Browse
Abstract
Hepatitis E virus (HEV) is an increasingly recognized etiological agent of acute, chronic and extrahepatic human infections with primarily zoonotic origin in Europe. Limited numbers of comprehensive population-based studies are available related to HEV seroepidemiology, especially from Central Europe.
The aim of this study was to investigate the seroprevalence and trends of total and IgM antibodies against HEV in different age groups in the population of South Transdanubia, Hungary, within a thirteen years long period between the years 2010 and 2022.
We retrospectively analysed the serological test results of HEV total and HEV IgM antibodies carried out by ELISA technique using Dia.Pro (Diagnostic Bioprobes, Italy) kit from serum samples collected from patients with or without hepatitis between January 1, 2010 and December 31, 2022.
The number of tested samples (∑6,996 for total antibody and ∑6,582 for IgM) increased during the study period. The average HEV total and the IgM antibody seropositivities were 33% (2,307/6,996 samples) and 9.6% (642/6,582 samples), respectively, in the study population. The HEV total antibody seropositivity varied in different age groups between 3.9% (age group 1–5 years) and 58.6% (86–90 years) and showed an increasing positivity by age. At the age groups >50 years, nearly half (43%) of the population had antibodies against HEV. The HEV IgM positivity had an increasing trend of up to 13.9% in the age group 81–85 years.
High HEV total and IgM antibody seroprevalence were detected in South Transdanubia, Hungary, confirming that this region is highly endemic for HEV infections in Europe.
Abstract
Background and aims
Many new digital gambling-like activities such as loot boxes, esports betting, skin betting, and token wagering have recently emerged and grown in popularity. This scoping review aimed to: (a) synthesize the existing empirical research literature on gambling-like activities and their associations with gambling and video gaming behaviors, including problem gambling and video gaming; (b) identify sociodemographic, psychological, and motivational factors associated with engagement in gambling-like activities; and (c) identify research gaps and areas for further research.
Methods
A systematic search of Ovid, Embsco, and ProQuest databases and Google Scholar was conducted in May 2021 and last updated in February 2022. The search yielded a total of 2,437 articles. Articles were included in the review if they were empirical studies that contained quantitative or qualitative results regarding the relationship between gambling-like activities and gambling or gaming.
Results
Thirty-eight articles met inclusion criteria and were included in the review. Overall, the review results suggest that all forms of gambling-like activities were positively associated with gambling and gaming with small to medium effects. Gambling-like activity participation was also positively associated with mental distress and impulsivity. Gaps identified included a lack of inquiry into skin betting and token wagering, a lack of diversity in the research methods (i.e., mainly cross-sectional surveys), and a paucity of research that includes more ethnically, culturally, and geographically diverse populations.
Discussion
Longitudinal studies with more representative samples are needed to examine the causal link between gambling-like activities and gambling and video gaming.
Biológiai terápia a felső légúti gyulladásos betegségekben: az endotípus-alapú megközelítés a krónikus rhinosinusitis kezelésében
Biological therapy in the inflammatory disorders of the upper airway: the endotype-driven treatment of chronic rhinosinusitis
A T2-es endotípussal jellemezhető kétoldali, orrpolyposissal járó krónikus rhinosinusitis nehezen kezelhető, a konvencionális gyógyszeres és műtéti terápiára rezisztens formája tartósan nem kontrollált tünetekkel jár együtt. A páciensek életminősége, napi aktivitása és alvásminősége tartósan és súlyos fokban károsodott. Az elmúlt évtizedek tüneti, kóroki, műtéti, általános gyulladáscsökkentő (szisztémás szteroid) kezelési formái nem nyújtottak kellően hatékony megoldást a refrakter krónikus rhinosinusitis kezelésében. A meghatározó effektorsejteket és mediátormolekulákat blokkoló humanizált monoklonális antitest-terápia minőségi javulást eredményezett ezen a területen. A biológiai terápia a többi T2-es szervi manifesztációt is kiválóan befolyásolja, így további életminőség-javulást jelent, és egyben költséghatékony eljárás. A szerző összefoglalja a patogenetikai és klinikai alapismereteket, az elérhető és indikált biológiai gyógyszereket, a legújabb terápiás evidenciákat, valamint a kezdeti hazai tapasztalatokat. Orv Hetil. 2023; 164(18): 694–701.
