Browse
Abstract
Background
Contrast enhanced ultrasound (CEUS) is increasingly used in the evaluation of renal lesions, however, its availability remains limited. Thus, sensitive noncontrast ultrasound evaluation of renal lesion vascularity is an unmet need.
Methods
In this single-center, retrospective study we assessed microvascular flow imaging (MV-flow) compared to CEUS in the evaluation of complex renal cysts and solid lesions. Out of 92 patients 28 were evaluated with both CEUS and MV-flow. Color Doppler, CEUS, and MV-flow was performed in 13 cases, whilst MV-flow, CEUS, and contrast-enhanced MV-flow (CE-MV-flow) was done in 16 cases. The CEUS diagnosis was considered gold standard.
Results
MV-flow showed a substantial agreement with the CEUS diagnosis (weighted Kappa = 0.806), excluding equivocal lesions (Bosniak 2F). MV-flow substantially outperformed color Doppler (weighted Kappa = 0.77 vs. 0.133). The agreement of CE-MV-flow and MV-flow was comparable (weighted Kappa = 0.79 vs. 0.69).
Conclusion
MV-flow significantly improves evaluation of renal lesion vascularity compared to conventional techniques. However, the sensitivity is limited for equivocal lesions (e.g. Bosniak 2F cysts). Thus, MV-flow should be used as an ancillary technique, not as a substitute to CEUS. Current MV-flow presets are ill-suited for postcontrast imaging, therefore specific presets optimized for this purpose are needed to establish its potential.
Abstract
Purpose
According to current protocol, the separation of pancreatic head and body is performed at the level of superior mesenteric vein (SMV). Previous data indicate that the resection plane should be modified in portal annular pancreas. We presumed that the optimal line of pancreatic resections could also be different in other cases. Our aim is to simulate pancreatic resections in different planes and find the optimal resection line with the minimum number of cut vessels.
Main methods
25 abdominal vascular corrosion casts were prepared, the aorta and the portal vein were cannulated. CT scans were taken on the casts, and specific planes were reconstructed simulating different resection lines. The total amount of cross sections of vessels were calculated in the different planes.
Results
In our series, the optimal plane is the SMV in 11/25, 2 cm left in 10/25, 1 cm left in 4/25, 1 cm right in 1/25 and 2 cm right in none of our cases. The group of left sided extension contain more than half of the cases. With left sided resections, the cut surface of the vessels may be lowered to even 29% compared to the SMV plane.
Conclusion
Our study revealed that pancreatic resections should be extended to the left side of the SMV in more than half of our cases. Therefore, the resection plane should be determined by preoperative imaging methods. Using DICOM viewer with multiplanar reconstruction, the resection planes can be simulated in clinical practice, which would reduce the risk of postoperative bleeding.
Abstract
The high demand for COVID-19 diagnosis overwhelmed reference hospitals. Regional laboratories had to incorporate molecular technology to respond to the emergency. This work described the implementation of molecular diagnostic tools and the detection of SARS-CoV-2, in a regional hospital with no previous experience, from October 2020 to March 2022. The laboratory structure was significantly modified. The staff grew from 3 to 4 clinical microbiologists, and from 7 to 17 laboratory technicians to provide 24/7 coverage. A total of 144,442 samples were processed during the period of study. The highest peaks were reached in July 2021 with 25,285 samples processed, and between December 2021 and January 2022, with 32,245. COVID-19 pandemic has represented not only the challenge, but the opportunity to introduce Nucleic Acid Amplification Techniques (NAAT) in inexperienced laboratories. These secondary settings have shown an extraordinary ability to adapt and cannot be left behind in the progress of diagnostic techniques.
Abstract
Coinciding with and responding to a growing crisis in the diagnostic, explanatory and treatment systems of psychiatry, the last couple of decades have seen a growing amount of evidence regarding the therapeutic potential of psychedelic drugs to treat a variety of mental health conditions. Broadly, this crisis can be construed as that of “indivi/dualist” approaches which aim to treat patients who are construed as separated from their social and material contexts, which are taken as given. The implicit premise: the self, but not the world, is the site of therapeutic intervention. By contrast, researchers insist that psychedelic therapy functions by on producing an experience of “connectedness” to self, world, and others, which is heavily influenced by context. However, by remaining in an indivi/dualist thoughtspace, neurological and psychological perspectives betray these recurring themes. In this essay, I approach psychedelic therapy for depression through the lens of phenomenological psychiatry to take these themes seriously–a task which passes by considering experience as embodied, and therefore embedded. Starting off from an analysis of depression as a bodily detunement (disconnection), I argue that, through a process of “immersive reflection”, psychedelic therapy transforms not only the self, but patients’ sense of reality. This will allow me to answer several questions pertaining to psychedelic therapy regarding its therapeutic mechanism, why it transforms reality and not only the self, why it transforms and not merely amplifies experience, why its effects last beyond the drugs’ psychoactive duration, and in what their paradigm-shifting potential for mental health consists of.
