Bevezetés és célkitűzés: A szerzők az ST-elevációval járó szívinfaktus miatt kezelt és invazív ellátásban részesülő betegek prehospitális késését vizsgálták. Módszer: A Nemzeti Szívinfarktus Regiszter adatbázisában 2014. 01. 01. és 2016. 03. 31. között 7146 olyan beteg volt, akinél percutan coronariaintervenció történt, és az időintervallumok rendelkezésre álltak. A betegek 46%-ánál (3288 beteg) találtunk mentési adatokat, akiknél a következő időintervallumok vizsgálatára került sor: a panasz kezdetétől a mentőszolgálat értesítéséig eltelt idő (a beteg késési ideje = BKI), a helyszínre érkezés (M1), a helyszíni ellátás (M2) és a centrumba érkezés ideje (M3). Amennyiben az első kórházban szívkatéteres laboratórium nem volt, akkor meghatároztuk a Szívkatéteres centrumba érkezésig eltelt időt. A betegeket két csoportba osztottuk: az első felvevőintézet szívkatéteres lehetőséggel rendelkező centrum (C) vagy ilyen feltétellel nem rendelkező kórház (K) volt. Eredmények: Közvetlenül centrumba került felvételre (primer transzport) 2621 beteg (79,7%), míg 667 betegnél szekunder transzport történt. A primer transzporttal C-ba került betegek fiatalabbak voltak. A BKI mediánja a C csoportban 114, a K csoportban 121 perc volt. Az M1- és M2-időben lényeges különbség nem volt. Az M3-idő a C csoportban hosszabb volt. A szekunder transzport további 98 perc késéssel járt. A teljes ischaemiás idő lényegesen hosszabb volt a K csoportban, mint a C csoport betegeinél (356 versus 260 perc). Következtetés: Az infarktus miatt kezelt betegek hazai ellátása tovább javítható a beteg döntési idejének csökkentésével, valamint a primer transzport arányának növelésével. A mentési idők (M1, M2, M3) megfelelnek az elvárásoknak, de az M2-idő további elemzésével lehetővé válhat a helyszíni ellátás idejének további rövidítése. A centrumokban a felvételtől az ér megnyitásáig eltelt idő optimális. Orv Hetil. 2019; 160(1): 20–25.
Jánosi A, Erdős G, Pach FP, et al. Prognostic significance of the total ischemic time in patients with ST-elevation myocardial infarction. [A teljes ischaemiás idő prognosztikus jelentősége az ST-elevációval járó szívinfarktus miatt kezelt betegekben.] Orv Hetil. 2018; 159: 1113–1120. [Hungarian]
Ibanez B, James S, Agewall S, et al. 2017 ESC Guidelines for the management of acute myocardial infarction in patients presenting with ST-segment elevation: The Task Force for the management of acute myocardial infarction in patients presenting with ST-segment elevation of the European Society of Cardiology (ESC). Eur Heart J. 2018; 39: 119–177.
Helve S, Viikilä J, Laine M, et al. Trends in treatment delays for patients with acute ST-elevation myocardial infarction treated with primary percutaneous coronary intervention. BMC Cardiovasc Disord. 2014; 14: 115.
Widimsky P, Wijns W, Fajedet J, et al. Reperfusion therapy for ST elevation acute myocardial infarction in Europe: description of the current situation in 30 countries. Eur Heart J. 2010; 31: 943–957.
Danchin N, Puymirat E, Steg PG, et al. Five-year survival in patients with ST-segment-elevation myocardial infarction according to modalities of reperfusion therapy: the French Registry on Acute ST-Elevation and Non-ST-Elevation Myocardial Infarction (FAST-MI) 2005 Cohort. Circulation 2014; 129: 1629–1636.
Belle L, Cayla G, Cottin Y, et al. French Registry on Acute ST-elevation and Non-ST-elevation Myocardial Infarction 2015 (FAST-MI 2015). Design and baseline data. Arch Cardiovasc Dis. 2017; 110: 366–378.
Jäger B, Farhan S, Rohla M, et al. Clinical predictors of patient related delay in the VIENNA ST-elevation myocardial infarction network and impact on long-term mortality. Eur Heart J Acute Cardiovasc Care 2017; 6: 254–261.
Ängerud KH, Sederholm Lawesson S, Isaksson RM, at al. Differences in symptoms, first medical contact and pre-hospital delay times between patients with ST- and non-ST-elevation myocardial infarction. Eur Heart J Acute Cardiovasc Care 2017; Nov 1. [Epub ahead of print]
Jollis JG, Al-Khalidi HR, Roettig ML, et al. Impact of regionalization of ST-segment-elevation myocardial infarction care on treatment times and outcomes for emergency medical services-transported patients presenting to hospitals with percutaneous coronary intervention: Mission: Lifeline Accelerator-2. Circulation 2018; 137: 376–387.
Rasmussen MB, Frost L, Stengaard C, et al. Diagnostic performance and system delay using telemedicine for pre-hospital diagnosis in triaging and treatment of STEMI. Heart 2014; 100: 711–715.
Heo JY, Hong KJ, Shin SD, et al. Association of educational level with delay of pre-hospital care before reperfusion in STEMI. Am J Emerg Med. 2015; 33: 1760–1769.
Pfister R, Lee S, Kuhr K, et al. Impact of the type of first medical contact within a guideline-conform ST-elevation myocardial infarction network: a prospective observational registry study. PLoS ONE 2016; 11: e0156769.
Dracup K, McKinley S, Riegel B, et al. A randomized clinical trial to reduce patient pre-hospital delay to treatment in acute coronary syndrome. Circ Cardiovasc Qual Outcomes 2009; 2: 524–532.
Mooney M, McKee G, Fealy G, et al. A randomized controlled trial to reduce pre-hospital delay time in patients with acute coronary syndrome (ACS). J Emerg Med. 2014; 46: 495–506.
Bray JE, Stub D, Ngu P, et al. Mass media campaigns’ influence on prehospital behavior for acute coronary syndromes: an evaluation of the Australian Heart Foundation’s warning signs campaign. J Am Heart Assoc. 2015; 4: e001927.
Papai G, Racz I, Czuriga D, et al. Transtelephonic electrocardiography in the management of patients with acute coronary syndrome. J Electrocardiol. 2014; 47: 294–299.