Browse
Abstract
Many studies report an increase in antimicrobial resistance of Gram – negative bacteria during the COVID-19 pandemic. Our aim was to evaluate the epidemiological relationship between carbapenem-resistant (CR) Enterobacteriaceae isolates from patients in COVID-19 wards and to investigate the main mechanisms of carbapenem resistance in these isolates during the period April 2020–July 2021. A total of 45 isolates were studied: Klebsiella pneumoniae (n = 37), Klebsiella oxytoca (n = 2), Enterobacter cloacae complex (n = 4) and Escherichia coli (n = 2). Multiplex PCR was used for detection of genes encoding carbapenemases from different classes (bla KPC, bla IMP, bla VIM, bla NDM, bla OXA-48). For epidemiological typing and analysis, ERIC PCR was performed. Two clinical isolates of E. cloacae, previously identified as representatives of two dominant hospital clones from the period 2014–2017, were included in the study for comparison. In the CR K. pneumoniae group, 23 (62.2%) carried bla KPC, 13 (35.1%) bla NDM, 10 (27.0%) bla VIM, and 9 (24.3%) were positive for both bla KPC and bla VIM. The bla KPC was identified also in the two isolates of K. oxytoca and bla VIM in all E. cloacae complex isolates. The two CR isolates of E. coli possessed bla KPC and bla OXA-48 genes. Epidemiological typing identified 18 ERIC profiles among K. pneumoniae, some presented as clusters of identical and/or closely related isolates. The carbapenem resistance in the studied collection of isolates is mediated mainly by bla KPC. During the COVID-19 pandemic intrahospital dissemination of CR K. pneumoniae, producing carbapenemases of different molecular classes, as well as continuing circulation of dominant hospital clones of multidrug-resistant E. cloacae complex was documented.
Abstract
Background
Basal cell carcinoma (BCC) is a prevalent cutaneous cancer with an increasing incidence. Nucleolar and spindle associated protein 1 (NUSAP1) is a cell proliferation-related protein that participates in the development of various cancers. However, its role and mechanism in BCC remain elusive.
Methods
The expression of NUSAP1 was detected by western blot. Gain- and loss-of-function assays were performed through the transfection of overexpression plasmid of NUSAP1 and si NUSAP1 into TE354.T cells. The role and mechanism of action of NUSAP1 in BCC were explored by cell counting kit-8 (CCK-8), colony formation, transwell, flow cytometry and western blot assays.
Results
NUSAP1 was highly expressed in TE354.T cells. Overexpression of NUSAP1 enhanced cell viability, colony forming numbers, numbers of migrated and invasive cells and the relative protein expression of RAD51, but reduced the apoptosis rate and the relative protein expression of γH2AX in TE354.T cells. Inverse results were obtained in these indicators after TE354.T cells were downregulated with NUSAP1. Moreover, the relative expression of proteins involved in the Hedgehog signaling pathway was increased by transfection of the overexpression plasmid of NUSAP1 into TE354.T cells, but decreased by the transfection of si NUSAP1 into TE354.T cells.
Conclusion
Both gain- and loss-of-function results revealed that NUSAP1 promoted proliferation, migration and invasion but attenuated apoptosis and DNA damage in BCC, which was involved in the activation of the Hedgehog signaling pathway.
Abstract
Introduction
Traumatic life events (TLE) and difficulties in emotion regulation (ER) can be considered risk factors for the development of gambling disorder in adolescents and young adults.
Methods
The aim of the present study was to examine the differences in TLE, ER strategies, positive and negative affect, and gambling severity in a clinical sample of individuals undergoing treatment for gambling disorder (92.8% males; Mage = 24.83, SD = 3.80) and a healthy control group (52.4% males; Mage = 15.65, SD = 2.22). The relationship between the variables was assessed and the mediating role of ER in the relationship between TLE and gambling in the clinical sample was analysed.
Results
The results showed higher scores in gambling severity, positive and negative affect, ER strategies and TLE in the clinical sample. In addition, the severity of gambling was positively correlated with TLE, negative affect and with rumination. TLE were also correlated positively with negative and positive affect, rumination ER strategies, plan focus, positive reinterpretation, and catastrophizing. Finally, rumination mediated the relationship between TLE and gambling severity.
Conclusions
These findings may have relevant implications for the prevention, understanding and treatment of gambling disorder.
Abstract
Background and aims
COVID-19 resulted in the shutdown of almost all sporting competitions and most venue-based gambling opportunities. This study examines how wagering operators in Australia responded, by examining their advertising.
Methods
The study compared Twitter activity during lockdown (March–May 2020) to the previous year for four major wagering operators.
Results
Wagering operators continued to advertise in earnest, changing their marketing mix to include more race betting content, as races continued to operate. Most also promoted the only sports available, such as table tennis or esports. When sports resumed, sports betting advertising quickly returned to normal, or exceeded previous levels. Despite more content being available in the case of two operators, engagement from the public during lockdown was similar to or lower than previously.
