Browse

You are looking at 51 - 60 of 13,322 items for :

  • Medical and Health Sciences x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All

Malignus solid tumorhoz társuló hypereosinophil szindróma

Malignant solid tumor associated with hypereosinophilic syndrome

Orvosi Hetilap
Authors:
Livia Lontai
,
Dorottya Angyal
,
Anikó Folhoffer
,
Ildikó Istenes
,
Ildikó Szirtes
, and
Ákos Iliás

A hypereosinophil szindróma tartós eosinophil-túltermeléssel járó, a következményes eosinophilinfiltráció és mediátorfelszabadulás miatt többszervi károsodást okozó kórkép. Etiológia szerint megkülönböztetünk myeloproliferativ eredetű, parazitafertőzéshez, solid tumorhoz és T-sejtes lymphomához társuló, valamint idiopathiás formát. Esetismertetésünkben a 49 éves férfit fogyás, alszári oedema, tachycardia miatt vettük fel osztályunkra. Laborjából jelentősen emelkedett epeúti obstrukciós paraméterek, valamint extrém leukocytosis, eosinophilia volt kiemelhető. Hematológiai malignus betegség erős gyanújával kezdtük vizsgálni. Az elvégzett mellkasi, hasi és kismedencei CT hepatosplenomegaliát, multiplex intrahepaticus laesiókat és egy bizonytalan solitaer cystosus képletet írt le a pancreas farki részében, kóros nyirokcsomókkal és pleuralis folyadékgyülemmel. A leírt CT-kép a klinikum ismeretében elsősorban krónikus myeloid leukaemia manifesztációjának volt megfeleltethető, de a diagnózist a perifériás kenet, az áramlási citometria, a csontvelő-biopszia és a genetikai vizsgálat sem igazolta. Mindezek fényében solid tumorhoz társuló leukaemoid reakció irányába folytattuk a kivizsgálást, a májlaesiók pontos verifikálása érdekében vastagtű-biopszia történt. A szövettani eredmény pancreatobiliaris carcinoma áttétének megfeleltethető, alacsonyan differenciált hámtumor infiltrációját mutatta. A diagnózis felállításának másnapján kezelésünk ellenére a beteg exitált. A gastrointestinalis solid tumorokhoz kapcsolódó hypereosinophil szindróma rendkívül ritka kórkép. Tudomásunk szerint ez a magyar orvosi irodalomban közölt első ilyen eset, mely felhívja a figyelmet a magas fehérvérsejtszám és eosinophilarány differenciáldiagnosztikai kérdéseire, valamint arra, hogy nem korreláló hematológiai leletek esetén nem késlekedhetünk a solid eltérések szövettani mintavételével. Orv Hetil. 2022; 163(44): 1758–1762.

Open access

A nem alkoholos hasnyálmirigy-elzsírosodás klinikai jelentősége

Lipid accumulation in the pancreas: clinical significance of NAFPD (non-alcoholic fatty pancreas disease)

