Browse
Abstract
Purpose
The aim of this study was to assess longitudinal changes in retinal vessel density in diabetic patients using optical coherence tomography angiography (OCTA) to identify the most sensitive parameter for detecting retinopathy progression.
Methods
Patients with diabetes mellitus were enrolled in this study. Each study subject underwent two imaging sessions, during which three OCTA images of the macular area and three images of the optic nerve head were obtained. The two sessions took place one year apart. The OCTA imaging was performed using an AngioVue device. Superficial vessel density was evaluated in the central 3 mm and parafoveal area, and the nonflow area was measured using the built-in automated AngioAnalytics software of the Optovue system.
Results
This study included 78 eyes of 39 diabetic patients (age: 55.16 ± 13.73 years) with a mean of 7.70 ± 1.07 mmol L−1 HgA1c level at baseline. At the one-year visit, the eyes of the diabetic subjects had significantly lower superficial vessel density in the parafoveal macula compared to corresponding values at baseline (p < 0.05). There was no statistically significant difference between the baseline and one-year results for the other vascular density parameters and the foveal avascular zone (p > 0.05).
Conclusion
At the one-year follow-up, we found that vessel density had decreased in the parafoveal ring in these patients, while there was no significant change in other vascular parameters. This result suggests that superficial parafoveal capillary density is the most sensitive OCTA parameter that can be used as a biomarker for diabetic retinopathy progression. None of the other vascular density parameters nor the foveal avascular zone were able to indicate the subtle changes in retinal microcirculation due to the progression of diabetic microvasculopathy.
Akut hasnyálmirigy-gyulladás császármetszést követően
Acute pancreatitis after cesarean section
Akut hasnyálmirigy-gyulladás várandósság alatt ritkán fordul elő, megjelenése – hasonlóan a nem terhes populációhoz – enyhe lefolyású, de akár fatális kimenetelű is lehet. Előfordulása terhességben a harmadik trimeszterben, valamint a szülés után, a postpartum időszakban a leggyakoribb. A hajlamosító tényezők között elsőként az epekövesség szerepel, továbbá a magas trigliceridszint, a zsíros étkezés, az elhízás, az alkoholfogyasztás és a többszöri terhesség. Egy 27 éves kismamának ikerterhesség miatt végzett császármetszése után a 2. napon elviselhetetlen hasi fájdalma alakult ki. Az elvégzett laborvizsgálatok közül az emelkedett amiláz- (1080 U/l) és lipáz- (2670 U/l) szint emelhető ki. Epiduralis kanül behelyezése után komputertomográfiás vizsgálatot végeztünk, amely nem talált a hasnyálmirigyen morfológiai eltérést, illetve obstruktív epeúti elváltozást. Konzervatív terápiát végeztünk, melynek lényege a korán megkezdett enteralis táplálás, a fájdalomcsillapítás és a folyadékterápia volt. A felvételt követő 7. napon a kismama fájdalmai megszűntek, a hasnyálmirigyenzimek szintje normalizálódott, és a beteg a gyermekeivel együtt panaszmentesen távozott. Akut hasnyálmirigy-gyulladás előfordulása terhességben igen ritka, de hirtelen jelentkező, sokszor nem feltétlenül típusos tünetekkel rendelkező fájdalom esetén gondolnunk kell erre a kórképre is, a megfelelő terápia megválasztása érdekében. Orv Hetil. 2023; 164(31): 1231–1234.
