays L.) within non-irrigated conditions. Cereal Res. Commun. 36. 2: 1367–1371.
23. Ványiné Széles A. : 2009. A kukoricahibridek N-ellátottságának értékelése különböző tápanyag szinteken. [In: Berzsenyi Z, Árendás T. (szerk.) Tartamkísérletek jelentősége a növénytermesztés fejlesztésében]. MTA Mezőgazdasági Kutatóintézete. Martonvásár. 181–191.