Browse
A műtétileg korrigált Fallot-tetralógiával élő felnőtt betegek multimodális képalkotó vizsgálata.
Eredmények a CSONGRAD Regiszterből
Multimodality imaging of adult patients with surgically corrected tetralogy of Fallot.
Results from the CSONGRAD Registry
Bevezetés: A populációban egyre nagyobb arányban vannak jelen olyan felnőttek, akik szívfejlődési rendellenességgel, köztük Fallot-tetralógiával jöttek világra. Célkitűzés: A jelen vizsgálat célja a Fallot-tetralógiával született betegek echokardiográfiás és cardialis mágneses rezonanciás vizsgálati eredményeinek összehasonlító vizsgálata volt attól függően, hogy korai teljes rekonstrukció történt, vagy a korai palliációt kései teljes korrekció követte. Módszerek: A jelen tanulmányba 17 olyan, Fallot-tetralógiás beteget vontunk be, akik átlagéletkora 28,6 ± 4,6 év volt (10 férfi). Korai teljes rekonstrukció 10 esetben történt (átlagéletkor: 25,0 ± 8,0 év; 8 férfi), míg korai palliációt követően kései teljes korrekció 7 esetben (átlagéletkor: 33,7 ± 11,8 év; 2 férfi). Valamennyi esetben teljes körű kétdimenziós Doppler-echokardiográfiás és cardialis mágneses rezonanciás vizsgálatot végeztek. Eredmények: Korai teljes rekonstrukció esetén a hosszú távú továbbkövetés során alacsonyabb bal kamrai végsystolés (40,50 ± 10,55 ml/m2 vs. 58,14 ± 19,07 ml/m2, p = 0,013) és végdiastolés (86,60 ± 12,62 ml/m2 vs. 116,70 ± 23,70 ml/m2, p = 0,002) volumenindexek és verővolumen-index (46,00 ± 6,77 ml/m2 vs. 58,43 ± 7,11 ml/m2, p = 0,001) igazolható magasabb echokardográfia során mért bal kamrai ejekciós frakció (69,75 ± 6,80% vs. 61,67 ± 8,80%, p = 0,038) mellett a korai palliációra, majd kései korrekcióra kerülő Fallot-tetralógiás esetekhez képest. A jobb szívfél tekintetében magasabb jobb kamrai izomtömeg (72,33 ± 21,03 g vs. 51,33 ± 22,33 g, p = 0,044) igazolható a korai teljes rekonstrukción átesett Fallot-tetralógiás betegekben. Következtetés: Kedvezőbb bal kamrai morfológiai és funkcionális paraméterek, de kifejezettebb jobb kamrai hypertrophia detektálható Fallot-tetralógiás betegekben korai teljes rekonstrukciót követően a korai palliációra, majd kései korrekcióra kerülő esetekhez képest. Orv Hetil. 2023; 164(5): 186–194.
Abstract
Objectives
Methicillin-resistant Staphylococcus (MRS) has originated, spread extensively, and become a prominent source of bacterial infections in both human and animal.
Methods
We report the prevalence, genetic diversity, and antimicrobial resistance pattern of Staphylococcus pseudintermedius and Staphylococcus aureus strains isolated from dogs and cats with eye discharges.
Results
A total of 12 (6.0%) coagulase-positives staphylococci were identified as (6/200, 3%) S. aureus and (6/200, 3%) S. pseudintermedius. The phenotypic methicillin resistance of S. aureus and S. pseudintermedius were 50.0% (3/6) and 16.7% (1/6), respectively. None of the isolates showed biofilm formation in the microtiter plate assay. The highest resistance (50.0%) for S. pseudintermedius strains was detected against clindamycin and tetracycline. 67.0% of S. aureus isolates were resistant to penicillin-G. The PCR analysis conducted for detection of mecA gene indicated that only one S. aureus isolated from a cat was mecA gene positive. Phylogenetic analysis based on repetitive sequence-based PCR (rep-PCR) showed that all strains were typable and generated PCR products ranging from 800 bp to 4,400 bp. The lineages ST241 and the novel ST2361 in multi-locus sequence typing (MLST) analysis were detected in one methicillin-susceptible S. pseudintermedius and methicillin-resistant S. pseudintermedius of dogs, respectively. In addition, the lineages ST4155 and ST7217 of two methicillin-resistant S. aureus strains of cats were connected epidemiologically to previously reported cases.
Conclusions
These results indicate epidemiologically related strains (ST241, ST4155, and ST7217) transferring between animals and humans. Therefore, the strategies to combat the widespread MRS should be based on collaboration between human and veterinary medicine under the One Health concept.
