Bevezetés: A 2-es típusú cukorbetegség kezelésében fontos a glykaemiás célok elérése. Ennek fontos tényezője a diéta mellett a gyógyszeres kezelés terápiahűsége. Célkitűzés: A metformin-monoterápia és a szitagliptin/metformin fix kombináció egyéves perzisztenciájának összehasonlítása 2-es típusú cukorbetegekben. Módszer: Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár vényforgalmi adataira alapozva 2012. október 1. és 2013. szeptember 30. között első alkalommal metformin, illetve szitagliptin/metformin fix kombináció receptjeit kiváltó betegeket választottak ki. E betegek a bevonás előtti egy év során hasonló készítményeket nem szedtek. A túlélésanalízis klasszikus eszköztárát alkalmazták a perzisztencia modellezésére. A „túlélési idő” a gyógyszer szedésének kezdetétől annak abbahagyásáig eltelt idő volt. Mint diszkrét túléléselemzési modell, komplementer log-log link függvényt használó általánosított lineáris modellt alkalmaztak a vizsgálatban. Eredmények: A vizsgált időszakban 63 386 beteg kezdett metformin-monoterápiát, illetve 10 039 beteg kapott szitagliptin/metformin fix kombinációt. A betegek követése során a metformin-monoterápia egyéves perzisztenciája 30%, míg a szitagliptin/metformin kombinációt szedőkben ez 58%-nak bizonyult. A metforminszedés átlagos perzisztenciájának időtartama 173,4 nap volt, a szitagliptin/metformin fix kombinációt szedőké 261,9 nap. A metformin-monoterápia elhagyásának kockázata a szitagliptin/metformin fix kombinációhoz képest több mint kétszeres volt (HR = 2,267, p<0,001). Következtetések: A szerzők igazolták, hogy a metformin-monoterápia, illetve a szitagliptin/metformin fix kombináció között szignifikáns különbség van az egyéves perzisztencia vonatkozásában. Az eredmények azt igazolták, hogy a betegek terápiahűsége szempontjából előnyösebb a szitagliptin/metformin fix kombináció. Orv. Hetil., 2016, 157(16), 618–622.
International Diabetes Federation: IDF Diabetes Atlas, 7th ed. International Diabetes Federation, Brussels, Belgium, 2015.
Jermendy, G., Nádas, J., Szigethy, E., et al.: Prevalence rate of diabetes mellitus and impaired fasting glycemia in Hungary – cross-sectional study on nationally representative sample of people aged 20–69 years. Croat. Med. J., 2010, 51(2), 151–156.
Lerman, I.: Adherence to treatment: the key for avoiding long-term complications of diabetes. Arch. Med. Res., 2005, 36(3), 300–306.
Lawrence, D. B., Ragucci, K. R., Long, L. B., et al.: Relationship of oral antihyperglycemic (sulfonylurea or metformin) medication adherence and hemoglobin A1c goal attainment for HMO patients enrolled in a diabetes disease management program. J. Manag. Care Pharm., 2006, 12(6), 466–471.
Inzucchi, S. E., Bergenstal, R. M., Buse, J. B., et al.: Management of hyperglycemia in type 2 diabetes, 2015: a patient-centered approach: update to a position statement of the American Diabetes Association and the European Association for the Study of Diabetes. Diabetes Care, 2015, 38(1), 140–149.
Mills, M.: Introducing survival and event history analysis. Sage Publications, London, 2011.
Willett, J. B., Singer, J. D.: Investigating onset, cessation, relapse, and recovery: why you should, and how you can, use discrete-time survival analysis to examine event occurrence. J. Consult. Clin. Psychol., 1993, 61(6), 952–965.
Royston, P., Parmar, M. K.: Restricted mean survival time: an alternative to the hazard ratio for the design and analysis of randomized trials with a time-to-event outcome. BMC Med. Res. Methodol., 2013, 13, 152.
Jermendy, Gy., Wittman, I., Nagy, L., et al.: Persistence of oral antidiabetic therapy in diabetic patiens between 2007 and 2009 in Hungary. (Az orális antidiabetikum-terápia perzisztenciája hazai cukorbetegek körében, 2007–2009 között). Metabolizmus, 2011, 9(1), 21–27. [Hungarian]
Dunn, C. J., Peters, D. H.: Metformin. A review of its pharmacological properties and therapeutic use in non-insulin-dependent diabetes mellitus. Drugs, 1995, 49(5), 721–749.
Strack, T.: Metformin: a review. Drugs Today (Barc.), 2008, 44(4), 303–314.
Mannucci, E., Ognibene, A., Cremasco, F., et al.: Effect of metformin on glucagon-like peptide 1 (GLP-1) and leptin levels in obese nondiabetic subjects. Diabetes Care, 2001, 24(3), 489–494.
Scheen, A. J.: A review of gliptins in 2011. Expert Opin. Pharmacother., 2012, 13(1), 81–99.
Seck, T., Nauck, M., Sheng, D., et al.: Safety and efficacy of treatment with sitagliptin or glipizide in patients with type 2 diabetes inadequately controlled on metformin: a 2-year study. Int. J. Clin. Pract., 2010, 64(5), 562–576.
Arechavaleta, R., Seck, T., Chen, Y., et al.: Efficacy and safety of treatment with sitagliptin or glimepiride in patients with type 2 diabetes inadequately controlled on metformin monotherapy: a randomized, double-blind, non-inferiority trial. Diabetes Obes. Metab., 2011, 13(2), 160−168.
Aschner, P., Katzeff, H. L., Guo, H., et al.: Efficacy and safety of monotherapy of sitagliptin compared with metformin in patients with type 2 diabetes. Diabetes Obes. Metab., 2010, 12(3), 252–261.
Aschner, P., Kipnes, M. S., Lunceford, J. K., et al.: Effect of the dipeptidyl peptidase-4 inhibitor sitagliptin as monotherapy on glycemic control in patients with type 2 diabetes. Diabetes Care, 2006, 29(12), 2632–2637.
Raz, I., Chen, Y., Wu, M., et al.: Efficacy and safety of sitagliptin added to ongoing metformin therapy in patients with type 2 diabetes. Curr. Med. Res. Opin., 2008, 24(2), 537–550.
Leichter, S. B.: Making outpatient care of diabetes more efficient: analyzing noncompliance. Clin. Diabetes, 2005, 23(4), 187–190.