Browse
Baromfi-immunglobulinok lehetséges alkalmazásai a mikotoxin-környezetterhelések és a humánérintettség fókuszában
Possible applications of poultry immunoglobulins focusing on mycotoxin environmental loads and human influence
Az immunglobulinok a biológiai funkciójuk mellett önállóan is alkalmazhatók állat- és humándiagnosztikai, immunoassay alapú mérési eljárásokban, a profilaxisban és (immun)terápiákban is. A fenti célokra napjaink állatetikai szempontokból is előnyös „alternatívája” a madár-, tojássárgájából izolálható, poliklonális, ún. immunglobulin-Y. Fejlesztése, termelése költséghatékony, a komplexitás alacsony, és a termelt immunglobulin-Y az előnyös tulajdonságai miatt jól használható is immunoassay-ben vagy még inkább az orvosi terápiákban (elsősorban a passzív immunizálásban). Napjainkban már széles körben alkalmazzák (patogének vagy expresszált toxinjaik ellen, a bélrendszer megbetegedései, gyulladásai vagy metabolikus betegségek kezelésében stb.). Humándiagnosztikai felhasználása azonban még limitált, néhány marker mérése történik ilyen anyagok – mint valamilyen immunoassay-komponens – felhasználásával. Tanulmányunkban egy lehetséges, ma még kevésbé elterjedt alkalmazási területet mutatunk be. Napjainkban a környezetterhelés problémaköre egyre jelentősebb. Az emberi tevékenységek, az iparosodás következtében a környezeti változások a természetes környezetterhelők megjelenését – köztük az egyes penészgombák által termelt mikotoxin-behatásokat is – lokálisan és globálisan is fokozzák, ami (elsősorban a táplálkozás útján) már az emberi közösségeket is érinti. A behatások gyakran együttesen jelentkeznek, több mikotoxin hat egy időben az egyedre. A mikotoxinok – a bélcsatornán felszívódva és felgyűlve a szervekben, szövetekben – már elérhetnek olyan szinteket, amelyek akár élettani, akár viselkedésre gyakorolt hatásokat is kiválthatnak. Bár az expozíciós források (például gabona és feldolgozott élelmiszerek) vizsgálata már hatóságilag is szabályozott, az akkumuláció ténye, mértéke sok esetben nem vizsgált vagy nem vizsgálható, illetve gyakran nem kellően veszik figyelembe. A dedikált (antimikotoxin)-madár-immunglobulin-Y praktikusan a technika jellege miatt is alkalmazható lehetne mind a (deponálódott) mikotoxin(ok) kimutatására, mind immunterápiás (például mikotoxin-neutralizációs) célokra. Az endokrin diszruptor hatású mikotoxint a zearalenon példáján (szaporodásbiológiai és immunológiai hatások ismertetésével) demonstrálva, a zearalenonra specifikus madárimmunglobulin-fejlesztéseket és -lehetőségeket szeretnénk bemutatni, szorgalmazva ezzel a humánkimutatásban való alkalmazást, valamint olyan mérési rendszerek fejlesztését is sürgetve, amelyek alkalmasak lehetnek dedikált, akár a többszörös akkumuláció igazolására is. Orv Hetil. 2023; 164(39): 1527–1536.
A depresszió klinikai képe és differenciáldiagnosztikája időskorban
Clinical picture and differential diagnosis of depression in old age
Az időskori depresszió gyakran aluldiagnosztizált, noha az egyik vezető mentális egészségügyi problémát jelenti ebben az életkorban. Felismerése és megfelelő kezelése kiemelt jelentőségű, hiszen az idősek körében a depresszió jelentősen rontja az életminőséget, számos krónikus betegségcsoportban növeli a morbiditást és a mortalitást. Emellett elsődleges kockázati tényező a más életkori csoportokhoz képest, akár háromszor gyakrabban fordul elő befejezett öngyilkosságban. Nem szisztematikus (narratív) összefoglaló tanulmányunkban röviden áttekintjük idős betegek körében a depresszió klinikai képét és differenciáldiagnosztikáját, továbbá a szűrés és a kezelés legfőbb szempontjait. A tüneti kép jellegzetességei és a kórkép specifikus lefolyása ebben az életkorban számos módszertani kérdést vet fel, melyek további empirikus vizsgálatok tárgyát képezhetik. Orv Hetil. 2023; 164(39): 1537–1543.