Orvosi Hetilap
Author:
György Jermendy

A pancreaticus lipidakkumuláció – amelyet egyre gyakrabban NAFPD (non-alcoholic fatty pancreas disease) néven említenek az angol nyelvű szakirodalomban – az elmúlt néhány évben került az érdeklődés előterébe. Az elváltozást több, eltérő névvel illették korábban; a NAFPD megnevezést hazánkban még ma is csak ritkán használjuk, magyar nyelvű megfelelője sem kristályosodott ki. A pancreaticus lipidfelhalmozódást az ectopiás zsírszövet-akkumuláció egyik megjelenési formájaként tartják számon. A NAFPD felismerése képalkotó vizsgálatokkal lehetséges, a klinikai gyakorlatban leginkább az ultrahangvizsgálat és a komputertomográfia jön szóba, de a kvantifikáció még nem kiforrott. A NAFPD prevalenciája a felnőtt lakosság körében 30–35%-ra tehető, előfordulására elhízott gyermekek/serdülők körében is számíthatunk. A NAFPD érinti a pancreas endokrin és exokrin funkcióját. A NAFPD és a 2-es típusú diabetes/metabolikus szindróma összefüggését több tanulmány igazolta, a NAFPD lokális következményeiről még kevés ismerettel rendelkezünk. Adatok szólnak amellett, hogy a NAFPD-nak szerepe lehet a heveny és az idült pancreatitis, illetve a pancreascarcinoma kialakulásában, a pancreas exokrin diszfunkciójában. A NAFPD-t előnyösen befolyásolja a testsúly csökkenése, ami elhízottak körében életmód-terápiával, gyógyszeres intervencióval vagy bariátriai sebészeti beavatkozással érhető el. Fontos, hogy a 2-es típusú diabetesben szenvedő, testsúlyfelesleggel rendelkező betegek antihyperglykaemiás kezelése olyan antidiabetikumokkal történjen, amelyek a jó glykaemiás kontroll mellett testsúlyredukciót is eredményeznek. A NAFPD feltehetően gyakori, de ritkán felismert, viszonylag új klinikai entitás, amely a belgyógyászaton belül több szubspecialitás (gasztroenterológia, diabetológia, lipidológia, obezitológia), illetve a sebészet területén tevékenykedő szakemberek érdeklődési körébe esik. Orv Hetil. 2022; 163(44): 1735–1742.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Péter Hankovszky
and
László Rudas

A carotis sinus syncope a carotismasszázsra adott túlzott mértékű válasz, melyet markáns vérnyomásesés és változó mértékű bradycardia, esetenként másodpercekig tartó asystolia jellemez, s ezek összességükben rövid eszméletvesztéshez vezetnek. A carotissyncopével rokonságban áll az a helyzet, amikor parapharyngealis térfoglaló folyamat manifesztálódik reflexes eredetű keringési instabilitás formájában. Esetismertetésünkben egy olyan beteget mutatunk be, akinél az ájulás keringési komponensei különösen jól dokumentáltak. Az eset felhívja a figyelmet az ájulás és a pulzus nélküli elektromos aktivitás tünetei közti esetleges átfedésre. Bemutatunk egy egyszerű megoldást is a nyak átmeneti immobilizálására s ezen keresztül az ijesztő klinikai kép kontrollálására. Orv Hetil. 2022; 163(44): 1763–1765.

Open access
Journal of Behavioral Addictions
Authors:
Eduardo Valenciano-Mendoza
,
Fernando Fernández-Aranda
,
Roser Granero
,
Cristina Vintró-Alcaraz
,
Bernat Mora-Maltas
,
Susana Valero-Solís
,
Isabel Sánchez
,
Jessica Jimenez-de Toro
,
Mónica Gómez-Peña
,
Laura Moragas
, and
Susana Jiménez-Murcia

Abstract

Background and aims

Mental disorders with high levels of impulsivity such as bulimic spectrum eating disorders (BSED) and gambling disorder (GD) are associated with high risk of suicidal behavior. The aim of the present study was to identify the common and differential vulnerability factors behind suicide attempts in a sample of patients with BSED compared to patients with GD.

Methods

A total of 6,077 adults who sought treatment and met criteria either for BSED (n = 2,391) or GD (n = 3,686) were assessed at a specialized hospital unit. Personality traits, psychopathological symptomatology, lifetime history of suicide attempts and socio-demographic variables were evaluated.

Results

The prevalence of suicide attempts was higher for BSED patients (26.2%) compared to GD patients (7.1%) being anorexia nervosa (Binge/Purge type) and bulimia nervosa the most affected subtypes. In the predictive model, the transdiagnostic vulnerability factors with the highest contribution to the risk of suicidal behavior both in BSED and GD were unemployment, early age of onset of the disorder, worse psychopathological state, and self-transcendence personality trait. However, specific risk factors for suicidal acts were identified in each disorder: longer duration of the disorder, lower education levels and reward dependence were exclusively associated with BSED while female gender, older age, and higher harm avoidance were associated with GD.

Discussion

Patients with GD and BSED share certain vulnerability factors although certain factors are exclusive to each disorder.

