Browse
Nyelőcsődaganatok sebészete – Elvárható standardok
Surgery of the esophageal cancer – Expected standards
A pancreas carcinoma sebészete – Elvárható standardok
Surgery of the pancreatic cancer – Expected standards
A pneumothoraxról: Szövetségesből ellenség •
Egy leíró áttekintés
Pneumothorax: Turned from friend to foe
A narrative review
Bevezetés
Magyarországon évente 2000 fölötti számban kezelünk betegeket légmellel (pneumothorax: PTX). Az utolsó hazai irányelv 2008-ban járt le, ideje az újragondolásnak.
Módszer
A Brit Mellkasi Társaság és az Európai Légzési Társaság releváns útmutatásaira alapozva a legújabb nemzetközi és hazai szakirodalmi közlemények és a klinikai tapasztalat alapján tekintjük át a diagnosztika, a therapia kérdéseit, a kilátásokat.
Eredmények
Alapvető különbség van a primaer és a secundaer spontán PTX esetén javallt döntésekben. Az előbbiben a műtét (VATS) preferálandó, amennyiben a drainage kezelés sikertelen, illetve recidivában, az utóbbiban jóval tartózkodóbbak lehetünk. A feszülő légmell az egyedüli valós életveszélyes állapot, mely haladéktalan detenzionálást követel. Egyébként a kezelési modalitások közüli választást a mechanizmus, a légzési tartalékok, a tüdő állapota, a beteg preferenciája és egyéb kockázati elemek határozzák meg. Az áthatoló traumás légmell és a punctiós iatrogen kezelési stratégiája a primaer légmellét követi, míg a fedett (zúzott, robbantott) eredetű a secundaer PTX-ét, mivel az expansiós hajlamot a tüdősérülés (contusio, consolidatio) mértéke szabja meg, hasonlóan a vírus okozta ARDS miatti lélegeztetés barotraumájához kapcsolódó PTX esetén. A katameniális légmell rendszerbetegség, a localis ellátást (sziget excisio, rekeszi felszín fedése) a hormonalis és a hasi/kismedencei status rendezése kíséri. Konklúzió: A tünetes, súlyos légzési zavart okozó légmell kezelési stratégiája nem változott, a többi formában óvatosabb, visszafogottabb a taktika. A nem intubalt mellkassebészet és a Covid–19-hez kapcsolódó ARDS-t kísérő légmell tapasztalatai finomították a legújabb felfogást.
A rectum tumor sebészeti ellátása – Elvárható standardok
Surgery of rectal cancer - Required standards
Abstract
Background and aims
Dysfunction of the striatum, a brain region part of the mesolimbic reward system, is a key characteristic of addictive disorders, but neuroimaging studies have reported conflicting findings. An integrative model of addiction points to the presence or absence of addiction-related cues as an explanation for hyper- or hypoactivation, respectively, of the striatum.
Methods
To test this model directly, we investigated striatal activation during monetary reward anticipation in the presence versus absence of addiction-related cues using functional MRI. Across two studies, we compared 46 alcohol use disorder (AUD) patients with 30 matched healthy controls; and 24 gambling disorder (GD) patients with 22 matched healthy controls.
Results
During monetary reward anticipation, hypoactivation of the reward system was seen in AUD individuals compared to HCs. Additionally, a behavioral interaction was seen where gambling cues made participants, across groups, respond faster for bigger, but slower for smaller rewards. However, no striatal differences were seen in response to addiction-related cues between AUD or GD patients and their matched controls. Finally, despite substantial individual differences in neural activity to cue-reactivity and reward anticipation, these measures did not correlate, suggesting that they contribute independently to addiction aetiology.
Discussion and Conclusions
Our findings replicate previous findings of blunted striatal activity during monetary reward anticipation in alcohol use disorder but do not support the idea that addiction-related cues explain striatal dysfunction as suggested by the model.
Történeti adatok a Magyar Sebész Társaság Kísérletes Sebészeti Szekciójának megalakulásáról1
Historical data on the Founding of Experimental Surgical Section of the Hungarian Surgical Society
Összefoglaló
Az Európai Kísérletes Sebészeti Társaság 1966. február 17-i megalakulását követően Magyarországon is megindult a Magyar Sebész Társaság Kísérletes Sebészeti Szekciójának szervezése 1966 októberében. 1967. január 25-ig 134 regisztrált tagja lett a szekciónak. Szerzők korabeli dokumentumokkal mutatják be a jelentkezők névsorát. A Kísérletes Sebészeti Szekció első kongresszusát 1967. szeptember 29–30-án rendezték meg Debrecenben és Hajdúszoboszlón.