Dr. Paszternák Alfréd professzor (1930–2023)
Professor Alfréd Paszternák dr. (1930–2023)
Hasi és agyi ultrahang-szűrővizsgálatok Neonatális Intenzív Centrumunkban
Abdominal and cranial ultrasound screenings in our Neonatal Intensive Care Unit
Bevezetés: A Szegedi Tudományegyetem Neonatális Intenzív Centrumában a korábbi években minden újszülött ellátásának része volt a szűrő jellegű agyi és hasi ultrahangvizsgálat. Célkitűzés: A szűrő ultrahangvizsgálat során diagnosztizált eltérések összesítése, a szűrésként használt ultrahangvizsgálat szükségességének meghatározása. Módszer: A Neonatális Intenzív Centrumunkban 2014. január 1. és 2015. december 31. között elvégzett agyi és hasi ultrahangvizsgálatok eredményeit elemeztük retrospektív módon. A vizsgálatokat radiológus szakorvos végezte. Eltérés esetén a hazaadásig történt kontrollvizsgálatokat, illetve a 2 éves utánkövetést tovább vizsgáltuk. Eredmények: 2 év alatt összesen 579 betegből (átlagos gesztációs kor 34,2 hét [23–41, SD ± 4,04]) 562 (97,1%) esetben történt hasi, 560 (96,7%) újszülöttnél agyi ultrahangvizsgálat, átlagosan a 3,6. életnapon (0–18, SD ± 2,24). A hasi ultrahangvizsgálatok 87%-a (n = 488) szűrő jellegű vizsgálat volt, 140 (29%) esetben találtunk eltérést: pyelectasia (n = 67 [47,9%]), szabad hasi folyadék (n = 17 [12,1%]), köldökvéna-katéter szövődménye (n = 15 [10,7%]), echódús vesék (n = 13 [9,3%]), vesefejlődési rendellenesség (n = 9 [6,4%]), epe, máj, mellékvesék eltérése (n = 14 [10%]). A szűrővizsgálattal felfedezett vesefejlődési rendellenességek közül 4 esetben (0,8%) műtéti beavatkozás volt szükséges. A vesét érintő elváltozások fiú (p = 0,18) és bal oldali (p = 0,54) dominanciát mutattak. Az agyi ultrahangvizsgálatok 65%-a (n = 362) volt szűrővizsgálat, 51 (14%) újszülöttnél találtunk eltérést: plexuscysta (n = 21 [41%]), plexusvérzés (n = 9 [17,6%]), enyhe kamraaszimmetria (n = 8 [15,7%]), subependymalis vérzés (n = 5 [9,8%]), a periventricularis terület eltérése (n = 4 [7,8%]), colpocephalia, thalamusgóc, hydrocephalus externus, echódús meninx (n = 1-1 [1,9-1,9%]). Következtetés: A szűrő hasi ultrahangvizsgálat által észlelt eltérések közül a beavatkozást igénylő vesefejlődési rendellenességek, illetve a köldökvéna-katéter szövődményei bírnak klinikai jelentőséggel. Bár a legmagasabb számban enyhe pyelectasia került felismerésre, 4 vesefejlődési rendellenesség műtéti beavatkozást igényelt. További vizsgálatok szükségesek a rizikócsoportok meghatározására, amivel az egy pozitív találatra jutó szűrendő esetek száma csökkenthető volna. Az agyi ultrahang-szűrővizsgálat nem talált intrauterin, még nem diagnosztizált, beavatkozást igénylő eltérést. A szűrő agyi ultrahangvizsgálat által észlelt eltérések nem teszik indokolttá az univerzális agyi ultrahang-szűrővizsgálat végzését. Orv Hetil. 2023; 164(31): 1222–1230.
