Browse
Abstract
Nocardiosis is a rare disease affecting both immunocompromised and immunocompetent hosts, presented in various clinical forms ranging from localized to disseminated infection. Aim of the present study was to investigate the clinical and microbiological characteristics of nocardiosis, antimicrobial resistance profiles, treatment, and outcomes of Nocardia infection over the last 5 years at our institution. The medical records and microbiological data of patients affected by nocardiosis and treated at the university hospital of Heraklion, Crete, Greece, between 2018 and 2022, were retrospectively analyzed. The isolates were identified by matrix-assisted laser desorption ionization-time of flight mass spectrometry (MALDI-TOF MS) and through sequencing of 16S rRNA. Antimicrobial susceptibility for 17 agents was determined by E-test and results were interpreted according to CLSI guidelines. Among the 28 Nocardia isolates, eight species were identified, with Nocardia brasiliensis being the most prevalent (32.1%), followed by Nocardia otitidiscaviarum (25%), and Nocardia farcinica (14.3%). Skin and soft tissue infections were the most common presentations, noted in 13 (50%) patients, followed by pulmonary infection presented in 10 (38.5%) patients. Fifteen patients (57.7%) had at least one underlying disease, and 11 (42.3%) were on immunosuppressive or long-term corticosteroid treatment. Susceptibility rates of linezolid, tigecycline, amikacin, trimethoprim-sulfamethoxazole, moxifloxacin, and imipenem were 100, 100, 96.4, 92.9, 82.1, and 42.9%, respectively. The 26 patients in this study were treated with various antibiotics. Mortality rate was 3.8%, and the patient who died had disseminated infection. Since epidemiology and antimicrobial susceptibility are evolving, continuous surveillance is mandatory in order to initiate appropriate treatment in a timely manner.
Daganatos nőbetegek termékenységének megőrzése.
I. Az onkológiai kezelések gonadotoxicitása és a megelőzés lehetőségei
Fertility preservation in female cancer patients.
I. Gonadotoxicity of oncological therapies and possibilities of prevention
A daganatos megbetegedések incidenciája az életkorral nő. Azáltal, hogy a családalapítás ideje egyre jobban kitolódik, folyamatosan nő azon daganatos betegek száma, akiknél az onkológiai kezelések hatással lehetnek a későbbi családalapításra. A nemzetközi irányelvek alapján minden fertilis korú pácienst, beleértve a fiatalkorúakat is, tájékoztatni kell a tervezett onkológiai kezelés termékenységet érintő káros következményeiről, és amennyiben indokolt, fertilitásprezervációs eljárás tanácsos. A termékenység megőrzését célzó eljárások alkalmazásával nagymértékben javul a páciensek életminősége, és a gyógyulást követően esélyt kaphatnak a családalapításra. A nemzetközi szakirodalom és ajánlások alapján összefoglaljuk a hazai daganatos nőbetegek termékenységének megőrzésére szóba jöhető lehetőségeket. Jelen tanulmányunkban az onkoterápiás eljárások gonadotoxikus hatásáról és a jelenleg rendelkezésre álló fertilitásprezervációs eljárásokról írunk. Munkánk második részében az egyes daganatos betegségcsoportokban szóba jöhető speciális lehetőségekkel foglalkozunk. A két tanulmány alapjául szolgálhat egy hazai protokoll kidolgozásának. Orv Hetil. 2023; 164(28): 1094–1101.
Dr. Jósa István (1756–1839), Szabolcs vármegye főorvosa
Dr. István Jósa (1756–1839), head physician of Szabolcs county
Egészséggel kapcsolatos célok Crohn-betegek körében.
Az infokommunikációs eszközök szerepe
Health goals amongst patients with Crohn’s disease.