Egy ritka kórkép, a vena poplitea aneurysma kezelési lehetőségeinek áttekintése egy eset kapcsán
An overview of treatment options for a rare disease, aneurysm of the popliteal vein, in connection with a case
Bevezetés: A vena poplitea aneurysma kifejezetten ritka, de akár életet veszélyeztető kórkép lehet, mivel emboliaforrásként mélyvénás thrombosis és tüdőembolia kialakulásához vezethet. A betegség sok esetben tünetmentes marad, de utalhat rá fájdalom, postthromboticus szindróma, krónikus vénás elégtelenség. Kellő tapasztalattal rendelkező vizsgáló orvos esetében a trombotizált aneurysma a térdhajlatban tapintható duzzanatként is felismerésre kerülhet. Diagnosztikájában első tájékozódó vizsgálatként a duplex ultrahangvizsgálat, később a CT-, illetve MR-venográfia játszik szerepet. Célkitűzés: Tanulmányunk célja a nemzetközi irodalom áttekintése és a lehetséges kezelési lehetőségek ismertetése, valamint egy saját esetünk bemutatása. Esetbemutatás: A 62 éves nőbetegnél direkt antikoaguláns terápia mellett lezajlott recidív tüdőembolia hátterében alsó végtagi duplex ultrahang, majd MR-angiográfia igazolta a jobb oldali vena poplitea 2,5 × 5 cm-es, saccularis, részben trombotizált aneurysmáját. Műtéti megoldásként klinikánkon a jelen esetben az aneurysma reszekcióját és venorrhaphiát végeztünk. A beteg utánkövetése során a kontroll-ultrahangvizsgálaton jó mélyvénás áramlást láttunk. A 6 hónappal később készült kontroll-MR-vizsgálat jó áramlást igazolt szűkület nélkül. Posztoperatív szövődmény nem fordult elő. Megbeszélés és irodalmi áttekintés: A betegség patomechanizmusa mindeddig tisztázatlan. A vena poplitea aneurysma kezelésében a konzervatív terápia vagy a műtéti megoldás játszhat szerepet, ugyanakkor sem a szövődményes, sem a szövődménymentes esetek ellátására vonatkozóan nincs konszenzus. A posztoperatív antikoagulálás módjára és időtartamára vonatkozóan sincs egyértelmű állásfoglalás. Következtetés: Visszatérő tüdőembolia esetén gondolni kell a vena poplitea aneurysma fennállásának lehetőségére. A kezdeti diagnózishoz jól használható a noninvazív, széles körben elérhető ultrahangvizsgálat. A konzervatív kezelés mellett műtét elvégzésének lehetősége mérlegelhető. Az általunk alkalmazott műtéti technika a bemutatott eset kapcsán sikeresnek bizonyult. Orv Hetil. 2023; 164(39): 1544–1549.
Gyermekkori neuroblastoma kezelésében alkalmazott 131-I-meta-jodo-benzil-guanidin terápia.
Első hazai tapasztalatok
131-I-meta-iodo-benzyl-guanidine therapy in childhood neuroblastoma.