Abstract
Hands of healthcare workers play essential role in the spreading of antimicrobial-resistant microorganisms in and out of the healthcare settings. Less is known about the role of laboratory workers (LWs). The aim of our study was to evaluate the presence of biofilm-forming staphylococci on the surface of jewelry rings of LWs and their antimicrobial susceptibility pattern.
A total of 79 LWs from eight different microbiology laboratories that process and analyze specimens from the tertiary care hospitals in Belgrade, Serbia participated in the study. The study was reviewed and approved by the institutional review boards at hospitals. Samples were taken after hand washing. Bacteria on LWs wedding rings were detected with the rolling method, and further analyzed in order to determine the number of colony forming unit (CFU) per ring, species of bacteria and their antimicrobial susceptibility pattern, methicillin resistance and biofilm-producing capacity in vitro.
Staphylococci were recovered from 60.8% of wedding rings. All strains produced biofilm (25% weak, 56.2% moderate and 18.8% large amount), with significant difference between species (P < 0.001). Staphylococcus aureus and Staphylococcus epidermidis formed the largest amount of biofilm and had the largest number of CFU per ring. Staphylococci were most commonly resistant to penicillin (66.7%), tetracycline (50.0%), and erythromycin (45.8%); 41.7% of isolates was multidrug resistant and mecA gene was detected in five strains. All strains were susceptible to linezolid, vancomycin, teicoplanin and tigecycline.
Staphylococci colonize LWs wedding rings, form biofilm on it, have multidrug resistant phenotype and/or carry mecA gene, representing a significant reservoir for the spreading of microorganisms and resistance. As far as we know, our study is the first that address this topic in laboratory workers.
Abstract
Background and aims
It is well understood that engagement with some forms of gambling, like EGMs, is riskier than other forms. However, while reports of associations are common, few studies have attempted to evaluate and compare the relative risk of all available forms, and none have estimated the relative contribution of each form to the total burden of gambling problems (GP) in a population.
Methods
Using an aggregated dataset of national and state-based prevalence studies in Australia (N = 71,103), we estimated prevalence and unique effects of frequency of engagement on each form on GP. Two alternative numerical methods were then applied to infer the relative contribution of each form to the total amount of GP.
Results
EGMs are responsible for 51%–57% of gambling problems in Australia, and 90% of gambling problems are attributable to EGMs, casino, race, and sports betting. Casino table games and EGMs are equally risky at the individual level, but the former contribute far less to problems due to low participation. Bingo and lottery play show no statistically detectable risk for GP.
Discussion and conclusion
The results illustrate which forms present the greatest population burden and illuminate the reasons why. EGMs have an outsized impact. EGM uniquely combines high risk conditional on play, with a high participation rate and a high frequency of play among participants. This is in contrast to risky but less commonly played casino games, and prevalent but non-risky forms like lotteries. We conclude that EGM regulation should be a primary focus of policy action in Australia. More innovative policy ideas relating to EGMs should be tested due to the disproportionate impact of this product type.
A cardiovascularis rizikóbecslés és az egészségmagatartás kapcsolata pszichoszociális tényezők tükrében.
A Budakalász Epidemiológiai Vizsgálat utánkövetése
Relationship between cardiovascular risk assessment and health behavior in the light of psychosocial factors.