A poszt-COVID-szindrómával diagnosztizált betegek leggyakoribb gastrointestinalis eltérései
The most common gastrointestinal alterations in patients with post-COVID syndrome
Bevezetés: A poszt-COVID-szindrómában emésztőszervi tünetek is megjelenhetnek. Mindmáig ismeretlen azonban, hogy milyen rizikófaktorok hajlamosítanak a szindróma kialakulására. Célkitűzés: A vizsgálat célja, hogy azonosítsa a leggyakoribb gastrointestinalis tüneteket, laboreltéréseket, a szindrómára hajlamosító rizikófaktorokat és a COVID–19-oltottság hatását a tünetek kialakulására. Módszer: Retrospektív epidemiológiai kutatást végeztünk a Semmelweis Egyetem Sebészeti, Transzplantációs és Gasztroenterológiai Klinikájának poszt-COVID-ambulanciáján 2020. október és 2022. szeptember között kezelt 79 beteg adatainak felhasználásával, melyeket a klinika elektronikus MedSol-rendszeréből gyűjtöttünk össze. Eredmények: A betegek többsége (46/79) nő, átlagéletkoruk 47 év, átlagos testtömegindex-értékük alapján túlsúlyosak (BMI: 26,3 kg/m2). A leggyakoribb társbetegségek a cardiovascularis betegségek (21/79), a magasvérnyomás-betegség (20/79), a cukorbetegség (11/79) és a különböző tumoros megbetegedések (9/79). A gasztroszkópia indikációi a leggyakrabban a dyspepsia (16/79) és a gyomortáji fájdalom (10/79), kolonoszkópia esetén a hasmenés (29/79) és a fogyás (28/79) voltak. A laborleletekben a normáltartomány feletti májenzim- (medián GOT: 83,5 U/l, GPT: 85 U/l, GGT: 70 U/l) és ferritinértékek (medián 351,5 ng/ml) voltak a legjellemzőbbek. A gyomortükrözés a legtöbbször gastrooesophagealis refluxbetegséget (11/26) igazolt. Kolonoszkópia során a negatív endoszkópos és szövettani lelet alapján irritábilisbél-szindróma diagnózisa született a leggyakrabban a hasmenés hátterében. A hasi ultrahangvizsgálat a betegek többségében diffúz májlaesiót (6/79) véleményezett. Kétszer több oltatlan beteg volt, mint oltott (58% vs. 29%). Az oltott betegek 60%-a mRNS-oltást (10 Pfizer–BioNTech és 2 Moderna), míg az oltottak harmada (6/20) vírusvektor-vakcinát kapott (2 AstraZeneca, 4 Sputnik V). Következtetés: A poszt-COVID-szindróma rizikófaktorai a női nem, a túlsúly, a cardiovascularis és tumoros társbetegségek, a hypertonia és a diabetes voltak. Az oltás protektív tényezőnek bizonyult a poszt-COVID-szindróma gastrointestinalis tüneteivel szemben. Orv Hetil. 2023; 164(31): 1206–1212.
Scapuladyskinesis közepes méretű, teljes vastagságú supraspinatusizom-szakadások esetén
Scapula dyskinesis in medium size full-thickness supraspinatus muscle tears
Bevezetés: A lapocka mozgászavara rotátorköpeny-szakadásban jól ismert tünet, jelentősége azonban nem egyértelmű. Egyes szerzők a rotátorköpeny-szakadás kiváltó okának, mások a betegség következményének tartják. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja az volt, hogy felmérjük a scapula mozgásában létrejövő elváltozásokat degeneratív eredetű, közepes kiterjedésű, teljes vastagságú supraspinatusizom-szakadás esetén egészséges kontrollcsoporthoz viszonyítva. Anyag és módszer: Vizsgálatunkba 10 egészséges (kontrollcsoport) és 9, közepes méretű (1–3 cm), panaszos supraspinatusizom-szakadással rendelkező (vizsgálati csoport) embert vontunk be, akiknél VICON 3D ’motion capture’ rendszer és U.L.E.M.A. mozgásanalitikai szoftver segítségével elemeztük a vállöv, ezen belül a lapocka mozgásait sagittalis és scapularis síkban végzett flexio során. Kétmintás t-próbával vizsgáltuk, hogy az egyes humerusflexiós szöghelyzetekhez tartozó lapocka posterior tilting, felfelé rotáció és protractio értékei között megfigyelhető-e szignifikáns eltérés a két csoport között. Eredmények: A vizsgálati csoportban sagittalis karemelések során 40°-os és 50°-os karemelés mellett szignifikáns növekedést igazoltunk a lapocka protractiójában a kontrollcsoporthoz képest (p<0,05), míg a lapocka felfelé rotációs és posterior tilting mozgásában szignifikáns különbséget nem igazoltunk. Scapularis síkban végzett flexio során szignifikáns eltérést nem tudtunk igazolni a lapocka mozgásaiban a kontrollcsoporthoz képest. Következtetés: Közepes kiterjedésű supraspinatusizom-szakadások esetén is észlelhető lapockadyskinesis. Lapockadyskinesisben először a protractióban jelentkezik szignifikáns eltérés, mely a szakadás további növekedése során a későbbiekben érintheti a lapocka felfelé rotációt és tiltinget is. Orv Hetilap. 2023; 164(31): 1213–1221.