Hyponatraemia a palliatív ellátásban egy esetbemutatás kapcsán
Hyponatraemia in palliative care regarding a case report
A palliatív ellátásban a hyponatraemia előfordulása rendkívül gyakori, melyre hirtelen jelentkező állapotromlás esetén gondolnunk kell. Az ionzavarral kapcsolatos diagnosztikus és kezelési lépéseket a beteg tünetei és életkilátása határozzák meg. A nem megfelelő indikációval végzett diagnosztika és kezelés a betegnek felesleges terhelést, a megfelelően végzett korrekció jelentős állapotjavulást eredményezhet. A palliatív ellátásban az akut hyponatraemia nagyon ritka. Leggyakrabban tünetmentes vagy enyhe tünetekkel járó krónikus hyponatraemiával találkozunk. A tünetmentes betegek ionzavara kezelést nem igényel. Enyhe tünetek esetén a legalább hónapokban mérhető várható túlélésű betegeknél a kiváltó ok korrekciója jön szóba. Középsúlyos-súlyos tünetek esetén a legalább hetekben mérhető várható életkilátású beteg ionzavarát az életminőség javítása céljából kezeljük. A néhány napos prognózisú, agonizáló betegek ionzavara kezelést nem igényel. A korai palliatív kezelésben részesülő, krónikus, súlyos fokú, középsúlyos tüneteket okozó hyponatraemiával észlelt nőbeteg esetbemutatása kapcsán javaslatot fogalmaztunk meg a leggyakrabban előforduló ionzavar korrekciójára a mindennapi palliatív ellátásban. Orv Hetil. 2023; 164(18): 713–717.
A kreativitás idegtudománya, avagy megragadható-e a megfoghatatlan?
Neuroscience of creativity or can the ungraspable be captured?
A kreativitás rendkívül összetett entitás, amely a leginkább ellentétes polaritások mentén ragadható meg. Egyidejűleg tekinthető folyamatok sokaságát magában foglaló jelenségnek, de értelmezhető komplex konstruktumként is, amelynek egységesen elfogadott definíciója sincs, dacára a kreativitás kiterjedt irodalmának. A különböző tudományterületek kreativitáskutatói a módszertani sokszínűség mellett paradigmák és meghatározások arzenálját kínálják, ebből adódnak azonban a kutatási eredmények ellentmondásai is. A kreativitás fogalma mindazonáltal fenntartandó abban az értelemben, amely az eredetien új, értékes, adaptív megoldás létrehozásának képességét jelenti: ez szakít a létező kategóriákkal, és a konvencionálistól eltérő alternatívát teremt. A kreativitás mint egységes entitás nem lehet ugyan tudományos vizsgálatok tárgya, és lényegét ez idáig sem sikerült megfogni, de egyes alkotóelemei, úgymint bizonyos kognitív folyamatok (divergens és konvergens gondolkodás, távoli asszociációk, fogalomkiterjesztés, munkamemória), motivációs összetevők, érzelmi-hangulati tényezők vagy a kreatív teljesítmény prediktorainak vélt személyiségvonások (szkizotípiás, autisztikus) már mérhetők és feltérképezhetők. A definíciós bizonytalanságok ellenére a kreativitáskutatásban egyre nagyobb teret nyertek a neurobiológiai megközelítések, újabban pedig az elektrofiziológiára és képalkotásra támaszkodó hálózati elemzések, elősegítve a kreatív teljesítmény funkcionális agyi lokalizációjának megértését. Az idegtudományi kutatások kezdetben a kreativitás korrelátumaiként egyes agyi régiókat azonosítottak, például lateralis praefrontalis kéreg, alsó parietalis lebeny, insula, striatum. Az újabb vizsgálatok már a kiterjedt (az alapértelmezett, a frontoparietalis végrehajtó és egyéb) agyi hálózatok aktivációját és hatékony funkcionális kapcsolódását helyezik előtérbe, valamint ezek agyállományi és neurokémiai szubsztrátumának (szürkeállomány-térfogat, fehérállományi integritás, dopamin) fontosságát emelik ki, összekapcsolva ellentétes stílusjegyű kognitív folyamatokkal (flexibilitás, perzisztencia). Mindez a kreativitás koherens neurobiológiai modelljének körvonalazódása felé mutathat, de egy egyszerűsített részfolyamatból nyilvánvalóan nem következtethetünk egy valóban komplex jelenség lényegére. Orv Hetil. 2023; 164(18): 683–693.
A modern intenzív terápia kihívása: az elhúzódó kritikus állapot kórélettani háttere és terápiás lehetőségei
Challenge in modern intensive care: chronic critical illness – pathophysiology and therapeutic options
Az intenzív terápia fejlődésével az akut szervelégtelenség miatt kezelt betegek túlélési esélye javult. Ennek következtében nőtt azon betegek aránya, akik az akut intenzív osztályos ellátást indokló betegséget túlélve elhúzódó szervtámogató kezelésre szorulnak. A túlélők jelentős részénél egyúttal tartós egészségkárosodás figyelhető meg, amely rehabilitációt vagy tartós ápolást tesz szükségessé, illetve ismételt kórházi kezeléseket tehet indokolttá az intenzív osztály látókörén kívül is. Az akut megbetegedést követően kialakuló és tartós intenzív osztályos kezelést szükségessé tevő állapotot az intenzív terápiás szakma elhúzódó kritikus állapot (chronic critical illness – CCI) néven ismeri. Az elhúzódó kritikus állapot definíciója az irodalomban nem egységes, a legtöbb forrás a lélegeztetési, illetve ápolási napok száma alapján határozza meg a kezdetét. Ugyanakkor a változatos etiológiájú akut állapot miatt kezelt betegeknél az elhúzódó kritikus állapot során hasonló szövődmények alakulnak ki, amelyek hátterében uniformizálódó kórélettani folyamatok figyelhetők meg. Ezáltal az elhúzódó kritikus állapot valójában nemcsak az akut betegséget időben követő állapot, hanem önálló klinikai szindróma. Jellegzetes a másodlagos fertőzések, az izomgyengeség, a központi és perifériás neuropathia kialakulása, valamint a tipikus hormon- és immunrendszert érintő eltérések. A kimenetelt az akut betegség súlyossága mellett jelentősen befolyásolja a páciens korábbi esendősége és társbetegségei is. Az elhúzódó kritikus állapotú beteg kezelése összetett feladat, multidiszciplináris szemléletet és individuális terápiát igényel. A népesség további öregedésével és az akut betegségek egyre hatékonyabb kezelésével az elhúzódó kritikus állapot gyakorisága várhatóan tovább növekszik. A háttérben zajló kórélettani folyamatok áttekintése és rendszerezése az ezzel járó, nagyon jelentős orvosszakmai, ápolási, társadalmi és gazdasági terhek mérsékléséhez alapvetően fontos. Orv Hetil. 2023; 164(18): 702–712.
