Browse
Abstract
Cardiovascular involvement has been described in acute and recovered COVID-19 patients. Here, we present a case of symptomatic pericarditis with persistent symptoms for at least six months after the acute infection and report 66 published cases of pericarditis in discharged COVID patients. Patient mean age ± SD was 49.7 ± 13.3 years, ranging from 15 to 75 years and 57.6% were female. A proportion of 89.4% patients reported at least one comorbidity, with autoimmune and allergic disorders, hypertension and dyslipidaemia, as the most frequent. Only 8.3% of patients experienced severe symptoms of acute COVID-19. The time between acute COVID and pericarditis symptoms varied from 14 to 255 days. Chest pain (90.9%), tachycardia (60.0%) and dyspnoea (38.2%) were the most frequent symptoms in post-acute pericarditis. A proportion of 45.5% and 87% of patients had an abnormal electrocardiogram and abnormal transthoracic ultrasound, respectively. Colchicine combined with non-steroidal anti-inflammatory drug (NSAID) or acetylsalicylic acid (aspirin) were prescribed to 39/54 (72%) patients. Of them, 12 were switched to corticosteroid therapy due to non-response to the first-line treatment. Only 6 patients had persisting symptoms and were considered as non-respondent to therapy.
Our report highlights that pericarditis should be suspected in COVID-19 patients with persistent chest pain and dyspnoea when pulmonary function is normal. Treatment with non-steroidal anti-inflammatory and colchicine is usually effective but corticosteroids are sometimes required.
A szegedi Sebészeti Műtéttani Intézet 25 éve •
Oktatás és tudomány, eredmények 1998–2023 között
25 years of the Institute of Surgical Research, Szeged •
Education and science, achievements in 1998–2023
Összefoglaló
Az összeállítás Boros Mihály professzor 25 éves intézetvezetői jubileuma alkalmából készült, és a szegedi Sebészeti Műtéttani Intézet oktatási és kutatási eredményeit összegzi; szándékunk szerint bemutatva, mennyiben sikerült összekapcsolni a preklinikai és klinikai sebészetet, a műtéttani képzéseket és a kísérletes sebészeti kutatásokat az 1998 és 2023 közötti években.
Történeti adatok a „Sebészeti anatómia és műtéttan” tantárgy oktatásának kezdetéről a debreceni intézet megalakulása idején •
1951/1952-es és 1952/1953-as tanévek1
Historical data on the beginning of the education of the subject “Surgical anatomy and operative techniques” at the time of Founding of the institute in Debrecen •
Academic years 1951/1952 and 1952/1953
Összefoglalás
Magyarországon 1951. december 1-én alakultak meg a Tájanatómiai és Műtéttani Intézetek. a „Sebészeti anatómia, műtéttan” tantárgy oktatására. Az 1951/1952-es tanévben csak a II. félévben tartottak emelt óraszámban előadásokat a hallgatóknak, gyakorlati lehetőség még nem volt az intézetek strukturális szerveződése miatt. A tantárgy tényleges oktatása az 1952/1953-as tanévben indult el a negyedik évfolyam (8–9. szemeszter) számára heti 1 óra előadás és 2 óra gyakorlat formájában, félévente összesen 40 órában. A második félévben szigorlat zárta a tantárgyat. A debreceni intézet vonatkozásában korabeli dokumentumok alapján mutatják be a szerzők a tantárgy oktatásának indulását.
Abstract
Background
The liver and kidney are organs affected by chemotherapy drugs such as cyclophosphamide (CP). This study examined the protective effects of treatment with saponin (SP) against CP-induced nephrotoxicity and hepatotoxicity.
Methods
24 adult male mice were divided into four groups (N = 6): Control group, CP (15 mg kg−1), SP (2.5 mg kg−1) and CP + SP. After treatment, blood samples were collected for the determination of biochemical parameters. Liver and kidney samples were taken for histological analysis and assessment of oxidative stress and inflammatory markers.
Results
Cyclophosphamide decreased renal and liver functions and antioxidant enzymes, which significantly increased blood urea nitrogen and creatinine (BUN, Cr), liver enzyme levels, malondialdehyde, nuclear factor kappa β (NF-kB) and Interleukin 1 beta (IL-1B) concentrations. Moreover, histopathological findings of the CP group showed that there were acute tubular necrosis and glomerular atrophy in the renal tissues and lymphocyte infiltration in the liver samples. Treatment with saponin improved hepatic and renal functions, pathological changes and antioxidant capacity, and also decreased lipid peroxidation and inflammation.
