Browse
Abstract
Background and aims
Previous research has proposed that microdosing, i.e., the repeated use of sub-threshold doses of serotonergic hallucinogens, has an impact on mood by increasing emotional awareness. We propose that increased emotional awareness could translate into higher emodiversity, a balanced experience of emotions in which emotions are experienced with more similarity in intensity and duration. We examine the effect of microdosing, the day after, as well as the cumulative effect of microdosing on overall, positive and negative emodiversity.
Methods
We use data collected over a period of 28 days sampled between February to June 2020 from 18 users that already had an active practice of microdosing at the start of the data collection. We assessed emotional states using ESM methods, i.e., signal-contingent sampling with triggers sent 5 times a day. The working dataset has a number of 224 observations days. We used mixed effects models to test our hypotheses.
Results
When taking into account the level of average affect, we found that during microdosing days positive and overall emodiversity were significantly lower. No evidence was found for a mediating role of the level of average affect. Higher cumulative instances of microdosing were not related to any of the emodiversity indexes. Participants experienced more “awe, wonder, or amazement”, “ashamed, humiliated, or disgraced” as well as less “joyful, glad, or happy” emotions during microdosing days.
Conclusion
A microdosing practice may increase the centrality of certain emotions on microdosing days, resulting in a decrease in emotional diversity.
Abstract
This article reports on integration challenges that were experienced by nine individuals who attended a three-day legal psilocybin truffle retreat in the Netherlands. The study employed a qualitative phenomenological approach, using semi-structured interviews to gain an understanding of participants' (n = 30) psilocybin experiences and their after-effects. While the study did not actively seek to measure integration issues or unexpected side effects, nine out of thirty participants (30%) spontaneously reported a post-experience integration challenge. These challenges included: mood fluctuations, ‘post-ecstatic blues’, disconnection from community, re-experiencing symptoms, spiritual bypass and perceived lack of support. Integration challenges were transient; they occurred immediately after the psilocybin experience (once the main psychedelic effects had worn off) and in the days and weeks following the retreat, and resolved with time. Integration challenges were also correlated with positive after-effects including long-term remission of significant health conditions. The experiences related in this article align with existing literature that describes the ‘spiritual emergency’ phenomenon; that is, the potential challenges that can arise after ecstatic experiences and how these challenges may be integral to the transformative potential of such experiences. We discuss the implications for psychedelic integration and harm reduction practices and for future psychedelic research.
Abstract
Background and aims
Although large-scale population studies have linked the use of classic psychedelics (lysergic acid diethylamide, psilocybin, or mescaline) to reduced odds of physical health problems, mental health problems, and criminal behavior, the roughly 35 million adults in the United States who have used classic psychedelics are nonetheless stigmatized in the American job market. Various federal organizations in the United States automatically reject applicants on the sole basis of prior psychedelic use, thereby practicing an open form of legal discrimination against these applicants. The present study investigates whether this discrimination can be justified based on associations between lifetime classic psychedelic use and motivationally-based workplace absenteeism.
Methods
Using pooled cross-sectional data from the National Survey on Drug Use and Health (2013–2019) on 193,320 employed adults in the United States, this study tests whether lifetime classic psychedelic use predicts the number of workdays employees skipped in the last month (i.e., motivationally-based workplace absenteeism).
Results
After adjusting for sociodemographics, physical health indicators, and other substance use, no significant association between lifetime classic psychedelic use and motivationally-based workplace absenteeism is found.
Conclusion
This study builds on classic psychedelic research that is just beginning to take work-specific outcomes into account and offers empirical justification for the elimination of arbitrary drug-based recruitment policies in the workplace.
Abstract
Background and Aims
Ketamine and esketamine have garnered interest in both psychiatric research and clinical practice for treatment-resistant depression (TRD). In this review, we examined registered trials investigating the therapeutic use of ketamine or esketamine for TRD, with the aim of characterizing emerging trends and knowledge gaps.
Methods
The ClinicalTrials.gov electronic registry and results database was queried from inception to February 5, 2022, adhering to elements of the PRISMA guideline, we evaluated trial eligibility in the qualitative synthesis. Data regarding study design, drug regimens, and measures were subsequently abstracted and descriptively analyzed.
Results
The search returned 86 records, of which 56 trials were included in the final review. The number of trials investigating ketamine and esketamine for TRD increased since 2008, with higher peaks observed in 2015 (n = 9) and 2021 (n = 9). Most trials were Phase 2 (13, 23.2%) or Phase 3 (11, 19.6%), gathering preliminary data on efficacy and/or further data on safety and efficacy with variant dosing and pharmacological approaches. By and large, trials examined ketamine and esketamine as individual versus combination treatments (45% and 25%, respectively). The Montgomery-Asberg Depression Rating Scale (MADRS) was most commonly used to assess clinical outcomes (75%).
