Browse
Colorectalis polypok és korai rákok sebészete – Elvárható standardok
Surgery of the colorectal polyps and early stage cancer – Expected standards
Összefoglalás
A jóindulatú colorectalis polypok, valamint korai malignus elváltozások hagyományosan a gastroenterologia, azaz az endoscopos eltávolítás hatáskörébe tartoznak. Annak ellenére, hogy mind az endoscopos képalkotás minősége, mind pedig az egyéb diagnosztikus modalitások nagy fejlődésen mentek keresztül az elmúlt évtizedben, a nagy, sessilis és lateralisan terjedő colon és rectum polypok magukban hordozzák a malignitás, sőt, az eltávolítás pillanatáig fel nem ismert malignitás lehetőségét. Mindez nagy körültekintésre, óvatosságra, a sebésznek akár a diagnosztikus fázisba való bevonására készteti a gastroenterologust. Összefoglaló közleményünkben a colon és a rectum jóindulatú és korai rosszindulatú daganatainak jelenleg elfogadott optimális diagnosztikus és kezelési elveit foglaljuk össze. Végül ajánlást fogalmazunk meg a minőségi colorectalis polyp sebészet legfontosabb sarokpontjaira vonatkozóan.
Abstract
Physical exercise represents one of the most effective approaches to anti-aging. The goal of this study was to verify the effects of different modes and intensities of exercise on longevity proteins in the skeletal muscle in midlife. Middle-aged mice were trained in aerobic or resistance exercise for 8 weeks, and the changes in sirtuin 1 (SIRT1), adenosine monophosphate-activated kinase (AMPK), and mammalian target of rapamycin (mTOR) pathways in the skeletal muscle were evaluated by western blotting. Long-term exercise had no effects on skeletal muscle SIRT1 abundance, whereas high-intensity aerobic exercise increased AMPK phosphorylation and peroxisome proliferator-activated receptor-γ coactivator-1α (PGC-1α). Low-intensity resistance exercise facilitated Akt/mTOR/p70 ribosomal protein kinase S6 (p70S6K) signaling but did not induce muscle hypertrophy. Conversely, high-intensity resistance exercise stimulated muscle hypertrophy without phosphorylation of mTOR signaling-related proteins. These results suggest the importance of setting exercise modes and intensities for anti-aging in midlife.
A gyomordaganatok sebészete – Elvárható standardok
Surgery of the gastric cancer – Expected standards
Abstract
The incidence of infections caused by carbapenem-resistant Klebsiella pneumoniae (CRKP) is increasing worldwide, and very limited number of effective antibiotics are available for therapy. In our study, the in vitro efficacy of meropenem/polymyxin B and meropenem/fosfomycin combinations against CRKP strains was investigated. The efficiency of meropenem/polymyxin B and meropenem/fosfomycin combinations was tested by checkerboard microdilution and checkerboard agar dilution methods, respectively, against 21 CRKP strains containing major carbapenem resistant genes (7 bla KPC, 7 bla OXA-48 gene, and 7 bla OXA-48+ bla NDM), and seven additional CRKP strains without carbapenemase genes.
Among the 28 CRKP strains, the meropenem/polymyxin B combination was synergistic in ten (35.7%), partially synergistic in 12 (42.8%), and indifferent in six (21.4%) isolates. The meropenem/fosfomycin combination was found to be synergistic in three isolates (10.7%), partially synergistic in 20 (71.4%), and indifferent in five (17.8%). In 21 strains containing carbapenem resistance genes, meropenem/polymyxin B and meropenem/fosfomycin combinations exhibited synergistic/partial synergistic effects in 15 (71.4%) and 16 (76.2%) strains, respectively, compared to 100% synergistic/partial synergistic efficiency in both combinations in seven strains free of carbapenemase genes. No antagonistic effect was detected in either combination.
Regardless of presence or absence of carbapenem resistance genes, meropenem/polymyxin B and meropenem/fosfomycin combinations both demonstrated high synergistic and partial synergistic activity against 78.4% and 82.1% of CRKP strains, respectively. Also, they have no antagonistic effects and can be used successfully to prevent therapeutic failure with monotherapy, according to our in vitro studies.
A melanoma malignum sebészeti ellátása – Elvárható standardok
Surgery for malignant melanoma – Expected standards
Összefoglalás
A melanoma sebészete az elmúlt években jelentősen átalakult. A nagy radikalitású, sok szövődménnyel járó műtéteket, melyek mellett a teljes és betegségmentes túlélés is alacsony maradt, fokozatosan felváltották a kisebb radikalitású műtétek. Az új szisztémás kezelések (célzott és immuno-onkológiai) adjuváns indikációban történő bevezetésével bizonyos műtétek, mint az elektív blokkdisszekciók, ma már kiszorultak a sebészi kezelésekből és a sebészet szerepe is átértékelődött. Változott a primér tumor eltávolítás sebészete, a reexcízió kivitelezése, őrszemnyirokcsomó biopszia és nyirokrégiók sebészete, a bőr és távoli áttétek sebészeti ellátása. Jelen összefoglaló közleményben a szerzők a nemzetközi irodalom és saját gyakorlatuk alapján nyújtanak áttekintést a melanoma malignum jelenleg elfogadott sebészeti terápiájáról.
Nyelőcsődaganatok sebészete – Elvárható standardok
Surgery of the esophageal cancer – Expected standards
A pancreas carcinoma sebészete – Elvárható standardok
Surgery of the pancreatic cancer – Expected standards
A pneumothoraxról: Szövetségesből ellenség •
Egy leíró áttekintés
Pneumothorax: Turned from friend to foe
A narrative review
Bevezetés
Magyarországon évente 2000 fölötti számban kezelünk betegeket légmellel (pneumothorax: PTX). Az utolsó hazai irányelv 2008-ban járt le, ideje az újragondolásnak.
Módszer
A Brit Mellkasi Társaság és az Európai Légzési Társaság releváns útmutatásaira alapozva a legújabb nemzetközi és hazai szakirodalmi közlemények és a klinikai tapasztalat alapján tekintjük át a diagnosztika, a therapia kérdéseit, a kilátásokat.
Eredmények
Alapvető különbség van a primaer és a secundaer spontán PTX esetén javallt döntésekben. Az előbbiben a műtét (VATS) preferálandó, amennyiben a drainage kezelés sikertelen, illetve recidivában, az utóbbiban jóval tartózkodóbbak lehetünk. A feszülő légmell az egyedüli valós életveszélyes állapot, mely haladéktalan detenzionálást követel. Egyébként a kezelési modalitások közüli választást a mechanizmus, a légzési tartalékok, a tüdő állapota, a beteg preferenciája és egyéb kockázati elemek határozzák meg. Az áthatoló traumás légmell és a punctiós iatrogen kezelési stratégiája a primaer légmellét követi, míg a fedett (zúzott, robbantott) eredetű a secundaer PTX-ét, mivel az expansiós hajlamot a tüdősérülés (contusio, consolidatio) mértéke szabja meg, hasonlóan a vírus okozta ARDS miatti lélegeztetés barotraumájához kapcsolódó PTX esetén. A katameniális légmell rendszerbetegség, a localis ellátást (sziget excisio, rekeszi felszín fedése) a hormonalis és a hasi/kismedencei status rendezése kíséri. Konklúzió: A tünetes, súlyos légzési zavart okozó légmell kezelési stratégiája nem változott, a többi formában óvatosabb, visszafogottabb a taktika. A nem intubalt mellkassebészet és a Covid–19-hez kapcsolódó ARDS-t kísérő légmell tapasztalatai finomították a legújabb felfogást.