Abstract
Background
Entheogen use is becoming increasingly popular and a potential option for treatment or adjuvant treatment for various medical conditions. Clinical studies are needed to determine the efficacy, safety, and possible role of these traditional medicines in the context of modern society and the Western medicine paradigm. The willingness of patients to participate in such studies is currently unknown.
Materials and Methods
In September 2021 we implemented an anonymous, observational pilot survey to determine the general public's willingness to participate in future entheogen research. All participants were English-speaking adults and had participated in therapy or a retreat utilizing entheogens in a naturalistic setting in the last five (5) years. Participants were recruited through community outreach via email.
Results
The response rate for this data set was estimated to be 48.3% (n = 84/174). Nearly all (95.5%) participants believed this research should be done and 86.9% said they would participate in entheogen research that lasted longer than one year. A greater proportion of participants were willing to participate in remote interviews (73.5%) rather than in-person surveys (64.7%). A majority of participants (78%) also noted the importance of financial compensation for their time influencing the willingness to participate in future entheogen studies.
Conclusions
The willingness to participate in research involving traditional entheogens is not the limiting factor in facilitating further studies. Participants held overwhelmingly positive perceptions indicating that they believed this research should be done. Future longitudinal clinical studies with financial compensation and controlled set and settings will be necessary to expand the evidence base for naturalistic entheogen use.
Abstract
Background and aims
Social network use is widespread, and the study of Instagram seems to have captured more attention in recent years. However, scale development and validation in the field has fallen short of providing sound scales of Instagram motives and usage patterns that consider the uniqueness of Instagram-related behavior. This paper describes the development, psychometric and cross-cultural validation of two new measurement instruments: the “Instagram Motives Questionnaire” (IMQ) and the “Instagram Uses and Patterns Questionnaire” (IUPQ).
Methods and results
A preliminary set of items was developed for each questionnaire based on a previous qualitative interview study on Instagram motives, uses, and consequences. In the first study, the questionnaires were distributed to a sample of 312 participants aged 18–35 years (M = 23.81; SD = 4.49), and an exploratory factor analysis was performed. A parsimonious and interpretable 6-factor solution that displayed adequate factor loadings and adequate Omega coefficients for both instruments were found. In a second study, the two instruments and other measures of known social network usage correlates and mental health consequences were administered online to 1,418 English-speaking participants aged 18–34 years (M = 21.35; SD = 3.89). Both scales showed good psychometric properties and the factor structure identified in study 1 was reproduced through confirmatory factor analysis. Omega reliability coefficients were adequate. Finally, when performing multi-group CFA along with a French (n = 1,826) and a Spanish (n = 3,040) sample, language and gender invariance were supported. Correlations with other relevant measures indicate good convergent validity of both scales.
Conclusions
The present research provides psychometrically sound instruments for further investigations on Instagram use behaviors.