The role of the internet and digital technology
Bevezetés: A gyulladásos bélbetegségek, köztük a Crohn-betegség, jelentősen befolyásolják az érintettek életvitelét, egész életre szóló odafigyelést igényelve az egészség-magatartás vonatkozásában. Célkitűzés: Kutatásunk célja a Crohn-betegek egészséggel kapcsolatos céljainak, az azzal kapcsolatos érzelmeknek, az infokommunikációs eszközök használatának és e jellemzők együttjárásának vizsgálata volt. Módszer: A vizsgálatban 79 Crohn-beteg vett részt (59,5% nő, átlagéletkor: 40,7 év, SD = 11,89). A személyek demográfiai, valamint egészség-magatartással kapcsolatos kérdésekre válaszoltak, és a Személyes Egészségtervek Kérdőívet töltötték ki, melyben személyes egészségcéljaikat, egy aktuálisan fontos egészségcéllal kapcsolatos pozitív és negatív érzelmeiket, a kezelőorvossal való kapcsolatból származó, a személyes egészségcélhoz fűződő társas támogatás fokát, az egészségcélok megvalósításának negatív és pozitív hatásait (akadályoztatás/támogatás), valamint a digitálistechnológia- és internethasználatot vizsgáltuk. Eredmények: A betegek 70%-a fogalmazott meg legalább egy egészségcélt. Az egészségcélok négy kategóriába voltak besorolhatók: fizikai aktivitás (43,6%), stresszkezelés (25,4%), táplálkozás (18%) és dohányzásról való leszokás (7%). Az egészségcéllal kapcsolatban a résztvevők 71%-a legalább átlagos mértékben él át pozitív érzelmeket, körülbelül az 50%-uk azonban negatív érzéseket is megél. Az egészségcéllal rendelkezők 51%-a használja rendszeresen az internetet és az okostelefonokon működő applikációkat. Az infokommunikációs eszközök használata az egészség-magatartási tényezők közül a fizikai aktivitással (ρ = 0,40, p<0,01) és a táplálkozással (ρ = 0,36, p<0,005) mutatott pozitív együttjárást. Megbeszélés: A betegek több mint kétharmada fogalmazott meg egészségcélt; a célok többsége a Crohn-betegség szempontjából is fontos egészség-magatartási tényezőkkel függött össze, ám a dohányzásról való leszokást kevesen (a 30 dohányzó személyből mindössze 4-en) tűzték ki egészségcélul. Az egészségcéllal rendelkezők fele használ rendszeresen infokommunikációs eszközöket. Az egészség-magatartási tényezők közül a fizikai aktivitás és a táplálkozás mutatott szignifikáns együttjárást az infokommunikációs eszközök használatával. Következtetés: A Crohn-betegek gondozása során javasolt a betegek egészségcéljainak és infokommunikációseszköz-használatának vizsgálata. Ezáltal speciális intervenciókat lehetne kidolgozni egészség-magatartásuk javítására, ezáltal javulhat az életminőség és a betegség prognózisa. Orv Hetil. 2023; 164(28): 1102–1110.
Praenatalisan felismert magzati aortaív-rendellenességek és megszületés utáni következményeik
Prenatally detected aortic arch anomalies and their consequences after birth
Bevezetés: Az aortaív magzati rendellenességei gyakran társulnak a szív és egyéb szervek eltéréseivel, kromoszómaaberrációkkal és a légcső/nyelőcső postpartum kompressziós tüneteivel. Célkitűzés: Tanulmányunk az aortaív-rendellenességek intrauterin kimutatását, a társuló malformációk, a genetikai eltérések és a megszületés utáni következmények vizsgálatát célozta. Módszer: Retrospektív kohorsztanulmány egy hazai tercier praenatalis centrumban, szülészeti és magzati kardiológiai ultrahangvizsgálattal 2016 és 2020 között igazolt aortaív-rendellenességekben. A genetikai vizsgálat kariotipizálással és fluoreszcens in situ hibridizációval történt. A születés utáni következményeket a megszületést követő 24 hónapig vizsgáltuk. Eredmények: Összesen 11 380 várandós nő vizsgálata során a magzati aortaív-eltérés prevalenciája 0,25% volt. A 28 igazolt jobb oldali aortaív-esetből 27 esetben genetikai vizsgálat is történt. A magzati ultrahangvizsgálat