Browse
Az idősödés során jellemző genetikai és epigenetikai változások és a gammopátiák progressziója •
A myeloma multiplex az öregedés egyik arca lehet?
Age-related genetic and epigenetic changes and the progression of gammopathies?
Ebben a munkában bemutatásra kerül, hogy a tünetes myeloma multiplex (MM) betegség fokozatos kialakulásának lépéseiben számos hasonló genetikai és epigenetikai változás érhető tetten, mint a klinikai diagnózissal nem bíró, tehát egészséges, vagyis sikeres öregedés során. Az életkorral járó változásokra részben mint oki tényezőkre is tekinthetünk a gammopátiák progressziójában, vagy tekinthetjük őket többé-kevésbé független, párhuzamos sejtszintű történéseknek, melyek gyorsíthatják az MM kifejlődését. Az átfedő jelenségek miatt arra a következtetésre juthatunk, hogy indokolt oki tényezőként gondolni az öregedésre a MM progressziója/transzformációja során, hozzátéve, hogy az öregedési folyamatokra különösen érzékenyek a memória B-sejtek. A sejtszintű öregedés folyamatainak figyelembevétele az MGUS–MM-átmenetben ugyanakkor jó magyarázatot ad a myeloma diagnózisakor észlelt nagyszámú párhuzamos daganatsejtes klón jelenlétére. A sejtszintű öregedés ellen ható kutatások követése a klinikusok és a betegek számára is ajánlott, mert bővülő ismereteink körültekintő alkalmazásai mindinkább beépülhetnek a megelőzésbe, a progresszió lassításába, sőt akár a terápia részévé válhatnak.
CAR-T-sejtes kezelések a hematológiai betegségekben
CAR-T cell treatments in hematological diseases
A CAR-T-kezelések az utóbbi tíz évben berobbantak a malignus hematológiai betegek kezelésébe. Eddig nem kezelhető betegek ismét esélyt kapnak a túlélésre és akár gyógyulásra is. Jelenleg klinikai alkalmazásban a 2. generációs autológ CAR-T-kezelések vannak. A tisagenlecleucel első klinikai alkalmazása 2012-ben történt, azóta robbanásszerűen megnőtt az elérhető szerek palettája. Ma már a tisa-cel, liso-cel, axi-cel, KTE-X19, cilta-cel, ide-cel alkalmazható különböző betegségekben, mint az acut limfoblasztos leukémia, diffúz nagy B-sejtes limfóma, myeloma multiplex, köpenysejtes limfóma, follikuláris limfóma, krónikus limfocitás leukémia. Az összefoglalóban a szerző ismerteti a CAR-T-sejtes kezelés alapjait, és röviden bemutatja az egyes kezelések klinikai alkalmazhatóságát megalapozó vizsgálatokat.
Covid–19-asszociált autoimmun hemolitikus anémia
COVID-19 associated autoimmune hemolytic anemia
Az autoimmun hemolitikus anémia (AIHA) ritka hematológiai kórkép, amelynek hátterében autoantitest okozta vörösvérsejt-destrukció áll. Az esetek körülbelül 50%-a idiopátiás vagy primer AIHA, míg a szekunder esetek hátterében infekció, szisztémás autoimmun betegség, szolid tumorok, limfoproliferatív betegségek, gyógyszermellékhatás áll. A SARS-CoV-2 vírus okozta Covid-19-pandémia jelentkezése óta megnőtt azon AIHA-s betegek száma, ahol a SARS-CoV-2 vírus okozta infekció szerepel etiológiai tényezőként. Cikkünkben ismertetjük egy Covid–19 indukálta AIHA-s beteg esetét, illetve irodalmi áttekintést nyújtunk a témában.
A diffúz nagy B-sejtes limfóma fenotipikus, citogenetikai és expressziós profil heterogenitása – Magyarországi multicentrikus tanulmány
Phenotypic, cytogenetic and expression profile heterogeneity of diffuse large B-cell lymphoma. A Hungarian multicentric study
A diffúz nagy B-sejtes limfóma 5 éves általános túlélése a mai kezelések mellett 60–70%, melynek hátterében a betegség komplex heterogenitása állhat.
Célkitűzés
Magyarországi multicentrikus tanulmányban a betegség fenotipikus, citogenetikai, genomexpressziós profil- és geográfiai heterogenitásának vizsgálata.
Módszer
A 276 formol-paraffinos betegmintát Hans' algoritmus és dupla protein expresszor státusz alapján klasszifikáltuk. A IGH::MYC, IGH::BCL2, BCL6 gén átrendeződéseket, valamint a MYC, BCL2 és BCL6 gének nyerését interfázis citogenetikával vizsgáltuk. Az RNA-seq-alapú génexpressziós profilvizsgálat 173 formol-paraffinos mintán volt elvégezhető.
Eredmények
A Hans' fenotípus alapján 103 (37,3%) germinális centrum B-sejt-szerű és 173 (62,7%) nem germinalis B-sejt-szerű limfómát azonosítottunk, mely besorolás 82,6%-os megegyezést mutatott a genomexpressziós profilstratifikációval. Tripla aberrációt mutató limfóma nem fordult elő. Izolált IGH::MYC átrendeződés, valamint MYC, BCL2, BCL6 géntöbblet mindkét Hans' csoportban jelen volt. Az IGH::BCL2 átrendeződés izoláltan vagy kombinációban, szignifikánsan és kizárólag a germinális centrum B-sejt-szerű csoportban volt azonosítható, míg a BCL6 átrendeződés szignifikáns halmozódást mutatott a nem germinális centrum B-sejt-szerű Hans' csoportban. A dupla protein expresszor fenotípus pozitív prediktív értéke mindkét Hans' csoport molekuláris alcsoportjaira alacsony, a 0,04–0,19, illetve a 0,12–0,30, tartományba esett, míg negatív prediktív értéke mindkét főcsoport összes releváns molekuláris alcsoportjában 1,00-nek felelt meg.
