Bevezetés: Az essentialis thrombocythaemia a Philadelphia kromoszóma-negatív krónikus myeloproliferativ neoplasiák egyik entitása. A viszonylag hosszú kórlefolyás alatt a gyakori vérzés- és thrombosiskockázat thrombocytareduktív szerekkel (hidroxiurea, interferon, anagrelid) és aszpirinnel csökkenthető. Célkitűzés: A szerzők előzetesen hidroxiureával kezelt, intolerancia/rezisztencia kialakulása miatt anagrelidre váltott vagy kiegészített essentialis thrombocythaemiás betegek klinikopatológiai és terápiás adatait és terápiás eredményeit dolgozták fel. Módszer: 2000 és 2014 között a hematológiai szakrendelésen kórismézett, első vonalban hidroxiureával kezelt 104 essentialis thrombocythaemiás betegnél (heti medián adag 7500 mg) intolerancia és/vagy rezisztencia esetén anagrelidre váltottak (heti medián dózis 7,5 mg), nem kielégítő monoterápiás válasz esetén a két szert egymással kombinálták. A kórlefolyás alatt rögzítették a vérzéses/thromboticus események és a mellékhatások számát. A statisztikai elemzést a Windows Statistical Software programmal végezték. Eredmények: A 104 essentialis thrombocythaemiás beteg (58 JAK2V617F-mutáció-pozitív, -negatív 46, calreticulinmutáció-negatív 15, MPL-1-mutáció-negatív 6) közül 87 beteg kapott első vonalban hidroxiureát, 4 beteg interferont, 13 beteg pedig csak acetilszalicilsavat. Hét hidroxiurea-intoleráns, illetve 22 hidroxiurea-rezisztens beteg kapott másodvonalban anagrelidet, közülük 18 beteg monoterápiában, 11 beteg hidroxiureával kombináltan, míg további 5, nagyrészt fiatal beteg első vonalban kapott anagrelidet (34/104, 32,6%). A primeren anagreliddel kezeltek mindegyike komplett remisszióba került, míg a másodvonalban anagreliddel kezelt csoportból 16, a hidroxiurea + anagrelid csoportból pedig 9 beteg került komplett remisszióba (100, 88,8 és 82,1%). A 10 éves összesített túlélés 82,1% volt. Anagreliddel kezelt 2 betegnél vérzés, illetve egynél myocardialis infarctus következett be. A szerhez köthető más súlyos adverz eseményt nem észleltek. Három idős betegük hematológiai betegségtől független okok miatt elhunyt, leukaemiás transzformációt nem láttak. Következtetések: Essentialis thrombocythaemiás betegeikben az anagrelid első vagy másodvonalban, szükség esetén hidroxiureával kombinálva a klinikai kórlefolyást a thrombocytaszám csökkentésével kontrollálni képes, mellékhatásai általában tolerálhatók. Orv. Hetil., 2016, 157(9), 336–341.
Michiels, J. J., De Raeve, H., Berneman, Z., et al.: The 2001 World Health Organization and updated European clinical and pathological criteria for the diagnosis, classification, and staging of the Philadelphia chromosome-negative chronic myeloproliferative disorders. Semin. Thromb. Hemost., 2006, 32(4), 307–340.
Tefferi, A.: Polycythemia vera and essential thrombocythemia: 2013 update on diagnosis, risk-stratification, and management. Am. J. Hematol., 2013, 88(6), 507–516.
Tefferi, A., Barbui, T.: Polycythemia vera and essential thrombocythemia: 2015 update on diagnosis, risk-stratification and management. Am. J. Hematol., 2015, 90(2), 162–173.
Tefferi, A., Wassie, E. A., Lasho, T. L., et al.: Calreticulin mutations and long-term survival in essential thrombocythemia. Leukemia, 2014, 28(12), 2300–2303.
Andrikovics, H., Krähling, T., Balassa, K., et al.: Distinct clinical characteristics of myeloproliferative neoplasms with calreticulin mutations. Haematologica, 2014, 99(7), 1184–1190.
Finazzi, G., Barbui, T.: Risk-adapted therapy in essential thrombocythemia and polycythemia vera. Blood Rev., 2005, 19(5), 243–252.
Gowin, K., Mesa, R.: Management of thrombocythemia. F1000Res., 2014, 3, 227.
Barbui, T., Finazzi, M. C., Finazzi, G.: Front-line therapy in polycythemia vera and essential thrombocythemia. Blood Rev., 2012, 26(5), 205–211.