A COVID–19-fertőzés és a védőoltások hatásosságának vizsgálata egészségügyi dolgozókon
COVID–19 infections and effectiveness of the vaccination among healthcare workers
Bevezetés: A COVID–19-pandémiát okozó SARS-CoV-2 koronavírusnak folyamatosan újabb variánsai jelennek meg, 2021. november óta a legtöbb fertőzést az omikron koronavírus-variáns okozta. Célkitűzés: A prospektív megfigyeléses kohorszvizsgálat célja a COVID–19-fertőzésre nagyobb rizikóval bíró, egészségügyben dolgozók körében két Pfizer–BioNTech-vakcina és az ezt követően önkéntesen felvett emlékeztető vakcina utáni COVID–19-fertőzések előfordulásának, a vakcina hatásosságának, biztonságosságának és immunogenitásának vizsgálata volt. Módszer: A Betegápoló Irgalmasrend Budai Irgalmasrendi Kórháza egészségügyi és egészségügyben dolgozó munkatársainak két Pfizer–BioNTech (BNT162b2)-oltását 2021. január 7. és március 8. között kezdték meg. A harmadik, emlékeztető védőoltás típusának választása és időpontjának meghatározása önkéntes volt. 2021. január 7. és 2022. június 29. között követtük nyomon a dolgozókat. Felmértük a COVID–19-fertőzés előfordulását, az oltási reakció súlyosságát, a fertőzésre hajlamosító tényezőket és az oltások után a ’spike’ (S)-protein és a nukleokapszid (N)-protein elleni ellenanyag szintjének változási kinetikáját. Eredmények: 294 dolgozó – 96 orvos, 127 nővér és 71, egészségügyben dolgozó – adatait elemeztük, akiknek legalább három ellenanyagszint-mérésük történt a megfigyelési idő alatt. A harmadik, emlékeztető oltást 280 dolgozó kapta meg, a vakcinák megoszlása a következő volt: Pfizer–BioNTech (BNT162b2) (n = 210), Moderna COVID–19 (mRNA-1273) (n = 37), Sinopharm COVID–19 (n = 21), Janssen COVID–19 (n = 10) és AstraZeneca (ChAdOx1 nCoV-19) (n = 2). A megfigyelési időszakban 121 esetben történt fertőzés (41%). A COVID–19-fertőzések lefolyása többségében enyhe volt (97%), egy hét alatt gyógyult. A vizsgált időszakban 2 dolgozó halt meg: egy 56 éves nő két oltás után, COVID–19-fertőzéssel összefüggésbe nem hozható okból, és egy 58 éves férfi, aki a harmadik Pfizer-védőoltás után 6 hónappal zajló COVID–19-fertőzés után elhunyt. A fertőzés előfordulását nem befolyásolta az életkor, a nem, a kísérő betegségek, a dohányzás, a munkakör és a BMI. Az S-ellenanyag szintjének medián értéke az alapimmunizálás második oltása után 1 hónapig emelkedett (medián: 1173,0 U/ml), a 8. hónapig lassú csökkenő tendenciát mutatott (678,5–625,8–538,0 U/ml). A harmadik oltás után 1 hónappal lényegesen emelkedett az S-ellenanyag szintjének medián értéke (16 535,0 U/ml), az oltás utáni 3. hónaptól csökkenő tendenciát mutatott (9697,7 U/ml). Az S-antitest szintjének az oltások utáni kiugróan magas emelkedése összefüggést mutat az előzetes COVID–19-fertőzéssel. Az N-protein elleni ellenanyagszintet az oltás nem befolyásolta, emelkedése a fertőzéssel mutat összefüggést. Következtetés: Az emlékeztető vakcináció kevésbé hatott az omikron variáns okozta fertőzésre, de a betegség lefolyása enyhébb volt. Az alapimmunizáláshoz képest az emlékeztető oltás az S-antitest szintjének jelentősebb emelkedését okozta, ami összefüggést mutat a korábbi COVID–19-fertőzéssel. Orv Hetil. 2023; 164(5): 163–171.
Egy orvosdinasztia kevésbé ismert tagja: dr. Lumniczer Sándor (1896–1958)
A lesser-known member of a medical dynasty: Sándor Lumniczer (1896–1958)
A láz kezelésének modern szemléletéről a LázBarátTM program első eredményeinek fényében
Modern views of fever management – about the FeverFriendTM program