Következtetések
A IGH::MYC átrendeződés nem Hans' csoport specifikus genotípus. Az IGH::BCL2 átrendeződés germinalis centrum, a BCL6 átrendeződés pedig a nem germinalis centrum B-sejt-szerű limfóma fémjele. A dupla protein expresszor negatív fenotípus mellett IGH::MYC és/vagy IGH::BCL2 átrendeződés nem fordult elő.
Különösen agresszív klinikai viselkedésű B-sejtes lymphoma sikeres kezelése
Successful treatment of B-cell lymphoma showing aggressive clinical behaviour
A high-grade, grade 3b follicularis lymphoma kezelése diffúz nagy B-sejtes lymphomához hasonló terápiás megközelítést igényel. Közleményünk egy fiatal, transzformált follicularis lymphomában szenvedő nőbeteg sikeres kezelését mutatja be. A kezdeti kemoterápiás kezelést követően a betegség primer refrakternek bizonyult, mely miatt intenzív mentőkezelést alkalmaztunk, majd a teljes remissziót követően a beteg sikeres autológ haemopoeticus őssejt-transzplantáción esett át.
A listeriosis fakultatívan intracelluláris, Gram-pozitív baktérium által okozott, fekoorálisan, fertőzött élelmiszerrel terjedő fertőzés, mely elsősorban immunszupprimált betegeknél, időseknél és várandósoknál okoz súlyos betegséget.
Egy myeloma multiplex miatt második vonalban bortezomib, lenalidomide és dexamethason kezelésben részesült betegünk esete kapcsán hívnánk fel a figyelmet erre a ritka, megfelelő diagnosztika és terápia nélkül jelentős halálozással járó kórképre.
Betegünk otthonában tévedésből két héten át napi 20 mg dexamethasont szedett. Kórházi felvételekor pár napja spontán szűnő hasmenésre panaszkodott. Észlelésünk második napján betegünk aluszékonnyá vált, fejfájást jelzett, lázassá vált. Tenyésztésekre történő mintavételt követően empirikusan, ismert penicillinallergia miatt, meropenemterápia indult. Hemokultúrából Listeria monocytogenes tenyészett ki. A 14 napig alkalmazott antibiotikus terápia hatására betegünk állapota fokozatosan javult, majd emittálhatóvá vált. Szövődményt nem észleltünk.
Vércsoport-szerológiai eltérések B-sejtvonalat érintő limfoproliferatív betegségekben
Blood group serological discrepancies in B-cell lymphoproliferative diseases
A vércsoport-szerológiai diagnosztika az antigén-antitest reakciókon alapszik. Az antitest termeléséért felelős B-limfociták különböző szintű funkciózavarai a vércsoport-szerológiai eredményeket más-más módon befolyásolhatják. Az egyes betegségekben a szerológiai kép tipikus és gyakran előforduló eltérései láthatók. A B-sejtek diszfunkcióját nemcsak maga a betegség, hanem az alkalmazott terápia is okozhatja, mely tovább növeli a vércsoport-szerológiai eredmények diszkrepanciáinak gyakoriságát. A Közép-magyarországi Regionális Vérellátó Központ Vércsoport-szerológiai Laboratórium az onkológiai és hematológiai centrumok egyedülállóan nagy ellátási területét foglalja magában, ami jelentős számú beteganyag vizsgálatát jelenti. Összefoglalónk képi anyaggal illusztrálja a krónikus limfocitás leukémiában gyakorta megjelenő meleg típusú autoimmun hemolitikus anémia szerológiai képét, az ugyancsak krónikus limfocitás leukémiára jellemző hipogammaglobulinémia miatt kialakuló ABO vércsoport-diszkrepanciákat, valamit a B-sejtes limfómák hideg agglutinin betegséggel való kapcsolatát és vércsoport-szerológiai jellegzetességeit.
Az extracorporalis keringéstámogatás helye az újraélesztésben
The role of extracorporeal life support in cardiopulmonary resuscitation
Az extracorporalis cardiopulmonalis resuscitatio alkalmazásának gyakorisága egyre nő mind a kórházon belüli, mind a kórházon kívüli keringésmegállás ellátásában. A legújabb újraélesztési irányelvek is egyre inkább beépítik javaslataik közé az extracorporalis keringéstámogató eszközök használatát elhúzódó újraélesztés esetén, bizonyos szelektált betegcsoportokban. Mindezek ellenére kevés bizonyíték áll rendelkezésünkre a beavatkozás hatékonyságáról, és még számos nyitott kérdés maradt megválaszolatlanul azt illetően, hogy milyen körülmények között, mely betegcsoportokban van a leginkább létjogosultsága ennek a modalitásnak. Fontos kérdés a terápia időzítése és helyszíne, illetve lényeges az extracorporalis technikákat alkalmazó személyzet megfelelő kiképzése. Összefoglalónkban röviden áttekintjük, hogy a jelenlegi szakirodalom és ajánlások szerint milyen esetekben merülhet fel az extracorporalis újraélesztés megkezdése, milyen típusú mechanikus keringéstámogatás az elsőként választandó az újraélesztés alatt, milyen tényezőket gondoljunk át alkalmazása során, illetve milyen szövődményekre számítsunk. Orv Hetil. 2023; 164(13): 510–514.