Conclusion
It seems that saponin could exert a hepato-nephroprotective effect against cyclophosphamide toxicity.
Abstract
Background and aims
Gaming disorder (GD) is a mental health concern that has been heavily contested by experts. This scoping review synthesizes the literature to identify the structural features of video game design that can contribute to GD. Furthermore, a taxonomy of the structural features implicated with GD is proposed, revised from earlier work.
Methods
Seven databases, in addition to Google Scholar, were searched. Peer-reviewed studies were included if they assessed a link between gaming structural characteristics and GD or a proxy. The final pool included 105 articles.
Results
Avatar creation and customizability, multiplayer characteristics, and reward and punishment features were highly represented in the literature. There was no evidence for three categories in the original taxonomy: support network features, sexual content, and explicit language. Furthermore, structural feature sub-categories emerged that were absent from the previous taxonomy, such as general socialization features, type of virtual world, and in-game currency. Manipulation and control features and presentation features were less represented than social features, narrative and identity features, and reward and punishment features. The reviewers propose two broad classes of addictive gaming structural features: ‘features enhancing in-game immersion and realism’ and ‘gambling-like features’.
Discussion and conclusions
Numerous studies found a relationship between social, narrative and identity, and reward and punishment structural characteristics with GD. Two broad classes of gaming structural features were associated with addiction. The first, ‘features enhancing in-game immersion and realism,’ including social gameplay, avatar creation, storytelling, and graphics/sound. The second, ‘gambling-like features,’ included different mechanisms of rewards-and-punishment.
Az érzékeny kutatási adatok megosztása a személyre szabott orvoslás gyakorlatában
Sharing sensitive research data in the practice of personalised medicine
Az egészségügyi és az orvosbiológiai kutatások adatainak széttagoltsága az adatvezérelt döntéseken alapuló, személyre szabott orvoslás egyik akadálya. A fejlődéshez a méretben és komplexitásban is rendkívüli, ám töredezett egészségügyi adatkincs hatékony kiaknázását, illetve az intézményeken vagy akár határokon is átívelő adatmegosztást biztosító technológiák szükségesek. A biobankok nemcsak a minták archívumai, hanem adatintegrációs központok is egyúttal. A biobankok adatainak együttműködésben történő elemzése értékesebb következtetéseket ígér. Az adatok megosztásának előfeltétele a harmonizáció, azaz a minták egyedi klinikai és molekuláris jellemzőinek egységes adatmodellben és standard kódokkal történő leképezése. Az egészségügyben keletkezett információk ezekben a közös sémára illesztett adatbázisokban válnak elérhetővé a gépi tanulás számára, így a módszer az együttműködés során a személyes adatokat tiszteletben tartó felhasználásra is lehetőséget ad. Az érzékeny egészségügyi adatok újraértékelése elképzelhetetlen a személyes adatok védelme nélkül, amelynek jogi és koncepcionális kereteit a GDPR- (General Data Protection Regulation) és a FAIR- (findable, accessible, interoperable, reusable) elvek jelölik ki. Az Európában működő biobankok számára a BBMRI-ERIC (Biobanking and Biomolecular Research Infrastructure – European Research Infrastructure Consortium) kutatási infrastruktúra fejleszt közös irányelveket, amelyhez hazánk 2021-ben mint Magyar BBMRI Csomópont csatlakozott. Első lépésben a biobankok szövetségében kapcsolódhatnak össze a széttagolt adathalmok, ahol sokrétű kutatási cél által motivált, igényesen összerendezett adatkészletek válnak hozzáférhetővé. Ezt követően, a betegellátás valós környezetében keletkezett adatok magasabb szinten történő értékelése is lehetővé válik, így a klinikai vizsgálatok szigorú keretek között generált bizonyítékai új szintre kerülhetnek. Közleményünkben a „federált” adatmegosztásban rejlő lehetőségeket mutatjuk be a Semmelweis Egyetem biobankjainak közös projektje kapcsán. Orv Hetil. 2023; 164(21): 811–819.