Conclusions

Interventions need to pay special attention to both common and specific vulnerability factors to mitigate the risk of suicidal acts in these disorders.

Open access

Abstract

Objective

We aim to investigate the protective effect and underlying mechanisms of BMSCs-exo on human endometrial stromal cells (HESCs) induced by mifepristone in this study.

Methods

BMSCs-exo were extracted and then identified by transmission electron microscopy and western-blot assay. RT-PCR assay was used to determine the level of miR-941. MiR-941 mimics or inhibitor were transfected into BMSCs and the exosomes were extracted. Then, Cell activity, apoptosis rate, cell migration and invasion, as well as the expression of angiogenic proteins were determined in HESCs stimulated by mifepristone and BMSCs-exo. Next, Dual-luciferase reporting assay was used to verify the targeted binding of miR-941 to TLR3, and the TLR3 expression in HESCs was detected by RT-PCR and western-blot. Finally, TLR3 was overexpressed to evaluate the effects of miR-941 from BMSCs-exo on cell apoptosis, cell invasion and angiogenesis in HESCs induced by mifepristone.

Results

miR-941 was highly expressed in BMSCs-exo. Exosome miR-941 in BMSCs-exo inhibited the cell apoptosis, and promoted cell activity, cell migration, invasion as well as angiogenesis were also improved in HESCs induced by mifepristone. TLR3 was a target of miR-941, which was up-regulated in mifepristonetreated HESCs. We further found that miR-941 derived from BMSCs-exo down-regulated the expression of TLR3 in HESCs treated by mifepristone. In addition, TLR3 overexpression blocked the inhibition of miR-941 on mifepristone-induced cell apoptosis, as well as cell migration and angiogenesis in HESCs.

Conclusions

Thus, we concluded that BMSCs-exo has protective effect on mifepristone-induced cell damage by delivering miR-941 which targeted TLR3 and regulated cell activity, migration, and angiogenesis in HESCs.

Restricted access

Abstract

Background and aims

Nonsuicidal self-injury (NSSI) is highly prevalent in adolescents and is associated with various mental health problems. Repetitive NSSI (R-NSSI), as an extreme manifestation of NSSI, is a growing concern and has been proposed as a behavioral addiction. However, little is known about the potential addictive mechanisms of NSSI. This study aimed to examine the mediating effect of emotion dysregulation and the moderating effect of impulsivity using the Interaction of Person-Affect-Cognition-Execution (I-PACE) model in adolescents who repeatedly engage in NSSI.

Methods

A total of 3,915 adolescents (mean age = 13.21 years, SD = 0.87, 57.6% male) were recruited from three middle schools. Relevant questionnaires were used to evaluate childhood maltreatment, emotion dysregulation, impulsivity, and NSSI. Mediation and moderated mediation analyses were conducted separately for adolescents with occasional NSSI (O–NSSI) and R-NSSI to assess the relationship between childhood maltreatment, emotion dysregulation, impulsivity, and NSSI frequency.

Results

Our study found that childhood maltreatment was directly related to NSSI and indirectly related to NSSI through emotion dysregulation in both the R-NSSI and O–NSSI groups. Furthermore, impulsivity played a moderating role in the relationship between emotion dysregulation and NSSI in the R-NSSI group but not in the O–NSSI group.

Discussion and conclusions

The findings suggest that a high level of impulsivity and a high level of emotion dysregulation may be important risk addictive factors of NSSI through childhood maltreatment. Strengthening the emotion regulation skills and inhibitory control of adolescents with NSSI would be helpful to reduce their self-injury behaviors and maintain their mental health. This finding also supports the validity of the I-PACE model for evaluating R-NSSI.

Open access

Abstract

A renaissance is underway as research studies are substantiating psychotherapeutic and physiological benefits of psychedelic medicines, along with advancements towards legalization, expansion of professional training programs and a renewed cultural recognition of the healing qualities of the medicines. Pending legislation, a cadre of trained psychotherapists are poised to apply their expertise for those who might benefit however, they are currently largely blocked from doing so. There are also ranks of competent psychedelically informed psychotherapists who might provide support to clients engaging with the medicines but are lacking guidelines to do so.