Bevezetés: A gyermekkori láz pozitív hatásáról mára számos élettani, kórélettani és klinikai bizonyítékkal rendelkezünk. A lázhoz fűződő viszonyulás a köztudatban mégis tartósan negatívvá vált. A szociológiai kutatások ezt több tényezőre vezetik vissza: az indokolatlan félelemre, a segítségkereső viselkedésre, a tünetmentességre és közérzetjavításra törekvés komplex viselkedési mintázatára. A szemlélet változásának egyik kulcsa a legújabb kutatások fényében összefügg az egészségügyi dolgozók és a laikusok ez irányú tájékozottságának és egészségértésének változásával. Ebben a fiatal, médiahasználó generáció szerepe meghatározó. Célkitűzés: Egy olyan, hosszú távú kutatás létrehozása, melynek során médiaalapú „e-health” eszközök segítségével a gyógyszerhasználat (antipiretikumok és antibiotikumok), valamint az orvosi konzultációk száma csökkenthető, és a lázhoz való hozzáállás változtatható. Módszer: Megfigyeléses, adaptív, prospektív kohorszvizsgálatot indítottunk. A vizsgált intervenció egy nyilvánosan hozzáférhető applikáció és a kapcsolt ismeretterjesztő Tudástár. A gondozók önbevallással szolgáltatott adatait gyűjtjük. Az applikáció ezek figyelembevételével differenciáldiagnosztikai algoritmus alapján döntéstámogató állapotbesorolást nyújt. Eredmények: 1) A szakértő partnerek 100%-os konszenzussal Delfi-folyamat során határozták meg az applikációban rögzítésre kerülő paramétereket, elsődleges és másodlagos kritériumokat, valamint a vizsgálat adatgyűjtési és adatfeldolgozási módszertanát. 2) A rendelkezésre álló hazai és nemzetközi irányvonalak alapján a fenti paraméterekből hoztuk létre az állapotértékelési, döntéstámogató algoritmust, mely hosszú távon gépi tanulás kiindulópontja lehet. 3) Kiértékeltük a 2020. 11. 01-től 2022. 06. 15-ig terjedő időszak demográfiai, lázas eseményekhez fűződő és a lázcsillapítók használatát érintő alapadatokat. Következtetés: A LázBarátTM projekt a lázas gyermekek és felnőttek ellátása terén a bizonyítékokon alapuló modern lázmenedzsmenttel hozzájárulhat a fennálló egészségügyi rendszer medikalizációs és ellátási terheinek csökkentéséhez. A LázBarátTM program cél szerinti viselkedésváltozást befolyásoló hatását további adatfeldolgozásnak kell vizsgálnia. Orv Hetil. 2023; 164(5): 179–185.
A lupus erythematosus panniculitis lefolyásának jellegzetességei 17 betegünk retrospektív vizsgálata alapján
Characteristics of the course of lupus erythematosus panniculitis in a retrospective analysis of 17 patients
Bevezetés: A lupus erythematosus panniculitis (LEP) a cutan lupus erythematosus krónikus formájának ritka variánsa, klinikailag tömött, subcutan csomók és erythemás plakkok jellemzik. Az aktív tünetek az arcot és testet torzító maradványtünetekkel gyógyulhatnak, rontva a betegek életminőségét. A szisztémás lupus erythematosus (SLE) részjelensége lehet, első tüneteként is kialakulhat. Célkitűzés: A LEP klinikopatológiai képének bemutatása saját beteganyagunk szemléltetésével, a betegség lefolyásának értékelése. Módszerek: A Semmelweis Egyetem Bőr-, Nemikórtani és Bőronkológiai Klinikáján 2000 és 2022 között jelentkezett LEP-betegek összegyűjtése, adataik retrospektív elemzése. Eredmények: A 17 beteg közül 1 férfi, 16 nő, átlagéletkoruk 37,8 év volt. Tüneteik a leggyakrabban a proximalis alsó és felső végtagokon jelentkeztek (alsó: 8/17, felső: 7/17), az arc 4, az emlő 3, a mellkas és a farpofák 2-2, a hát és a lábszár 1-1 esetben volt érintett. A leggyakrabban aktív csomó (11/17), illetve plakk jelentkezett (7/17), 4 esetben lipoatrophia, 3-nál kifekélyesedés, 1-nél kalcifikáció. 6 betegnél a subcutan tünetet discoid plakk fedte. 10 betegnél alakult ki szisztémás tünet: arthritis (4/17), hematológiai eltérés (5/17), veseérintettség (2/17), antifoszfolipid-szindróma (2/17). Az SLE diagnózisát 7 esetben tudtuk felállítani. A szövettani kép 8 esetben kevert típusú panniculitist, 3-nál lobularist mutatott. Átlagosan 24,3 hónap telt el a diagnózis felállításáig. SLE-s betegeink bőrtünetei regrediáltak az alkalmazott szisztémás immunszuppresszív kezelésekre. A kizárólag bőrmanifesztációt mutató betegeink körében gyakori volt a terápiarezisztencia a cutan lupus erythematosusban alkalmazott kezelésekre. Következtetés: A LEP diagnosztizálása több hónapot, évet vehet igénybe. Szélesebb körű ismerete segítheti a gyorsabb diagnózisalkotást, megelőzhető a maradványtünetek, illetve az esetleges belszervi elváltozások kialakulása. Megfigyeléseink alapján SLE nélküli LEP esetén is korai immunszuppresszív terápiát lenne érdemes bevezetni. Orv Hetil. 2023; 164(5): 172–178.