során jobb oldali V jel 4 magzatnál, a többi esetben pedig U jel volt látható, melyből 4 esetben teljes kettős aortaív igazolódott. A jobb oldali aortaív 18 esetben (67%) volt izolált. A társult rendellenesség 3 esetben cardialis, 7 esetben extracardialis volt. A leggyakoribb szíveltérés a Fallot-tetralógia (2/27), a leggyakoribb extracardialis eltérés a thymushypoplasia, az arteria (a.) umbilicalis singularis és az a. subclavia eltérései voltak. DiGeorge-szindrómát 1 esetben (3,7%) igazoltunk. A jobb oldali V-jel-esetek 75%-a conotruncalis szívrendellenességgel társult. A terhesség kimenetele és a postpartum következmények 24 esetben (89%) voltak ismertek. A postnatalis diagnózis 2 esetben tért el a praenatalistól, a diagnózis konkordanciája 93% volt. Az izolált esetek 17/18 terhességben élve születéssel végződtek. Születés utáni kompressziós tünet 9 esetben (42,9%) alakult ki vascularis ring miatt, 6 gyermeknél (28,6%) műtétre is szükség volt. Következtetés: A magzati aortaív-betegségek multidiszciplináris kórképek, melyek megfelelő ultrahangvizsgálati módszerek alkalmazásával méhen belül felismerhetők. A társuló szervi rendellenességek miatt alapos szülészeti és kardiológiai magzati ultrahangvizsgálat javasolt, a genetikai betegségek miatt invazív beavatkozás és a megszületés után speciális követés indokolt. Orv Hetil. 2023; 164(28): 1111–1120.
Szaruhártya-átültetés a 21. század elején
Corneal transplantation at the beginning of the 21th century
Szaruhártya-átültetés (keratoplasztika) akkor szükséges, amikor különböző kórállapotok következtében konzervatív kezeléssel nem gyógyítható, súlyos látáscsökkenéssel járó szaruhártyahomályok alakulnak ki, vagy a cornea szabályos szerkezete, görbülete torzul, funkciója elvész. A humán transzplantációk között a keratoplasztika a legsikeresebb műtéti eljárás. Az utóbbi évtizedekben a perforáló keratoplasztikák helyét egyre inkább átveszik a lamelláris transzplantációk, amikor csak a cornea kóros rétegét ültetjük át. Az elülső forma a mély elülső lamelláris keratoplasztika („deep anterior lamellar keratoplasty” – DALK), mely elsősorban keratoconusban ajánlott. A hátsó lamelláris transzplantáció fő formája a Descemet leválasztásos automatizált endothelialis keratoplasztika („Descemet’s stripping automated endothelial keratoplasty” – DSAEK) és a Descemet-membrán endothelialis keratoplasztika („Descemet’s membrane endothelial keratoplasty” – DMEK). Indikációja az endothelium pusztulásával járó szürkehályog-műtét után kialakuló keratopathia bullosa és a Fuchs endothelialis dystrophia. A lamelláris keratoplasztikáknak több előnyük van a perforáló műtétekkel szemben. Jobb a posztoperatív látóélesség, gyorsabb a sebgyógyulás, a betegrehabilitáció, és az esetleges immunológiai kilökődés lefolyása is enyhébb és jobban kezelhető. Orv Hetil. 2023; 164(28): 1087–1093.
Abstract
Background and aims
Concerned significant others (CSOs) can experience gambling-related harm, impacting their health and wellbeing. However, this harm varies depending on the type and closeness of the relationship with the person who gambles. We sought to determine the type and closeness of relationships that are more likely to experience harm from another person's gambling, and examine which aspects of health and wellbeing are related to this harm.
Methods
We examined survey data from 1,131 Australian adults who identified as being close to someone experiencing a gambling problem. The survey included information on relationship closeness, gambling-related harm (GHS-20-AO), and a broad range of health and wellbeing measures; including the Personal Wellbeing Index (PWI), the 12-item Short Form Survey (SF-12), and the Positive and Negative Affect Schedule Short Form (PANAS-SF).