A felfekvés (decubitus) ellátásának és megelőzésének szakmapolitikai megközelítése
Health policy approach to the treatment and prevention of pressure ulcers
Bevezetés: A felfekvés (decubitus) a nyomásnak kitett helyeken kialakuló seb a bőrön és a subcutisban. Elsősorban idős, nem mobilis egyénekben fordul elő, melynek megelőzése és kezelése nemcsak orvosi és ápolói részvételt, hanem anyagi ráfordítást is igényel. Célkitűzés: Tanulmányunkban a dokumentumelemzést követően az állami kórházak körében 2022. második negyedévében végzett decubitusfelmérés releváns eredményeit ismertetjük a decubitusprevenció és -ellátás szervezeti és menedzsmenti tényezőire fókuszálva. Módszer: Az országos felmérés a decubitusellátás szempontjából releváns intézményi kört tekintve teljes körű volt, a beválogatási kritériumok meghatározását követően 86 intézmény gyakorlatáról kaptunk képet a 2019. bázisévre vonatkozóan. Eredmények: A hazai és az európai uniós szakmapolitikai dokumentumok, szabályozók és stratégiai dokumentumok áttekintése és rendszerezése során megállapítható, hogy a felfekvés prevenciója és ellátása több fejlesztéspolitikai célkitűzéshez illeszthető, előfordulási gyakorisága az egészségügyi szektor minőségi indikátoraként jelenik meg. Megbeszélés: Az általunk megtervezett és elvégzett országos decubitusfelmérés eredményei alapján elmondható, hogy a hazai jógyakorlatok szigetszerűen működnek, jelentési rendszerünk inhomogén, a dokumentáció nem egységes az intézményrendszerünkben. A 86 intézményből 17 rendelkezik új keletű (2021–2022), intézményi szintű decubitusellátást szabályozó dokumentummal, melyek az intézmények 17%-ában 2010 vagy az előtti keltezésűek. A szabályozó dokumentumok felülvizsgálati hatálya az intézmények 10%-ában elő van írva. A vizsgált intézmények közül 61 intézmény (71%) működtet decubitusteamet, 55 intézmény (64%) használ profilaktikus kötszereket. Hiányoznak a szakmai monitoringmutatók, minőségi indikátorok, esetlegesek az intézményi szintű ráfordításelemzések, kontrolling jellegű visszamutatások, melyek a költség- és költséghatékonysági elemzések alapját képezhetnék. Következtetés: Több szervezeti és menedzsmenti intézkedést érintő javaslatunk mellett a vonatkozó szakmai irányelv megújítását és az egységes intézményi jelentési rendszer bevezetését is szorgalmazzuk. Orv Hetil. 2023; 164(21): 821–830.
Az epithelioid haemangioma egy jóindulatú éreredetű tumor. Komplett eltávolítás esetén helyi kiújulásra nem kell számítani, áttétet nem képez. A hímvesszőben különösen ritkán alakul ki, az angol nyelvű szakirodalomban mindössze 33 esetről számoltak be. Közleményünkben egy 64 éves férfi esetét ismertetjük, akinél a vena dorsalis penisben igazolódott epithelioid haemangioma. A hazai irodalomban korábban nem számoltak be a hímvesszőben elhelyezkedő epithelioid haemangiomáról. A beteg kivizsgálása egy, a hímvessző tövében lévő csomó miatt indult, mely merevedés során fájdalmat okozott. Fizikális vizsgálata a hímvessző dorsalis oldalán a középvonalban mobilis, nyomásérzékeny térfoglalást igazolt. Ultrahangos vizsgálata a bőr és a tunica albuginea között elhelyezkedő, jól körülhatárolt, homogén, színes Doppler-vizsgálattal keringést nem mutató 10 mm-es térfoglalást mutatott ki. Az elváltozást spinalis érzéstelenítésben kimetszettük. A hímvessző dorsalis oldalán ejtett hosszanti metszés után a vena dorsalis penist körbepreparáltuk, a makroszkóposan thrombusnak kinéző elváltozás alatt és fölött a vénát lekötöttük, majd a tumort az érintett vénaszakasszal együtt eltávolítottuk. A kórszövettani vizsgálat az eltávolított vénafalhoz tapadó epithelioid haemangiomát mutatott ki ép sebészi széllel. A műtét után három hónappal a fájdalmas merevedés megszűnt, a beteg Merevedés Minőségi Mutatója 21 volt. Négyéves megfigyelés alatt kiújulás vagy áttét nem alakult ki. A hímvessző epithelioid haemangiomájának kezeléséhez elengedhetetlen a penis subcutan szöveteiben előforduló térfoglalások differenciáldiagnosztikájának ismerete, ezért ezt részletesen ismertetjük. Orv Hetil. 2023; 164(21): 836–840.
