Bevezetés: A szívelégtelenség miatt hospitalizált szívelégtelen betegek kórházi és egyéves halálozása igen magas. A natriureticus peptideknek a szívelégtelenség diagnosztikája mellett a prognosztikában is jelentős szerepe van. A natriureticus peptideknek a kórházi kezelésre történő változása ismert prognosztikai tényező. Keveset tudunk a kórházi felvételkor mért extrém magas natriureticus peptideknek a prognosztikai értékéről a kórházi halálozásra vonatkozóan. Célkitűzés: Annak eldöntése, hogy az extrém magas B típusú natriureticus peptidnek van-e prognosztikai jelentősége a kórházi halálozásra. Módszer: Retrospektív adatgyűjtés a 2006–2016 között a Budai Irgalmasrendi Kórház Kardiológia Osztályán kezelt szívelégtelen betegek felvételi NT-proBNP szintjének és kórházi halálozásának a szempontjából. Külön vizsgáltuk a 2015-ben szívelégtelenség miatt hospitalizált olyan szívelégteleneket, akiknek a felvételi NT-proBNP szintjét extrém magasnak tartottuk. Itt a határt 10 000 ng/l feletti értéknél szabtuk meg. E betegeknél a szívelégtelenség komorbiditásait is figyelembe vettük. Eredmények: Az elmúlt 10 évben 3143, kórházat elhagyó beteg medián NT-proBNP értéke 4842 ng/l volt, míg a 182, kórházban meghalt beteg medián NT-proBNP értéke 10 688 ng/l-nek adódott (p<0,001). 2015-ben 118 olyan szívelégtelen beteget kezeltünk, akiknek az NT-proBNP értéke 10 000 ng/l felett volt. A kórházban meghaltak száma 13 volt, ami több mint 10%-os halálozást jelentett, szemben az összes szívelégtelen beteg 5,8%-os halálozásával. Az extrém magas NT-proBNP-vel felvett betegeknél már nem volt szignifikáns különbség az elhunyt, illetve túlélő betegek medián értékei között (17 080 ng/l versus 19 152 ng/l). Következtetés: A felvételi NT-proBNP esetén a 10 000 ng/l feletti érték szignifikáns kórházi mortalitásnövekedést jelent. A 10 000 ng/l feletti tartományban már nincsen szignifikáns különbség a túlélők és meghaltak értékei között. Nincsen olyan etiológiai tényező, amit egyértelműen felelőssé lehetne tenni az extrém magas NT-proBNP értékekért, illetve a halálozásért. Orv Hetil. 2017; 158(20): 779–782.
McMurray, J. J., Stewart, S.: The burden of heart failure. Eur. Heart J. Suppl., 2002, 4(Suppl. D), D50–D58.
Owan, T. E., Hodge, D. O., Herges, R. M., et al.: Trends in prevalence and outcome of heart failure with preserved ejection fraction. N. Engl. J. Med ., 2006, 355, 251–259.
Braunwald, E.: Biomarkers in heart failure. N. Engl. J. Med., 2008, 358, 2148–2159.
Kovács, L. G., Nyolczas, N., Habon, T., et al.: Measurement of natriuretic peptides in heart failure: the good laboratory and clinical practice. [Natriureticus peptidek mérése szívelégtelen betegeken: a helyes laboratóriumi és klinikai gyakorlat.] Orv. Hetil., 2015, 156, 1235–1245. [Hungarian]
Baggish, A. L., van Kimmenade, R. R., Januzzi, J. L. Jr.: Amino-terminal pro-B-type natriuretic peptide testing and prognosis in patients with acute dyspnea, including those with acute heart failure. Am. J. Cardiol., 2008, 101(3 Suppl.), S49–S55.
Kang, S. H., Park, J. J., Choi, D. J., et al.: Prognostic value NT-proBNP in heart failure with preserved versus reduced EF. Heart, 2015, 101, 1881–1888.
Tomcsányi, J., Toth, E.: Epidemiology and therapy of heart failure in the early XXI century. [Szívelégtelenség epidemiológiája és terápiája Magyarországon a XXI. század elején.] Card. Hung., 2012, 42, 42–49.
McKee, P. A., Castelli, W. P., McNamara, P. H., et al.: The natural history of congestive heart failure: the Framingham study. N. Engl. J. Med., 1971, 285, 1441–1446.
Omar, H. R., Guglin, M.: Extremely elevated BNP in acute heart failure: Patient characteristics and outcomes. Int. J. Cardiol., 2016, 218, 120–125.