Forrás: Galénosz: Eiszagogé é jatrosz. Claudii Galeni opera omnia. Lipsiae, Cnoblochius, 1827. ed. C. G. Kühn. XIV. 674–797.
A mű egyértelműen hatott Johannitius (Hunain ibn Ishak 809–873) nesztoriánus keresztény, arabul író szír orvos hasonló című, nagy hatású munkájára. Ugyanekkor azonban a mű Európában is már eleven életet élt. Sudhoff mutatott rá a Galénosz-mű és egy IX. századi latin kódexkézirat hasonlóságaira. Sudhoff, Karl: Ein Bamberger historisch-propädeutischer Fragment. Archiv für Geschichte der Medizin. Bd. 8. (1915) 410–413. Galénosz e könyvét egyébként latinra többen is lefordították a XIII. és a XVII. század közt.
Artiszteász félig mitikus személy, görög utazó és csodatévő, állítólag a Kr. e. VI. század első felében élt, és Prokonnészoszból származott. A szkíták földjén tett nagy utazásokat: élményeit Arimaszpeia című, azóta elveszett epikus költeményében írta meg. Melamposz mitikus görög jós, a hagyomány szerint ő hozta át Egyiptomból a Dionüszosz-kultuszt Hellászba, és ő gyógyított először gyógykenőcsökkel. A Hésziodosznak tulajdonított Melampodeia című – elveszett – költemény az ő tetteit örökítette meg. Polüeidosz: mitikus személy, Melamposz unokája, a homéroszi hagyomány szerint gyógyító tehetségével feltámasztotta a krétai Glaukoszt.
Homérosz: Odüsszeia. IV. 229–230. Devecseri Gábor fordítása.
Valószínűleg az egyiptomi mumifikációs eljárásokat nevezi itt Galénosz boncolásnak.
Vagy szemvizenyő. (Hüpokekhümenosz – hályogos vagy szemvizenyőben szenvedő.)
Hérodotosz: Görög–perzsa háború. I. 197.
Valójában „feltalálás” (heureszisz), itt azonban inkább a tünetek és a betegségek megkülönböztetéséről, elkülönítéséről van szó.
Phüsziké theória. A theoria eredetileg szemléletet jelent, a phüszisz viszont nem csak természetet, hanem – ahogy a natura latinul – szervezetet is jelenthet. A kifejezés tehát „a szervezet vizsgálata”-ként is fordítható.
Dogmatikoi – a racionalisták másik elnevezése a logikoi mellett.
Kata phüszin, para phüszin – valójában egészséges és egészségtelen. A hippokratikus orvoslás alapfogalmai.
A historia, vagyis a kórtörténet az empirikus irányzat számára alapvető jelentőségű, hiszen ezeket összehasonlítva lehetséges kialakítani a gyógymódot.
Koinotész vagy latinul communitas – a metodikus irányzat alapfogalma: a betegségek, illetve a gyógymódok „közös nevezője”, alaptípusa.
Logiké, empeiriké, methodiké. Az irányzatot hairészisz-nek nevezi Galénosz – az ebből képzett hairetikosz szó a magyar eretnek szó őse. A metodikus kifejezés eredetileg ’középúton járó’-t jelentett, mivel ez az irányzat középúton járt a racionalizmus és az empirizmus között.
Therapeutikon – a therapeia eredetileg szolgálatot, ápolást jelent.
Sztokhasztika: voltaképpen törekvés, a sokjelentésű sztokhadzomai (megcélzom, törekszem rá, kitalálom, következtetek rá stb.) szóból.
Ti. a tapasztalatra van utalva, s nem olyan tisztán egzakt, logikai tudomány, mint például a matematika.
Igen érdekes gondolat, hiszen Galénosz más műveiben éppen azt kívánta bizonyítani, hogy a medicina nem művelhető filozófia nélkül.
Újabb bizonyíték arra, hogy a korban nem ismerték a kottát.