Abstract
Following the introduction of the West Nile virus (WNV) into Hungary in 2004, it has shortly become one of the most important human arbovirus infections, with a gradually increasing number of cases. The study aimed to summarize the current epidemiological situation in Hungary and sequence the WNV PCR-positive clinical specimens and virus isolates by next-generation whole genome sequencing (NGS) to obtain a detailed phylogenetic analysis of the circulating virus strains. Whole blood and urine samples from confirmed WNV-infected patients and WNV isolates were investigated by reverse transcription PCR assays. Genome sequencing was carried out by Sanger-method, followed by NGS on the Illumina MiSeq platform. Altogether 499 human infections were diagnosed between 2004 and 2022. A particularly remarkable increase in human WNV infections was observed in 2018, while the number of reported cases significantly decreased during the COVID-19 pandemic. Between 2015 and 2022, 15 WNV isolates, and 10 PCR-positive clinical specimens were investigated by NGS. Phylogenetic analysis revealed that the major European WNV lineage 2 clades, namely the Eastern European (or Russian) and the Central European (or Hungarian) clades, are presented in Hungary. Strains of the Balkan and other European clusters within the Central European clade are co-circulating in the country, following a characteristic geographical distribution. In Hungary, the presence and co-circulation of multiple lineage 2 WNV strains could be identified in the last few years. Therefore, in light of the 2018 WNV outbreak, sequence-based typing of the currently circulating strains could highly support outbreak investigations.
Az énhatékonyság, a depresszió és az öngondoskodás kapcsolata 2-es típusú diabetes mellitusban
Association between self-efficacy, depression and self-care in type 2 diabetes mellitus
Bevezetés: A 2-es típusú cukorbetegség kezelése nagyrészt a beteg öngondoskodásának függvénye, a szakirodalmi adatok alapján azonban a betegek jelentős hányada depresszióval küzd, ami rontja az adherencia minőségét. A cukorbetegség hatékony kezeléséhez elengedhetetlen a komorbid depresszió célzott terápiája. Az utóbbi évek adherenciavizsgálataiban az énhatékonyság kiemelt kutatási témává vált, felmerült, hogy a kellően pozitív énhatékonyság csökkentheti a depresszió öngondoskodásra gyakorolt negatív hatását. Célkitűzés: Vizsgálatunkban célul tűztük ki a depressziós tünetegyüttes előfordulásának felmérését hazai mintán, ellenőrizni szándékoztuk a depresszív tünetek és az önszabályozás közötti kapcsolatot, illetve az énhatékonyság mediáló szerepét a depressziós tünetek és az öngondoskodás között. Módszer: Keresztmetszeti kérdőíves vizsgálatunkban 262 fő adatait elemeztük; medián életkor: 63 év, BMI-átlag: 32,5 (SD: 6,18). Mérőeszközök: demográfiai kérdések, DSMQ (Diabetes Önmenedzsment Kérdőív), PHQ-9 Depresszió Skála, Self-Efficacy for Diabetes (Diabetes Énhatékonyság Skála). Eredmények: Mintánkban a depressziós tünetegyüttes aránya 18% (PHQ-9≥10). A PHQ-9 és a DSMQ között mérsékelt fordított korreláció igazolódott: r = –0,275, p<0,001. A vizsgált tényezők öngondoskodással való összefüggését lineáris regresszióval vizsgálva az életkor és a nem kontrollálásával a BMI (β = –0,135, t = –2,367) és az énhatékonyság (β = 0,585, t = 9,591) független jelentősége igazolódott, míg a depressziós tünetegyüttes (β = –0,033, t = –0,547) elveszítette szignifikanciáját. Megbeszélés: A depressziós tünetegyüttes előfordulása mintánkban megegyezik a nemzetközi adatokkal. A depressziós hangulat negatívan befolyásolja az öngondoskodást, míg az énhatékonyság mediáló szerepe a depressziós tünetegyüttes és az öngondoskodás között valószínűsíthető. Következtetés: Az énhatékonyság mediáló szerepének megerősítése új intervenciós lehetőségeket nyithat meg a 2-es típusú cukorbetegséggel együtt járó depresszió kezelésében. Orv Hetil. 2023; 164(17): 667–674.
A COVID–19-halandóság életkor-specifikus regionális jellemzői 2021-ben
Age-specific regional characteristics of COVID–19 mortality in 2021
Bevezetés: A legtöbb országban a COVID–19-mortalitás az életkor előrehaladtával exponenciálisan nő, de a növekedési ráta országonként jelentősen eltér. A halálozás eltérő progressziója utalhat a népesség egészségi állapotának, az egészségügyi-kórházi ellátás színvonalának, valamint a kódolási gyakorlatnak a különbségére. Célkitűzés: Tanulmányunkban azt vizsgáltuk, hogy a pandémia második évében a COVID–19-halandóság életkor-specifikus megyei jellemzői között milyen természetű különbségek fedezhetők fel. Módszer: A COVID–19-mortalitás felnőtt életkori mintázatát megyénként, nemek szerint külön-külön Gompertz-függvénnyel, többszintű modellek segítségével becsültük. Eredmények: Eredményeink azt mutatták, hogy a Gompertz-függvény alkalmas a COVID–19-halandóság megyei mintázatainak leírására. A mortalitás életkori progressziójában nem, a szintjében azonban jelentős területi különbségeket találtunk. A mortalitás szintje a várakozásnak megfelelő előjelű, de eltérő erősségű kapcsolatot mutatott a társadalmi-gazdasági tényezők és az egészségügyi ellátás indikátoraival. Megbeszélés és következtetés: A COVID–19-pandémia 2021-ben a várható élettartamnak a második világháború óta nem tapasztalt drámai visszaesését idézte elő Magyarországon. A tanulmány a társadalmi sérülékenység mellett az egészségügyi ellátás fontosságára hívja fel a figyelmet, továbbá rámutat arra, hogy az életkori mintázat megértése segít a járvány következményeinek mérséklésében. Orv Hetil. 2023; 164(17): 643–650.