Results
CSOs in relationships where finances and responsibilities are shared were more likely to be harmed by another person's gambling problem, particularly partners (current and ex) and family members. This harm was most strongly associated with high levels of distress and negative emotions, impacting the CSO's ability to function properly at work or perform other responsibilities.
Discussion and Conclusions
Support and treatment services for CSOs should consider addressing the psychological distress and negative emotions commonly experienced by CSOs.
Abstract
Implicit cognitions may be involved in the development and maintenance of specific Internet use disorders such as problematic social network use (PSNU). In more detail, implicit attitude, attentional biases, approach and avoidance tendencies as well as semantic memory associations are considered relevant in the context of PSNU. This viewpoint article summarizes the available literature on implicit cognitions in PSNU. We systematically reviewed articles of implicit cognitions in PSNU from PubMed, Scopus, Web of Science, and ProQuest databases based on a targeted search strategy and assessed using predefined inclusion and exclusion criteria. The present findings suggest that specific implicit cognitions are important in the context of PSNU and therefore show parallels to other addictive behaviors. However, the empirical evidence is limited to a few studies on this topic. Implicit cognitions in PSNU should be explored in more depth and in the context of other affective and cognitive mechanisms in future work.
Abstract
Background and aims
Increasingly, gambling features migrate into non-gambling platforms (e.g., online gaming) making gambling exposure and problems more likely. Therefore, exploring how to best treat gambling disorder (GD) remains important. Our aim was to review systematically and quantitatively synthesize the available evidence on psychological intervention for GD.
Methods
Records were identified through searches for randomized controlled trials (RCTs) evaluating psychological intervention for GD via six academic databases without date restrictions until February 3, 2023. Study quality was assessed with the revised Cochrane risk-of-bias tool for randomized trials (RoB2). Primary outcomes were GD symptom severity and remission of GD, summarized as Hedges' g and odds ratios, respectively. The study was preregistered in PROSPERO (#CRD42021284550).
Results
Of 5,541 records, 29 RCTs (3,083 participants analyzed) were included for meta-analysis of the primary outcomes. The efficacy of psychological intervention across modality, format and mode of delivery corresponded to a medium effect on gambling severity (g = −0.71) and a small effect on remission (OR = 0.47). Generally, risk of bias was high, particularly amongst early face-to-face interventions studies.
Discussion and conclusions
The results indicate that psychological intervention is efficacious in treating GD, with face-to-face delivered intervention producing the largest effects and with strongest evidence for cognitive behavioral therapy. Much remains to be known about the long-term effects, and investigating a broader range of treatment modalities and digital interventions is a priority if we are to improve clinical practice for this heterogeneous patient group.
Abstract
Background and aims
Compulsive buying-shopping disorder (CBSD) is mentioned as an example of other specified impulse control disorders in the ICD-11 coding tool, highlighting its clinical relevance and need for treatment. The aim of the present work was to provide a systematic update on treatment studies for CBSD, with a particular focus on online CBSD.
Method
The preregistered systematic review (PROSPERO, CRD42021257379) was performed in accordance with the PRISMA 2020 statement. A literature search was conducted using the PubMed, Scopus, Web of Science and PsycInfo databases. Original research published between January 2000 and December 2022 was included. Risk of reporting bias was evaluated with the CONSORT guideline for randomized controlled trials. Effect sizes for primary CBSD outcomes were calculated.
Results
Thirteen studies were included (psychotherapy: 2 open, 4 waitlist control design; medication: 2 open, 3 placebo-controlled, 2 open-label phase followed by a double-blind discontinuation phase; participants treatment/control 349/149). None of the studies addressed online CBSD. Psychotherapy studies suggest that group cognitive-behavioral therapy is effective in reducing CBSD symptoms. Pharmacological studies with selective serotonin re-uptake inhibitors or topiramate did not indicate superiority over placebo. Predictors of treatment outcome were rarely examined, mechanisms of change were not studied at all. Risk of reporting bias was high in most studies.
Discussion
Poor methodological and low quality of reporting of included studies reduce the reliability of conclusions. There is a lack of studies targeting online CBSD. More high-quality treatment research is needed with more emphasis on the CBSD subtype and mechanisms of change.