‘Psychedelic-Supportive Psychotherapy’ is a proposed model which might be immediately implemented by qualified practitioners for working with clients adjacent to but not during a medicine experience without compromising ethical or legal risk. This model aimed at psychotherapists who are increasingly challenged to help clients already engaging with or considering psychedelics, draws from the current field of knowledge to respond to a moral imperative for practitioners to act in the service of client's best interests and expand access for diverse communities. It balances psychedelic harm reduction perspectives with support for the emotional, psychological, and spiritual gains to be had when clients use psychedelics outside of therapy and can process the experience within their therapy. The model of psychedelic-supportive psychotherapy,’ is transtheoretical, its core premise being centrality of the therapeutic relationship as a change agent even as the therapist is not physically present in the client's medicine journey. Here a foundational structure is presented along with criteria, parameters, and recommendations for practitioners in its application.

Open access

Az autoantitest-vizsgálatok jelentősége szisztémás lupus erythematosusban

Significance of autoantibody assays in systemic lupus erythematosus

Orvosi Hetilap
Authors:
Katalin T. Kovács
,
Gabriella Nagy
,
Bernadett Halda-Kiss
, and
Gábor Kumánovics

A szisztémás lupus erythematosus (SLE) egy szisztémás autoimmun betegség, amelyben patológiás immunkomplexek és sokféle specificitású autoantitestek vannak jelen. A B-sejtekből differenciálódó plazmasejtek által termelt, kimutatható patológiás autoantitestek jelentős szereppel bírnak a klinikai diagnosztikában, a klasszifikációban és a differenciáldiagnosztikában, valamint hasznosak a kórkép aktivitásának megítélésében a betegkövetés során. Az autoantitest-vizsgálat fontos a várható szervi érintettségek rizikóbecslésében és alapvető a különböző kockázattal bíró alcsoportok elkülönítéséhez. A megfelelő terápia beállításához szükséges az aktivitás szervenkénti felmérése, valamint a már kialakult károsodások tisztázása, illetve a fenyegető események kockázatának mérlegelése, azok megelőzése. Az SLE-s betegcsoporton belüli gyakoribb prognosztikus alcsoportok kialakításában az anti-Sm- és antifoszfolipid-antitesteknek van a legfontosabb szerepük. A ritkábban előforduló autoantitestek észlelésekor felmerülő szervi érintettség kockázata alapján a kezelés és a követés során végzendő ellenőrző vizsgálatok is változhatnak. Jelen összefoglalónkban az SLE-ben előforduló autoantitestek diagnosztikai és prognosztikai jelentőségét elemezzük. Orv Hetil. 2022; 163(43): 1695–1703.

Open access

A C-reaktívprotein- és -prokalcitoninszintek szérumkinetikája és a klinikai kimenetellel való kapcsolata közösségben szerzett szepszisben

Kinetics of serum C-reactive protein and procalcitonin levels and their connection to outcomes in community-acquired sepsis

Orvosi Hetilap
Authors:
Bence Marosi
,
Rebeka Kiss
,
Botond Lakatos
, and
Bálint Gergely Szabó