Conclusions
There are increasingly large-scale and late-phase trials of esketamine over ketamine for TRD, coupled with efforts to centralize evidence on these medications. Yet several trials do not assess patient characteristics that may affect treatment response, such as age, sex, and race. By understanding these design limitations, scientists and clinicians can avoid research waste and funding bodies can judiciously direct support towards high priority research.
A COVID–19-járvány hatása a leggyakoribb légzőszervi megbetegedések lefolyására
The impact of the COVID–19 epidemic on the course of the most common respiratory diseases
Bevezetés: A SARS-CoV-2 által okozott fertőzés az elmúlt három évben meghatározta mindennapi életünket, és nem várt terhet rótt az egészségügyi ellátórendszerre, többek között azáltal, hogy komoly kockázati tényezőt jelenthet a már meglévő, különböző légzőszervi megbetegedésekkel küzdő betegek számára is. Célkitűzés: A COVID–19 és a fertőzéskor már fennálló légzőszervi megbetegedések, elsősorban a krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD), valamint az asztma összefüggéseinek feltárása. Módszer: Hazai vizsgálatunkban közel 29 000 beteg adatait dolgoztuk fel retrospektíven. Eredmények: Eredményeink alapján elmondható, hogy a COPD mint társbetegség megléte a nemzetközi megállapítással egybehangzóan összefüggést mutat a COVID–19-fertőzés súlyosságával, illetve enyhén növeli az intenzív osztályos kezelés és a gépi lélegeztetés szükségességének kockázatát a SARS-CoV-2 okozta megbetegedés során. Asztma esetében mindezt nem sikerült kimutatnunk, vagyis sem a SARS-CoV-2-fertőzés súlyosságát, sem az intenzív osztályos kezelés és a gépi lélegeztetés szükségességét nem befolyásolta jelentősen az asztma mint társbetegség megléte. Megbeszélés: Ahogy nemzetközi tanulmányokban is olvasható, a COPD mint társbetegség megléte nem növeli jelentős mértékben a SARS-CoV-2-fertőzés kockázatát. Ugyanakkor kijelenthető, hogy a COPD növeli a COVID–19-pozitív betegek kórházba kerülésének esélyét, és emeli a megbetegedés súlyosabb lefolyásának valószínűségét. Tekintettel a COPD-betegekben a tüdő károsodása során végbemenő szerkezeti átépülésre és rendellenes regenerálódási folyamatokra, e betegek a vírusfertőzés lezajlása után fokozott odafigyelést, valamint személyre szabott rehabilitációt igényelnek. Következtetés: Összességében elmondható, hogy a jövőben a személyre szabott terápiás megközelítés bevezetéséhez elengedhetetlen a különböző COPD-s fenotípusok (valamint egyéb krónikus tüdőbetegségek) és a SARS-CoV-2-fertőzés klinikai megnyilvánulásainak mélyreható vizsgálata. Orv Hetil. 2023; 164(2): 51–56.
Bevezetés: A szakirodalom szerint az evészavarban szenvedő serdülők körében nagyobb arányban fordulnak elő mentalizációs nehézségek és bizonytalan érzelmi kötődési stílusok. A mentalizáció szerepét az érzelmi kötődési mintázatok és az evési szokások közötti kapcsolatban magyar serdülők körében még nem vizsgálták. Célkitűzés: 14 és 18 év közötti serdülők körében a mentalizáció, az érzelmi kötődés és az evési szokások kapcsolatának vizsgálata. Módszer: Vizsgálatunkban 143 serdülő töltötte ki tájékozott beleegyezés után a Reflektív Funkció Kérdőívet, a Tapasztalatok Szoros Kapcsolatokban kérdőívet, valamint az Evési Attitűdök Tesztet. Eredmények: Az érzelmi kötődési összpontszám és a diétázás közötti közvetlen út nem bizonyult szignifikánsnak (c’ = 0,01, p = 0,31, β = 0,09), míg a közvetett út, az érzelmi kötődés és az evési szokások között a mentalizációs bizonytalanságon keresztül szignifikáns volt (∑ab = 0,01 [0,01–0,02], β = 0,07). Megbeszélés: Eredményeink arra utalnak, hogy az érzelmi kötődési stílusok a mentalizációs kapacitáson keresztül állnak kapcsolatban a diétázási szokásokkal serdülők körében. Következtetés: Serdülők körében a diétázással kapcsolatos szokások megváltoztatására mentalizációalapú módszerek használatát javasoljuk. Orv Hetil. 2023; 164(2): 64–69.