Discussion and conclusion
These results indicate that gambling operators can adjust quickly to major changes. These shifts appear to have been successful, with the increase in race betting during this period almost completely offsetting the decreases in sports betting. This is likely due in part to changes in advertising, which have been associated with increased betting activity, particularly amongst vulnerable people. Responsible gambling messages were virtually non-existent on Twitter, which contrasts with mandatory requirements in other media. The study highlights that regulatory changes to advertising, e.g., banning some content, are likely to be met with substitution of content, rather than reduction, unless advertising volume is also capped. The study also highlights the adaptive capacity of the gambling industry in the face of major disruption to supply.
Abstract
Background
Despite recent research linking lifetime classic psychedelic use to positive mental health outcomes, little work has explored the role played by classic psychedelics in healthy users' ability to cope with ordinary, yet stressful, life situations.
Aims
This study begins to fill this gap by exploring whether lifetime classic psychedelic use is associated with attenuated or exacerbated psychological distress in unemployed job seekers.
Methods
Drawing on openly-available data from the National Survey on Drug Use and Health (2013–2019) on 208,136 adults in the United States, this study tests whether lifetime classic psychedelic use interacts with employment status to predict differences in respondents' psychological distress experienced in the last 30 days.
Results
After adjusting for sociodemographics, health factors, and other substance use, unemployed job seekers with lifetime classic psychedelic use are found to report greater psychological distress relative to unemployed job seekers without lifetime psychedelic use. No differences in psychological distress based on lifetime classic psychedelic use were found in employed individuals.
Conclusion
This study suggests that lifetime classic psychedelic use (of indoleamines specifically) may exacerbate stressful phases of life and provides context to previous studies linking lifetime classic psychedelic use to predominantly positive mental health outcomes in healthy populations.
Declaration of interest/funding
This research received no specific grant from any funding agency in the public, commercial, or not-for-profit sectors. Furthermore, the author declares that there is no conflict of interest.
Agyhártyagyulladás okozta súlyos fokú sensorineuralis halláscsökkenés rehabilitációs esélyei az időfaktor tekintetében
Hearing rehabilitation in postmeningitis deafness in the context of the time factor
Bevezetés: Az agyhártyagyulladások kapcsán kialakult súlyos fokú halláscsökkenés előfordulása 0–11% közötti. A gyulladás során a belső fülben röviddel a súlyos betegség lezajlását követően hegesedés indulhat meg, mely a betegek hallásrehabilitációját cochlearis implantátummal ellehetetlenítheti. A rapid folyamat miatt a betegek mielőbbi centrumba irányítása kritikus fontosságú. Célkitűzés: Az agyhártyagyulladás kapcsán hallásukat vesztett betegek körében vizsgáltuk a megbetegedés és a centrumban való megjelenés között eltelt időt, a hallásrehabilitáció lehetőségeit, eredményességét. Módszer: Retrospektív módszerrel vizsgáltuk a 2014 és 2022 közti időszakban az implantációs ambulancián megjelent postmeningitises betegek között a halláscsökkenés kialakulási körülményeit, a képalkotó vizsgálatok eredményeit, a hallásrehabilitációs lehetőségeket, a cochlearis implantáción átesett betegeknél a műtét szövődményeit és eredményességét. Eredmények: 8 beteg került bevonásra (3 gyermek, 5 felnőtt). A halláscsökkenés kialakulása és a centrumba történő irányítás között eltelt idő 3 hét és 9 év között változott. A hallásvizsgálat alapján minden betegnél kétoldali súlyos fokú halláscsökkenés alakult ki. Az elvégzett képalkotó vizsgálatok 6 esetben mutattak a cochleában ossificatiót, 4 esetben bilateralis megjelenésűt különböző súlyossági fokban. 5 esetben végeztünk cochlearis implantációt (4 bilateralis, 1 unilateralis). 3 esetben implantáció nem volt kivitelezhető a súlyos cochlearis ossificatio miatt. Cochlearis implantátummal jó tisztahang-hallásküszöb mellett rossz beszédértés volt megfigyelhető minden betegünknél. Megbeszélés: Az agyhártyagyulladás okozta súlyos fokú halláscsökkenés rehabilitációja számos kihívás elé állíthatja a klinikusokat. Kritikus pontja az ellátásnak a betegek mielőbbi, a súlyos, életet veszélyeztető állapot lezajlását követően cochlearis implantációs centrumba irányítása sürgősséggel. A további audiológiai vizsgálatok, képalkotó diagnosztika elvégzése és a mielőbbi implantáció a centrumok feladata. Következtetés: Javasolt a társszakmák bevonásával egy új protokoll kialakítása az egyértelmű betegutakról ezen betegek esetén. Orv Hetil. 2023; 164(19): 729–738.