First experiences in Hungary
A gyermekkori malignus betegségek egytizedét képviselő neuroblastoma klinikailag és prognosztikailag is rendkívül heterogén betegség. A rossz prognózisú esetekben a túlélést az utóbbi időszakban a gyorsan fejlődő multimodális terápia jelentősen javította. Négy éves betegünk kivizsgálását bitemporalis duzzanat miatt kezdtük meg, melynek hátterében IV. stádiumú neuroblastoma igazolódott (csontvelői és multiplex csontáttétek). A kezelésre kezdetben jól reagáló tumor posztkonszolidációs terápiája során azonban recidíva jelentkezett. A nagy kockázatú, rossz prognózisú betegség ’salvage’ terápiájának részeként – gyermekkori neuroblastoma esetében hazánkban először – 131-I-meta-jodo-benzil-guanidin-kezelést alkalmaztunk. A neuroendokrin szövetek sejtjeinek noradrenalin transzportere képes a katecholaminanalóg meta-jodo-benzil-guanidin felvételére. Ez az alapja a molekula képalkotásban (123-I-meta-jodo-benzil-guanidin) és célzott terápiában (131-I-meta-jodo-benzil-guanidin) történő felhasználásának, többek között neuroblastoma esetében is. A 131-I-meta-jodo-benzil-guanidin-kezelés speciális személyi és tárgyi feltételekhez van kötve, s különösen igaz ez gyermekkori alkalmazására. Alapos szervezés mellett a radioizotóp-terápiában jártas nukleáris medicina szakorvosok és kooperáló klinikusok (gyermekonkológusok, szükség esetén felnőttbelgyógyászok) szoros együttműködését igényli. A külföldön már rutinszerűen alkalmazott meta-jodo-benzil-guanidin-terápia napjainkig a recidív neuroblastoma ’salvage’ terápiájának részeként jött szóba, azonban a jelenleg még zajló klinikai vizsgálatok alapján a közeljövőben az első vonalbeli kezelés részévé válhat. Az indikációs kör szélesedése miatt szükségszerű, hogy hazánkban is egyre több gyermek számára váljon elérhetővé a kezelés. Orv Hetil. 2023; 164(39): 1550–1555.
A pajzsmirigy primer laphámcarcinomája.
Egy ritka eset ismertetése
Primary squamous cell carcinoma of the thyroid gland
A pajzsmirigyből kiinduló primer laphámcarcinoma az endokrin tumorokra vonatkozó WHO-klasszifikáció legújabb, 2023-ban megjelent 5. kiadása alapján az anaplasticus pajzsmirigy-carcinomák csoportjába tartozik. Igen ritka előfordulású betegség, kedvezőtlen prognózis és rövid túlélési idő jellemzi. Tanulmányunk célja felhívni a figyelmet ennek a ritka kórképnek a műtéti, valamint terápiás nehézségeire. A 68 éves nőbeteget nehézlégzés és gyorsan növekvő, jobb oldali nyaki terime miatt utalták intézetünk Fej-Nyak Sebészeti Ambulanciájára. A fizikális vizsgálat során a nyak jobb oldalán fixált képletet és a jobb oldali gégefél paresisét észleltük. Az aspirációs citológiai vizsgálat laphámcarcinomát véleményezett a pajzsmirigyben, a képalkotó vizsgálatok (18FDG-PET/CT) kizárták az egyéb fej-nyaki régióból történő kiindulás lehetőségét. Műtétet végeztünk, melynek során a teljes pajzsmirigy eltávolítását kíséreltük meg. A szövettani vizsgálat megerősítette a korábbi citológiai vizsgálat során kórismézett, pajzsmirigy kiindulású laphámcarcinomát. A megkezdett palliatív sugárterápia ellenére a beteg elhunyt. A pajzsmirigy primer laphámcarcinomájának felismerése és kezelése komoly kihívást jelent a sebésznek, valamint a kezelést végző team tagjainak. A túlélés tekintetében a limitált sugár-, valamint kemoterápiás válaszkészség miatt kiemelt szereppel bír a komplett sebészi eltávolítás, valamint az esetlegesen jelen lévő, terápiásan célozható molekuláris patológiai eltérések azonosítása. Orv Hetil. 2023; 164(39): 1556–1559.