Laparoszkópos antirefluxműtétek hatása a gastrooesophagealis refluxszal járó tünetekre és a betegek életminőségére.
Kezdeti tapasztalataink
Impact of antireflux surgery on gastroesophageal reflux-associated symptoms and quality of life.
Early experiences
Bevezetés: A refluxbetegség a fejlett világban endémiás, civilizációs betegség. Kezelésében a megfelelően kivitelezett hiatusrekonstrukció, valamint antireflux-plasztika kiemelkedő hatékonyságú terápiás lehetőség. Mivel a műtéti beavatkozás célja alapvetően az életminőség javítása, másodlagosan a szövődménymegelőzés, a szubjektív panaszok változásának követése és kiértékelése kimagaslóan fontos e műtéti típus alkalmazásakor. Célkitűzés: Tanulmányunkban 2015. 12. 01. és 2020. 12. 31. között refluxbetegség kapcsán hiatusrekonstrukción, antireflux-plasztikán átesett betegek műtét előtti és műtét utáni, refluxbetegséghez társult életminőségét kívántuk elemezni. Módszer: Kérdőíves lekérdezést végeztünk prospektív módon, pre- és posztoperatíven egyaránt. A legfőbb vizsgált paraméterek a következők voltak: a mellkasi égő fájdalom mértéke, nyelési nehezítettség, gyomortartalom-visszaáramlás, mellkasi fájdalom, hányingerrel és hányással kapcsolatos panaszok, puffadás, a fenti panaszok miatt alkalmazott gyógyszerelés. Értékeltük továbbá a páciensek testtömegváltozását és az antirefluxgyógyszerek esetleges alkalmazását is. Eredmények: 65 beteg pre- és posztoperatív kérdőívét dolgoztuk fel. A fenti szubjektív panaszok mindegyike csökkent a posztoperatív utánkövetés idejére, a nyelési nehezítettség kivételével statisztikailag is szignifikáns módon. Minimális testtömegcsökkenést regisztráltunk. A savcsökkentő gyógyszerek alkalmazásának aránya jelentősen csökkent a műtétet követően. Megbeszélés: Műtéti eredményeink – a betegek műtét utáni elégedettségét, valamint életminőségük javulását vizsgálva – az ezen betegek ellátására szakosodott központok eredményeinek megfelelőek. Munkacsoportunk sikerrel adaptálta a refluxbetegség diagnosztikus és terápiás algoritmusait a helyi viszonyokhoz. Következtetés: A laparoszkópos hiatusrekonstrukció és a Toupet szerinti antireflux-plasztika megfelelő műtéti javallat mellett igen hatékony eszköz a refluxbetegséghez társult panaszok csökkentésében és az életminőség javításában. Orv Hetil. 2023; 164(2): 57–63.
Nőgyógyászati daganatok esetén jelentkező szinkrón tumorok együlésben való ellátása három eset kapcsán
Synchronous tumor treatment in the presence of gynecologycal cancer in three patients
A daganatos betegek kivizsgálása során a második tumor előfordulási esélye 15,2%, a harmadik tumoré 1,3%. A közlemény célja felhívni a figyelmet arra, hogy a szinkrón tumorok együlésben történő sebészi ellátása megfelelő szakmai háttérrel a betegek számára kifejezett előnyökkel jár. Az irodalomban nem találhatók protokollok a többes tumorok ellátására, többségében esetismertetések állnak rendelkezésre iránymutatásul. A dolgozatban részletezésre kerül a betegségek preoperatív stádiuma, a kivizsgálási protokoll, a műtét, valamint a szövettani eredmény. A közlemény bemutatja egy hármas tumor – szeméremtest-, rectum-, sigmatumor –, egy nagy kiterjedésű colontumor és endometrium-adenocarcinoma ellátását nyitott műtét során, valamint egy neoadjuváns kezelésen átesett betegnél rectum- és szinkrón endometrium-adenocarcinoma minimálinvazív műtétjét. A bemutatott három eset is bizonyítja, hogy a betegeknek kifejezetten előnyös az együlésben való műtéti megoldás, nem beszélve a költséghatékonyságról. A közleménynek nem témája a műtét utáni vagy adjuváns kezelés megvitatása, ennek eldöntése egyéni elbírálás alapján a kórházak multidiszciplináris szakbizottságainak feladata. Orv Hetil. 2023; 164(2): 70–75.