Abstract
Electrical muscle stimulation (EMS) is a widely used method in sports and rehabilitation therapies to simulate physical exercise. EMS treatment via skeletal muscle activity improves the cardiovascular functions and the overall physical condition of the patients. However, the cardioprotective effect of EMS has not been proven so far, therefore, the aim of this study was to investigate the potential cardiac conditioning effect of EMS in an animal model. Low-frequency 35-min EMS was applied to the gastrocnemius muscle of male Wistar rats for three consecutive days. Their isolated hearts were then subjected to 30 min global ischemia and 120 min reperfusion. At the end of reperfusion cardiac specific creatine kinase (CK-MB) and lactate dehydrogenase (LDH) enzyme release and myocardial infarct size were determined. Additionally, skeletal muscle-driven myokine expression and release were also assessed. Phosphorylation of cardioprotective signaling pathway members AKT, ERK1/2, and STAT3 proteins were also measured. EMS significantly attenuated cardiac LDH and CK-MB enzyme activities in the coronary effluents at the end of the ex vivo reperfusion. EMS treatment considerably altered the myokine content of the stimulated gastrocnemius muscle without altering circulating myokine levels in the serum. Additionally, phosphorylation of cardiac AKT, ERK1/2, and STAT3 was not significantly different in the two groups. Despite the lack of significant infarct size reduction, the EMS treatment seems to influence the course of cellular damage due to ischemia/reperfusion and favorably modifies skeletal muscle myokine expressions. Our results suggest that EMS may have a protective effect on the myocardium, however, further optimization is required.
Abstract
The aim of this research was to investigate the effect of drenching with a feed additive on rumination time (RT) and reticuloruminal pH post-partum at a Hungarian large-scale dairy farm. One hundred and sixty-one cows were fitted with a Ruminact© HR-Tag and from these 20 also received SmaXtec© ruminal boli approximately 5 days before calving. Drenching and control groups were established based on calving dates. Animals in the drenching group were dosed three times (Day 0/day of calving/, Day 1, and Day 2 after calving) using a feed additive containing calcium propionate, magnesium sulphate, yeast, potassium chloride and sodium chloride mixed in approximately 25 L of lukewarm water. RT before calving and sensitivity to subacute ruminal acidosis (SARA) were considered in the final analysis. There was a significant decrease in RT in the drenched groups compared to the controls after drenching. Reticuloruminal pH was significantly higher and time below reticuloruminal pH 5.8 remained significantly lower in SARA-tolerant drenched animals on the days of the first and the second drenchings. Drenching temporarily decreased RT in both drenched groups compared to controls. The feed additive had a positive effect on reticuloruminal pH and time below reticuloruminal pH 5.8 in tolerant drenched animals.
Abstract
Neoplasms of the exocrine pancreas are uncommon in domestic animals and rarely occur in wildlife. This article describes the clinical and pathological findings of one case of metastatic exocrine pancreatic adenocarcinoma in an 18-year-old giant otter (Pteronura brasiliensis) in captivity with a history of inappetence and apathy. Abdominal ultrasonography was inconclusive, and tomography revealed a neoplasm affecting the urinary bladder and hydroureter. During the anaesthesia recovery, the animal presented a cardiorespiratory arrest and died. Grossly, there were neoplastic nodules in the pancreas, urinary bladder, spleen, adrenal glands, and mediastinal lymph node. Microscopically, all nodules were composed of a malignant hypercellular proliferation of epithelial cells with acinar or solid disposition, supported by a sparse fibrovascular stroma. Neoplastic cells were immunolabeled with antibodies to Pan-CK, CK7, CK20, PPP and chromogranin A. Approximately 25% of the cells were positive for the presence of Ki-67 too. Pathological and immunohistochemical findings confirmed the diagnosis of metastatic exocrine pancreatic adenocarcinoma.