Abstract
Background and aims
The prominent cognitive-behavioral model of hoarding posits that information processing deficits contribute to hoarding disorder. Although individuals with hoarding symptoms consistently self-report attentional and impulsivity difficulties, neuropsychological tests have inconsistently identified impairments. These mixed findings may be the result of using different neuropsychological tests, tests with poor psychometric properties, and/or testing individuals in a context that drastically differs from their own homes.
Methods
One hundred twenty-three participants (hoarding = 63; control = 60) completed neuropsychological tests of sustained attention, focused attention, and response inhibition in cluttered and tidy environments in a counterbalanced order.
Results
Hoarding participants demonstrated poorer sustained attention and response inhibition than the control group (CPT-3 Omission and VST scores) and poorer response inhibition in the cluttered environment than when in the tidy environment (VST scores). CPT-3 Detectability and Commission scores also indicated that hoarding participants had greater difficulty sustaining attention and inhibiting responses than the control group; however, these effect sizes were just below the lowest practically meaningful magnitude. Posthoc exploratory analyses demonstrated that fewer than one-third of hoarding participants demonstrated sustained attention and response inhibition difficulties and that these participants reported greater hoarding severity and greater distress in the cluttered room.
Discussion and conclusions
Given these findings and other studies showing that attentional difficulties may be a transdiagnostic factor for psychopathology, future studies will want to explore whether greater sustained attention and response inhibition difficulties in real life contexts contribute to comorbidity and functional impairment in hoarding disorder.
Abstract
In in vivo infection trials, rainbow trout eyed eggs were exposed to three Saprolegnia parasitica (Oomycota) isolates, which differed in biological and genetic characteristics. Infection prevalence, hatching rate, hatching dynamics of fish eggs were quantified, and the study was complemented with histopathology and phylogenetic analyses. We experimentally detected intraspecific differences in the pathogenicity of S. parasitica on rainbow trout eggs. The isolate from rainbow trout eggs was the most virulent to eggs of the same host, whereas isolates from carp skin and fry did not cause as much damage to the eggs. Comparing the outcome of two experimental settings, we confirmed that invasion of fish eggs is more effective by hyphae growth than by the actively moving zoospores. In addition, our findings highlighted that S. parasitica isolates with 100% identical ITS DNA sequences, could differ significantly in virulence. These isolates can be clearly distinguished based on a 650-bp DNA fragment of the DNA-directed RNA polymerase II subunit (RPB2) gene.
Dr. Bugyi István professzor emlékére
125 éve született a magyar sebészet zseniális nagymestere
Abstract
Questions are currently being posed concerning the implications of the clinical uptake of psychedelics. While enthusiasm surrounds the potential therapeutic benefits of psychedelics and critique surrounds their appropriation to commercial ends, limited attention has been given to the role of psychedelics in generating social transformation. Herbert Marcuse contended radical change requires ‘new imaginaries of liberation’. We consider whether clinical uptake of psychedelics may produce the perceptual shifts necessary to generate social transformation surrounding contemporary alienating conditions. Economic structures contributing to these alienating conditions are highly resistant to change and may neuter psychedelics' revolutionary potential. We illustrate how psychedelics may be instrumentalised: regulating individuals into unjust systems; redirecting psychedelic usage away from therapeutic ends towards productivity; distracting or diverting attention from systemic forms of control; usurping non-ordinary states into the domain of self-care; and fetishistically commodifying psychedelic experience as a consumable. There are, however, reasons to believe that psychedelics, in raising consciousnesses, may prove resistant to co-option. In particular, psychedelics induce perceptual experiences that: challenge the paradigmatic assumptions of industrial society by provoking alternative epistemologies and metaphysics; generate expanded or ecological constructions of selfhood, thereby offering resignifications of meanings, desires, and life potentials; and offer the enriched phenomenological insight into self, other, and world called for in combating ubiquitous social alienation. In this way, psychedelics may induce the revolution in perception necessary to imagine liberatory potentials and spark the desire for collective emancipation.