Obstruktív tüdőbetegségek súlyosbodása SARS-CoV-2-fertőzés hatására a marosvásárhelyi Pulmonológiai Klinika beteganyagában
Exacerbation of obstructive pulmonary diseases by SARS-CoV-2 infection in patients treated in the Pulmonology Clinic of Târgu Mures
Bevezetés: A SARS-CoV-2-fertőzés fokozott súlyosságát mutatják a szakirodalmi adatok szív- és érrendszeri betegségben, vesebetegségben, krónikus obstruktív tüdőbetegségben (COPD), asztmában, elhízásban, cukorbetegségben, daganatos betegségben szenvedő és immunszupprimált betegeknél. Módszer: A retrospektív vizsgálatba 90 (29,7%), COPD-vel vagy asztmás exacerbatióval összefüggő SARS-CoV-2-fertőzésben szenvedő beteget vettünk be azon 303 betegből, akik a tanulmányozott 7 hónap alatt kórházi felvételre kerültek. A COPD/asztma exacerbatio klinikai aspektusa átfedésben volt a SARS-CoV-2-fertőzéssel, ezért 90, obstruktív betegség nélküli, SARS-CoV-2-ben szenvedő beteggel hasonlítottuk össze csoportunkat. Mindkét csoportból kizártuk azokat a betegeket, akiknek ismert súlyos szívelégtelenségük, cukorbetegségük vagy daganatuk volt, annak érdekében, hogy ne zavarjanak más kedvezőtlen prognosztikai tényezők. Az esetek súlyosságát klinikai vizsgálattal, pulzoximetriával, CT/mellkasröntgen és gyulladásos markerek alapján értékeltük. Eredmények: Mérsékelt/súlyos tüdőgyulladásban szenvedett (kétoldali interstitialis-alveolaris beszűrődések, emelkedett gyulladásos markerek, légzési elégtelenség) csoportunk 72,2%-a (48/52 COPD-s és 17/38 asztmás), valamint a nem obstruktív csoport 56,6%-a. 14 beteg szorult intenzív osztályos ellátásra (beleértve a gépi lélegeztetést is). A COPD-s csoportban 4 halálesetet regisztráltunk, az asztmás csoportban 1-et, míg a nem obstruktív betegeknél 2-t (COPD-ben az elhalálozási ráta 7,6%, a nem obstruktív csoportban 2,2% volt). A kezelés maximalizált inhalációs hörgőtágítókat, oxigént, vírusellenes szereket, véralvadásgátlókat, szteroid gyulladáscsökkentőt és tüneti kezelést tartalmazott. Az elbocsátás után 2 hónappal minden beteget klinikai, funkcionális és CT-vizsgálatra hívtunk. Következtetés: A COPD-s vagy asztmás betegeknél gyakori volt a SARS-CoV-2-fertőzés, ami jelentős állapotsúlyosbodáshoz vezetett. COPD-ben nagyobb arányú volt az elhalálozás. A járóbeteg-utánkövetés célja a kezelés újraértékelése és a COVID–19 utáni lehetséges következmények figyelemmel kísérése. Orv Hetil. 2023; 164(2): 43–50.
Abstract
The present study aimed to explore the genotypic and phenotypic characteristics of biofilm formation in Bulgarian nosocomial Stenotrophomonas maltophilia isolates (n = 221) during the period 2011–2022, by screening for the presence of biofilm-associated genes (BAG) (spgM, rmlA and rpfF), their mutational variability, and assessment of the adherent growth on a polystyrene surface. The methodology included: PCR amplification, whole-genome sequencing (WGS) and crystal violet microtiter plate assay for biofilm quantification. The overall incidence of BAG was: spgM 98.6%, rmlA 86%, and rpfF 66.5%. The most prevalent genotype was spgM+/rmlA+/rpfF+ (56.1%), followed by spgM+/rmlA+/rpfF- (28.5%), and spgM+/rmlA-/rpfF+ (9.5%), with their significant predominance in lower respiratory tract isolates compared to those with other origin (P < 0.001). All strains examined were characterized as strong biofilm producers (OD550 from 0.224 ± 0.049 to 2.065 ± 0.023) with a single exception that showed a weak biofilm-forming ability (0.177 ± 0.024). No significant differences were observed in the biofilm formation according to the isolation source, as well as among COVID-19 and non-COVID-19 isolates (1.256 ± 0.028 vs. 1.348 ± 0.128, respectively). Also, no correlation was found between the biofilm amounts and the corresponding genotypes. WGS showed that the rmlA accumulated a larger number of variants (0.0086 per base) compared to the other BAG, suggesting no critical role of its product to the biofilm formation. Additionally, two of the isolates were found to harbour class 1 integrons (7-kb and 2.6-kb sized, respectively) containing sul1 in their 3′ conservative ends, which confers sulfonamide resistance. To the best of our knowledge, this is the first study on S. maltophilia biofilm formation in Bulgaria, which also identifies novel sequence types (ST819, ST820 and ST826). It demonstrates the complex nature of this adaptive mechanism in the multifactorial pathogenesis of biofilm-associated infections.