Follow-up of the Budakalász Epidemiological Study
Bevezetés: A cardiovascularis rizikó csökkentésére irányuló megelőző erőfeszítések ellenére a szív- és érrendszeri halálozás mértéke nő. A rendszerszintű, protokolláris, kibővített cardiovascularis szűrés működtetése lehet egy olyan populációs stratégia, amelynek hosszú távú hatása hozzájárulhat a mortalitás csökkenéséhez. Célkitűzés: A jelen tanulmány célja, hogy a Budakalász Epidemiológiai Vizsgálat (BEV) utánkövetéseként megvizsgáljuk a résztvevők 2012 és 2019 között történt egészségmagatartás-változását. Módszer: A hatékony utánkövetés érdekében létrehoztunk egy cardiovascularis egészségmagatartás-indexet. A kutatásba olyan, közepes és magas cardiovascularis rizikójú vizsgálati személyeket vontunk be, akik 2012-ben részt vettek a BEV komplex cardiovascularis rizikóbecslésében (n = 502). A 2019-es utánkövetés kérdőívében a BEV-alapvizsgálatban is felvett alapadatok (demográfia, egészséges életmód, rizikóviselkedés, gyógyszeresen kezelt betegségek), továbbá újonnan felvett pszichológiai kérdőívek (Észlelt Stressz, WHO Jóllét, Beck-féle Reménytelenség Skála, az egészség területére adaptált Társas Támogatás, ABCD Risk Questionnaire) szerepeltek. Eredmények: Az elemzésünkben létrehozott cardiovascularis egészségmagatartás-index minden faktora 70% fölötti javulást mutatott 2012 és 2019 között. A résztvevők 37,6%-a tett valamit az egészségéért, bevallásuk szerint 30,3%-nak nagy vagy nagyon nagy hatással volt az életére a 2012-es BEV-vizsgálat a vizsgálatot követő egy évben, illetve 24,7%-nak a jelenlegi életére is. A javuló egészségindexek szignifikáns korrelációs összefüggést mutatnak a pszichés faktorokkal. A pszichés faktorok pozitív irányú összefüggést mutattak a jólléttel (tau_b = 0,344) és negatívat az észlelt stresszel (tau_b = –0,225) és a reménytelenséggel (tau_b = –0,206). Következtetés: Hét évvel a BEV cardiovascularis rizikóbecslését követően a vizsgálatban korábban részt vevőknél jelentős egészségmagatartás-változást tapasztaltunk. A javuló értékek magasabb mentális jólléttel járnak együtt. A BEV életmóddal való kapcsolatából és a szándékolt változtatásból arra következtethetünk, hogy a cardiovascularis rizikó-becslésnek az egészségmagatartás-változás irányában előremozdító befolyása van. Orv Hetil. 2023; 164(4): 119–131.
Congenitalis aniridia – egy spektrumbetegség magyarországi adatai
Congenital aniridia – Hungarian data of a spectrum disease
Bevezetés: A congenitalis aniridia ritka betegség, melynek fő jellemzője a szivárványhártya teljes vagy részleges hiánya, azonban a szem összes struktúrájában jelen lehetnek elváltozások. Célkitűzés: Társuló szembetegségek előfordulásának meghatározása congenitalis aniridiában, egy magyarországi centrum betegeinek vizsgálatával. Betegek és módszerek: Munkánkba a Semmelweis Egyetem Szemészeti Klinikáján 2005. október és 2022. május között aniridia diagnózisával vizsgált betegeket válogattunk be. A betegek anamnézisfelvételét követően részletes szemészeti vizsgálatot végeztünk. Eredmények: Az adatbázisban talált 82 betegből 33 jelent meg vizsgálaton (életkor: 25,69 ± 17,49 [5–59] év, 17 nő [51,51%]), és 65 szemet vizsgáltunk. Nystagmust 23 beteg 45 szemén (69,23%) találtunk, a vizsgált betegek korrigálatlan távoli látóélessége 0,14 ± 0,128 (0,9 logMAR; 0,63–0,005) volt. Az aniridiához társult keratopathia 8 szem (12,3%) esetén Grade 0., 10 szem (15,38%) esetén Grade 1., 16 szem (24,62%) esetén Grade 2., 4 szem (6,15%) esetén Grade 3. és 25 szem (38,46%) esetén Grade 4. volt. 15 beteg 30 szeme (46,15%) esetén találtunk szekunder glaucomát, 3 beteg 6 szemét (9,2%) glaucomagyanúsnak ítéltük meg. 8 szem (12,3%) esetén a lencse tiszta volt, 44 szem (67,69%) esetén találtunk szürke hályogot, melyből 22 (33,84%) elülső kérgi polaris szürke hályog volt. 13 szem (20%) volt pseudophakiás (PCL), és 7 szem (10,77%) esetén találtunk lencsediszlokációt vagy zonulainsufficientiát. Maculahypoplasia 3 beteg 6 szeme (4,6%) esetén, papillafejlődési rendellenesség 1 beteg 2 szeme (3,03%) esetén volt igazolható. Következtetés: A congenitalis aniridia szemészeti jelei az aniridiához társult keratopathia, másodlagos zöld hályog, szürke hályog, macula- és opticushypoplasia. A szemészeti eltérések ellátásához és gondozásához a különféle szemészeti szakterületek rendszeres, gondos együttműködése szükséges. Orv Hetil. 2023; 164(4): 148–155.