Az 1848 előtti Temesvári Orvosegyesület és alapítója, Wachtel Dávid (1807–1872)
The Medical Society in Temesvár, Timișoara before 1848 and its founder, Dávid Wachtel (1807–1872)
Az improvizációs tréningek lehetséges szerepe a kommunikáció optimalizálására a sürgősségi ellátásban
The potential role of improvisation training to optimize communication in emergency care
Bevezetés: Az akut ellátás egyik leggyakoribb kihívása a térben és időben limitált kommunikáció a betegekkel, hozzátartozókkal és egymás közt a kollégákkal. Ugyanakkor számos bizonyíték szól amellett, hogy az ellátás minősége, a betegelégedettség, a dolgozói elégedettség egyszerű kommunikációs eszközökkel (tréningekkel) javítható, mérhető, kutatható. Célkitűzés: A Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központja Sürgősségi Orvostani Tanszékének Sürgősségi Betegellátó Osztályán dolgozókkal önkéntes részvétellel végzett vizsgálatokkal is ezt a célt tűztük ki. Módszer: Képzett pszichológus-színésszel és orvosi kommunikációban jártas szenior szakorvos közreműködésével vizsgáltuk az orvosi alkalmazott improvizáció kommunikációra gyakorolt lehetséges hatását oly módon, hogy a résztvevők – improvizációs gyakorlatok, feladatok teljesítése után – különböző kommunikációs kihívást szimuláló szituációkban tudták tesztelni magukat. A foglalkozásokat bemelegítő improvizációs elemekkel kezdtük, majd előre meghatározott feladatokkal folytattuk, végül a tréningeket megbeszéltük. Kérdőíves vizsgálattal (Személyközi Bizalom Kérdőív – ICQ) ellenőriztük az improvizáció potenciálisan kedvező hatását a sürgősségi kommunikációra. Eredmények: Vizsgálataink igazolták, hogy az alkalmazott orvosi improvizációs elemek, a kommunikációs készségek játékos keretek közötti fejlesztése nemcsak asszertívebbé és empatikusabbá teszi a résztvevőket, hanem – felkészítés után – gördülékenyebb és hatékonyabb információcserét eredményez. Megbeszélés: A tréningeken részt vevőktől érkezett pozitív visszajelzések ugyancsak ezt támasztják alá. Célunk egy olyan, az akut ellátókra fókuszáló improvizációs tréning kidolgozása, mely kezdeti tapasztalataink alapján optimalizálhatja a betegekkel, hozzátartozókkal történő és a szakemberek egymás közötti kommunikációját. Következtetés: Az improvizációs technikák alkalmazása az akut betegellátás általunk vizsgált szegmensében új utakat nyithat meg a kommunikáció javításában. Orv Hetil. 2023; 164(19): 739–746.
A rehabilitációs medicina fejlődése hazánkban, az elmúlt húsz év eredményei
Development of rehabilitation medicine in Hungary, results of the last decades
Az orvostudomány az elmúlt évtizedekben hihetetlen mértékű fejlődésen ment keresztül, a szakterületek határai megváltoztak, további specializációk jöttek létre, új szakterületek alakultak. Ebbe a folyamatba illeszkedik a rehabilitációs medicina megszületése, fejlődése, jelenlegi kompetenciáinak kialakulása. Egy önálló, szemléletében egységes, új interdiszciplináris klinikai szakterület jött létre Magyarországon. A közlemény célja a rehabilitációs medicina elmúlt húsz évben történt magyarországi fejlődésének, eredményeinek bemutatása. A rehabilitációs medicina hazai közleményeinek, adatainak felhasználásával az elért eredmények leíró bemutatása történt, szisztematikus elemzés nélkül. Az elmúlt 20 évben jelentős változások történtek a rehabilitáció területén. A fekvőbeteg-ellátásban országos igényeket ellátó hálózat, a speciális feladatok ellátására szakosodott osztályok jöttek létre. Az 1980-as években még csak közel 1000 ágyon végeztek rehabilitációs tevékenységet, jelenleg már több mint 6500 rehabilitációs ágy működik az országban. A kezelt esetek száma 11 384 (1987-es év) volt, amely 2019-ben már 95 693-ra emelkedett. Rehabilitációs szakvizsgát 552 orvos szerzett a kezdetektől, de rehabilitációs tevékenység végzéséhez a többi teamtag (ápoló, mozgásterapeuta, ergoterapeuta, pszichológus, logopédus, szociális munkás) munkája is nélkülözhetetlen. A négy orvostudományi egyetemen megalakultak a rehabilitációs tanszékek, a graduális és posztgraduális képzés is összehangoltan történik. A kutatás és az oktatás központja az országos intézet maradt. A rehabilitációs szakterület fejlődésének, a kutatásoknak az eredményei Magyarországon rendezett nemzetközi konferenciákon is bemutatásra kerültek. Orv Hetil. 2023; 164(19): 722–728.