Bevezetés és célkitűzés: A közösségben szerzett szepszis fertőzésre adott életveszélyes válaszreakció, mely a kórházi felvételt követő 72 órán belül kezdődik. Kutatásunk célja a C-reaktívprotein (CRP)- és prokalcitonin (PCT)-szintek kinetikájának vizsgálata volt ezen kóroki entitásban. Módszerek: A centrumunkban 2016-ban közösségben szerzett szepszis miatt hospitalizált felnőtt betegek adatainak elemzését végeztük el. A szepszis definiálására az ACCP/SCCM definícióit használtuk, a közösségi eredetet a priori exklúziós kritériumokkal biztosítottuk. Valamennyi betegnél követtük az 1–14. kórházi napokon elérhető CRP- és PCT-értékeket. Elsődleges kimenetelnek a kórházi összhalálozást, az intenzív terápiás osztályra való felvétel igényét, másodlagos kimenetelnek a szepszis gócának és kórokozójának azonosítottságát választottuk. A diagnózis időpontjában (CRP0, PCT0) és az empirikus antimikrobiális terápia megkezdését követő 24 órán belül mért CRP- és PCT-értékek segítségével abszolút (ΔabsCRP, ΔabsPCT) és relatív (Δ%CRP, Δ%PCT) változásokat számítottunk a változás irányának megtartásával. Eredmények: Összesen 193 beteget vontunk be, a kórházi összhalálozás 13,9%, az intenzív terápiás osztályra történő felvételi arány 25,9% volt. A kórházban elhunytak kisebb medián Δ%PCT-csökkenést mutattak a túléltekhez viszonyítva (–7,7 ± 127,9% vs. –45,7 ± 88,8%, p = 0,01). Az elhunytak napi abszolút PCT-értékei a 2–14. napokon, CRP-értékei az 5–14. napokon voltak statisztikailag szignifikánsan magasabbak. Az intenzív terápiás osztályra átvett betegek körében szintén szignifikánsan kisebb medián Δ%PCT-csökkenést rögzítettünk (–19,6 ± 72,5% vs. –49,8 ± 100,8%, p = 0,01). A számított paraméterek a szepszis azonosított fókuszával, illetve kórokozójával nem mutattak statisztikai összefüggést. Megbeszélés, következtetés: Vizsgálatunk alapján az elsődleges kimenetelekre megfigyelhető specifikus CRP- és PCT-kinetika, és különösképpen a Δ%PCT lehet hasznos paraméter a negatív kimenetelek előjelzésére felnőtt betegek közösségben szerzett szepszise esetén. Orv Hetil. 2022; 163(43): 1713–1720.

Open access

Daganatos betegek evidencia alapú gondozási stratégiáinak irodalmi áttekintése

Literature review of evidence-based follow-up strategies of cancer patients

Orvosi Hetilap
Authors:
Oszkár Karádi
and
László Csaba Mangel

A modern kuratív célú kezelések eredményeként a daganatos betegek egyre nagyobb része a primer ellátást követően tartósan tumormentes marad. A kiújulással érintettek többségének életkilátása és életminősége azonban jelentősen romlik a palliatív kezelések ellenére is. A relapsus tünetmentes stádiumban történő, korai észlelése érdekében a betegek előre tervezett gondozási folyamatban vesznek részt, amelynek elsődleges célja a túlélés javítása. Az ellenőrző vizsgálatok optimális és racionális gyakoriságának és eszközeinek evidenciaalapú meghatározására az utóbbi évtizedekben számos vizsgálat és átfogó tanulmány született, amelyekben több szempontból is elemezték az utánkövetési stratégiákat. Az ajánlott gondozási protokollok jelentősen különböznek a daganatok eredete, szövettani jellemzői, stádiuma, prognosztikai faktorai, illetve lokális, „oligometasztatikus” vagy szisztémás relapsusra való hajlama alapján. A recidíva észlelésének célján túl előtérbe került az életminőség, a pszichés status, a pszichoszomatikus panaszok monitorozásának, illetve a protokollok költséghatékonyságának jelentősége is. A szakorvosi leterheltség csökkentésére alternatív megoldás lehet a családorvos vagy képzett szakszemélyzet bevonása a rutin onkológiai gondozásba. A COVID–19-pandémia a telemedicinális leletértékelést és gondozási gyakorlatot hozta előtérbe, ami újabb indoka a gondozási algoritmusok újraértékelésének. A közleményben a gondozási stratégiákat összehasonlító tanulmányok eredményeit tekintjük át, az ezek alapján kialakított racionalizált gondozási protokollok az egészségügyi kapacitások optimális kihasználását segítik, megőrizve a relapsusba kerülő betegek túlélési esélyét. Orv Hetil. 2022; 163(43): 1704–1712.

Open access