E-orvosok Magyarországon: Digitális egészséggel kapcsolatos tapasztalatok és vélemények a hazai orvosok körében
E-physicians in Hungary: Experiences and opinions related to digital health among Hungarian physicians
Bevezetés: Az egészségügy digitalizációja az egyik legaktuálisabb kérdés az egészségügy jelene és jövője szempontjából. A koronavírus-járvány megvilágította az ezen technológiákban rejlő lehetőségeket, és egyben felszínre hozott számtalan, megoldásra váró feladatot és problémát. Célkitűzés: Országos orvosi felmérésünkben arra keressük a választ, hogy milyen az ellátói oldal adaptációja a digitális egészségügyi megoldásokhoz. Módszer: 2021 júliusa és 2022 májusa között online kérdőíves felmérést végeztünk a Magyarországon dolgozó orvosok körében. Kérdéseinkre 1774 fő adott választ, ebből 1576 általános orvos és 198 fogorvos; a tanulmányban az általános orvosok válaszait mutatjuk be. Eredmények: A válaszadó orvosok 78,8%-a több-kevesebb rendszerességgel ajánl weboldalakat, 52,8% ajánlott már applikációkat, 46,0% pedig közösségi médiaforrásokat pácienseinek. A megkérdezett orvosok nagy igényt tapasztalnak a páciensek részéről az e-mailben történő kommunikációra (83,7% jelezte). Az orvosok 86,4%-a ismeri a telemedicinális megoldásokat, és 47,5%-uk a következő 3 évben szeretné intenzíven használni azokat: a válaszadók jelentős része szívesen használna applikációkat (56,2%), szenzorokat, hordozható diagnosztikai eszközöket (49,0%) és a mesterséges intelligencia nyújtotta lehetőségeket (28,3%). Elmondható, hogy a háziorvosok szignifikánsan gyakrabban ajánlanak weboldalt, applikációt, közösségi médiai forrást a többi orvoshoz képest, és ők azok, akik a betegek egészségügyi célú internethasználatát, valamint a telemedicina alkalmazását a leginkább támogatják. Következtetés: Kutatásunk válaszadói alapvetően pozitív érzéseket mutatnak az egészségügy digitalizációja iránt, és óvatos nyitottság jellemzi őket a technológiák implementálását és adaptációját illetően. Orv Hetil. 2023; 164(4): 132–139.
A variáns bal oldali közös tüdővéna prognosztikus jelentősége transzkatéteres tüdővéna-izolációt követően
Prognostic significance of variant left common pulmonary vein after transcatheter pulmonary vein isolation
Bevezetés: A bal oldali közös tüdővénás törzs a tüdővénák leggyakoribb anatómiai variációja, mely befolyásolhatja a tüdővéna-izoláció sikerességét. Célkitűzés: Célunk a beavatkozási adatok és a kimenetel összehasonlítása volt bal oldali közös tüdővénás törzs, illetve normál bal pitvari anatómia esetén, rádiófrekvenciás, illetve krioballonnal végzett katéterablatiót követően. Módszer: A Gottsegen György Országos Kardiovaszkuláris Intézetben 2019. 10. 01. és 2022. 03. 10. között paroxizmális és perzisztens pitvarfibrilláció miatt tüdővéna-izoláción átesett, a beavatkozás előtt cardialis CT-vizsgálattal rendelkező betegek adatait értékeltük retrospektív módon. Bal oldali közös törzsként definiáltunk minden olyan esetet, amelynél a bal oldali felső és alsó tüdővéna legalább 5 mm-rel a bal pitvari beszájadzás előtt összenyílt. Eredmények: A vizsgált populációból (n = 210) 42, bal oldali közös törzzsel (vizsgált csoport) és 60, normál bal pitvari anatómiával rendelkező (kontrollcsoport) beteg adatait elemeztük. A közös törzzsel rendelkező és a kontrollcsoport között a demográfiai adatok és a társbetegségek tekintetében nem találtunk szignifikáns különbséget. A beavatkozási adatokban (beavatkozási időtartam, sugáridő, bal pitvari tartózkodási idő, sugárdózis) rádiófrekvenciás és krioballonnal végzett ablatio esetén nem volt különbség a két csoport között. Rádiófrekvenciás ablatiót követően a sikerarány az 1 éves utánkövetésnél a közös törzzsel rendelkezők esetében 72,0%, a kontrollcsoportban 76,2% volt (p = 0,659). Krioballonos ablatio esetén a sikerarány 64,7%, illetve 69,2% volt közös törzs, illetve normálanatómia esetén (p = 0,641). Következtetés: A beavatkozási paraméterek és a klinikai kimenetel tekintetében nem volt szignifikáns különbség a bal oldali közös tüdővénás törzzsel és a normál bal pitvari anatómiával rendelkező betegek között. Mind a rádiófrekvenciás, mind a krioballonnal végzett ablatio jól alkalmazható ebben a populációban. Orv Hetil. 2023; 164(4): 140–147.