Abstract
Background
Hormone level changes after heart surgeries are a widely observed phenomenon due to neurohormonal feedback mechanisms that may affect postoperative morbidity and mortality. The current study aimed to analyze the changes in thyroid and sex hormones in the first 24 postoperative hours after heart surgery.
Methods
This prospective, observational study (registered on ClinicalTrials.gov: NCT03736499; 09/11/2018) included 49 patients who underwent elective cardiac surgical procedures at a tertiary heart center between March 2019 and December 2019. Thyroid hormones, including thyroid-stimulating hormone (TSH), triiodothyronine (T3), and thyroxine (T4), and sex hormones, including prolactin (PRL) and total testosterone, were measured preoperatively and at 24 h postoperatively.
Results
Significant decreases in serum TSH (P < 0.001), T3 (P < 0.001) and total testosterone (P < 0.001) levels were noted, whereas T4 (P = 0.554) and PRL (P = 0.616) did not significantly change. Intensive care unit (ICU) hours (P < 0.001), mechanical ventilation (P < 0.001) and Vasoactive-Inotropic Score (VIS) (P = 0.006) were associated with postoperative T3 level. ICU hours were associated with postoperative T4 level (P = 0.028). Postoperative and delta testosterone levels were in connection with lengths of stay in ICU (P = 0.032, P = 0.010 respectively). Model for End-Stage Liver Disease (MELD) scores were associated with thyroid hormone levels and serum testosterone.
Conclusions
T3 may represent a marker of nonthyroidal illness syndrome and testosterone may reflect hepatic dysfunction. In addition, PRL may act as a stress hormone in female patients.
Abstract
The study aimed to investigate prevalence of carbapenem-resistant Klebsiella pneumoniae (CRKP) blood culture isolates and their susceptibility to two new antibiotics, imipenem/relebactam and ceftazidime/avibactam. Out of 765 isolates recovered from blood cultures in a tertiary care hospital in Serbia between 2020 and 2023, 143 non-repetitive K. pneumoniae strains were included in this study. Minimum inhibitory concentration (MIC) values of the examined antimicrobial drugs was determined by VITEK 2 system, MIC test strip (imipenem/relebactam and ceftazidime/avibactam), and broth microdilution method (tigecycline and colistin). Carbapenemase-encoding genes (bla KPC, bla OXA-48-like, bla NDM, bla VIM, bla IMP) were detected using a multiplex-PCR assay, the BioFire-Blood Culture Identification 2-panel. This closed molecular assay is designed for the BioFire® FilmArray® system, enabling automated sample preparation, amplification, detection, and analysis (bioMérieux, France). Results revealed that K. pneumoniae was the most common isolate from blood cultures in 2022. The prevalence of K. pneumoniae was about 11.6% in 2020 and 2021, while in 2022 it raised to over 30%. Also, the frequency of CRKP increased from 11.76% in 2020, through 15.29% in 2021 to 72.94% in 2022. The majority of CRKP carried bla OXA-48-like (60.0%), followed by bla KPC (16.47%), and bla NDM (8.24%) genes, while 14.12% harboured both bla OXA-48-like and bla NDM genes. Only 25.88% of CRKP isolates were resistant to ceftazidime/avibactam, while 51.76% were resistant to imipenem/relebactam and colistin. The rapid spread of CRKP is particularly concerning because therapeutic options are limited to a few antibiotics. While imipenem/relebactam and colistin showed similar antimicrobial activity against CRKP clinical isolates, ceftazidime/avibactam proved to be the most effective antibiotic.