A terhességi intrahepaticus cholestasis és a gestatiós diabetes mellitus összefüggése
Association between intrahepatic cholestasis of pregnancy and gestational diabetes mellitus
A gestatiós diabetes mellitus az egyik leggyakrabban előforduló terhespatológiai kórkép, mely a várandósságok 5–14%-ában jelenik meg. A terhességi intrahepaticus cholestasis a várandósság alatt előforduló májbetegségek között foglalja el az első helyet, 0,2–27%-os gyakorisággal. Irodalmi adatok alapján a két terhességi kórállapot egymáshoz való viszonyát vizsgáltuk meg összefoglaló közleményünkben abból a szempontból, hogy együttes jelenlétük hogyan befolyásolja a várandósság kimenetelét. A rendelkezésre álló kutatások azt igazolták, hogy a terhességi intrahepaticus cholestasis szoros összefüggést mutat a gestatiós diabetes mellitusszal. Az összefüggés hátterében a szérumepesavak glükóz-, illetve lipidhomeostasist moduláló szerepe húzódik, a farnezoid X-receptorhoz és a Takeda G-fehérjéhez kapcsolt receptor-5 regulációja révén. Mind a gestatiós diabetesnek, mind a terhességi cholestasisnak lehetséges magzati szövődménye a koraszülés, az akut légzési distressz szindróma és a méhen belüli elhalás. A terhességi intrahepaticus cholestasisban szenvedő betegek körében a gestatiós diabetes mellitus előfordulása gyakoribb lehet, és a két kórkép együttes jelenléte növelheti a magzati és az anyai szövődmények kockázatát, ezért ezek megelőzésére és kezelésére kiemelt figyelmet kell, hogy fordítson a várandósgondozást végző szakember. Orv Hetil. 2023; 164(21): 831–835.
A védőoltásokkal kapcsolatos ismeretek és attitűdök orvostanhallgatók körében a COVID–19-pandémia alatt
Knowledge and attitudes about vaccinations among medical students during the COVID–19 pandemic
Bevezetés: Magyarországon az életkorhoz kötött kötelező oltások vonatkozásában közel 100%-os a lakosság átoltottsága. Az ajánlott oltások esetében viszont már kevésbé kedvező a helyzet, ráadásul a COVID–19-pandémia alatt a korábbinál nagyobb mértékben jelent meg az oltásellenesség is egyes csoportokban, melynek visszaszorítása minden egészségügyi szakembernek feladata. Célkitűzés: A védőoltásokkal kapcsolatos ismeretek és attitűdök feltárása, valamint ezen tényezők nemek, évfolyamok és oltási hajlandóság/bizonytalanság szerinti jellemzőinek elemzése a Szegedi Tudományegyetem orvostanhallgatói körében. Módszer: A keresztmetszeti vizsgálat a Szegedi Tudományegyetem I. és IV. évfolyamos orvostanhallgatói körében történt online kérdőív segítségével, amely a szociodemográfiai adatokon kívül vizsgálta az influenza és a COVID–19 elleni oltás beadatását, a védőoltásokkal kapcsolatos tudás önértékelését, az oltások fontosságáról, valamint az ajánlott oltásokról alkotott hallgatói véleményeket. Eredmények: Az Egészségügyi Világszervezet stratégiai munkacsoportjának meghatározása alapján a hallgatók 88,6%-a tartozott az „oltási hajlandóság” csoportba, akik amint elérhetővé vált a COVID–19 elleni védőoltás, azonnal beadatták azt, míg az „oltási bizonytalanság” csoportba soroltak (11,4%) csak az oltás kötelezővé tételekor vagy még akkor sem kérték az oltást. A nem és évfolyam szerint illesztett modell alapján az oltási hajlandóságot mutatók nagyobb eséllyel tartották fontosnak a védőoltások alkalmazását, a tanácsadást stb., mint a bizonytalanok, míg az ismeretek önminősítésével nem volt összefüggés. Az ajánlott oltásokkal kapcsolatos állítások esélyhányadosai alapján azonosítani lehetett az oltási hajlandósághoz, illetve bizonytalansághoz társuló véleményeket. Megbeszélés: Összességében a hallgatói ismeretek és attitűdök pozitív képet mutattak. Kiemelendő viszont, hogy az oltási bizonytalanságot mutató hallgatóknál azonosított tévhitek megegyeznek a lakosság körében is fellelhető oltásellenes eszmékkel. Következtetés: Az egyetemi képzés során nagyobb hangsúlyt kell kapnia a hallgatói oltási hajlandóság monitorozásának, az ismeretek és a kommunikáció fejlesztésének. Orv Hetil. 2023; 164(21): 803–810.