Sever, M., Newberry, K. J., Verstovsek, S.: Therapeutic options for patients with polycythemia vera and essential thrombocythemia refractory/resistant to hydroxyurea. Leuk. Lymphoma, 2014, 55(12), 2685–2690.
Kiladjian, J. J., Rain, J. D., Bernard, J. F., et al.: Long-term incidence of hematological evolution in three French prospective studies of hydroxyurea and pipobroman in polycythemia vera and essential thrombocythemia. Semin. Thromb. Hemost., 2006, 32(4), 417–421.
Patrono, C., Rocca, B., De Stefano, V.: Platelet activation and inhibition in polycythemia vera and essential thrombocythemia. Blood, 2013, 121(11), 1701–1711.
Tefferi, A.: Is hydroxyurea leukemogenic in essential thrombocythemia? Blood, 1998, 92(4), 1459–1460.
Rey, J., Viallard, J. F., Keddad, K., et al.: Characterization of different regimens for initiating anagrelide in patients with essential thrombocythemia who are intolerant or refractory to their current cytoreductive therapy: results from the multicenter FOX study of 177 patients in France. Eur. J. Haematol., 2014, 92(2), 127–136.
Petrides, P. E., Gisslinger, H., Steurer, M., et al.: Pharmakokinetics, bioequivalence, tolerability, and effects on platelet counts of two formulations of anagrelide in healthy volunteers and patients with thrombocythemia associated with chronic myeloproliferation. Clin. Ther., 2009, 31(2), 386–398.
Emadi, A., Spivak, J. L.: Anagrelide: 20 years later. Expert Rev. Anticancer Ther., 2009, 9(1), 37–50.
Harrison, C. N., Campbell, P. J., Buck, G., et al.: Hydroxyurea compared with anagrelide in high-risk essential thrombocythemia. N. Engl. J. Med., 2005, 353(1), 33–45.
Gisslinger, H., Gotic, M., Holowiecki, J., et al.: Anagrelide compared with hydroxyurea in WHO-classified essential thrombocythemia: the ANAHYDRET Study, a randomized controlled trial. Blood, 2013, 121(10), 1720–1728.
Kiladjian, J. J., Besses, C., Griesshammer, M., et al.: Efficacy and safety of cytoreductive therapies in patients with essential thrombocythaemia aged >80 years: an interim analysis of the EXELS study. Clin. Drug Investig., 2013, 33(1), 55–63.
Squizzato, A., Romualdi, E., Passamonti, F., et al.: Antiplatelet drugs for polycythaemia vera and essential thrombocythaemia. Cochrane Database Syst. Rev., 2013, (4), CD006503.
Barosi, G., Birgegard, G., Finazzi, G., et al.: Response criteria for essential thrombocythemia and polycythemia vera: result of a European LeukemiaNet consensus conference. Blood, 2009, 113(20), 4829–4833.
Barbui, T., Finazzi, G., Carobbio, A., et al.: Development and validation of an International Prognostic Score of thrombosis in World Health Organization–essential thrombocythemia (IPSET-thrombosis). Blood, 2012, 120(26), 5128–5133.
Hernández-Boluda, J. C., Pereira, A., Cervantes, F., et al.: Clinical evaluation of the European LeukemiaNet response criteria in patients with essential thrombocythemia treated with anagrelide. Ann. Hematol., 2013, 92(6), 771–775.
Schmitt-Graeff, A. H.: Chronic myeloid neoplasms. Diagnostic criteria and current therapeutic concepts. [Chronische myeloische Neoplasien. Diagnostische Kriterien und Ausblick auf aktuelle Theapiekonzepte.] Pathologe, 2010, 31(1), 29–41. [German]
Kreher, S., Ochsenreither, S., Trappe, R. U., et al.: Prophylaxis and management of venous thromboembolism in patients with myeloproliferative neoplasms: consensus statement of the Haemostasis Working Party of the German Society of Hematology and Oncology (DGHO), the Austrian Society of Hematology and Oncology (ÖGHO) and Society of Thrombosis and Haemostasis Research (GTH e.V.). Ann. Hematol., 2014, 93(12), 1953–1963.
Pósfai, É., Marton, I., Király, P. A., et al.: JAK2 V617F, MPL, and CALR mutations in essential thrombocythaemia and major thrombotic complications: a single-institute retrospective analysis. Pathol. Oncol. Res., 2015, 21(3), 751–758.