Browse

You are looking at 1 - 10 of 13,194 items for :

  • Medical and Health Sciences x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All

Az elektromágneses tereknek tulajdonított idiopátiás környezeti intolerancia (IEI-EMF) jelensége a szakemberek szemszögéből

Idiopathic environmental intolerance (IEI-EMF) – from the viewpoint of the specialists

Mentálhigiéné és Pszichoszomatika
Authors:
Zsuzsanna Dömötör
,
Ferenc Köteles
, and
Renáta Szemerszky

Kétrészes narratív összefoglalónkban áttekintést nyújtunk az elektromágneses tereknek tulajdonított idiopátiás környezeti intoleranciával (IEI-EMF, más néven elektromágneses túlérzékenységgel) kapcsolatos tudományos eredményekről, a kutatások jelenlegi állásáról. Az elektromágneses túlérzékenység olyan állapotot jelent, amely során az érintett személy tüneteket tapasztal az elektromos eszközök közelében vagy azok használatakor, és tüneteit az elektromágneses expozíciónak tulajdonítja. Az Egészségügyi Világszervezet jelenlegi álláspontja szerint az IEI-EMF nem diagnosztikus kategória, megállapításához jelenleg sem orvosi teszt, sem valid protokoll nem áll rendelkezésre. Jellemző az állapotra a nagyfokú distressz, gyakran vezet szociális izolációhoz, valamint a munkaképesség elvesztéséhez. Gyakoriak a különböző komorbid mentális zavarok, mint a szorongás, depresszió, szomatizáció. Az elektromágneses túlérzékenység etiológiájával kapcsolatos elméletek két fő irányvonalat képviselnek: míg a biofizikai megközelítés szerint a tüneteket elektromágneses mezők által aktivált fiziológiai folyamatok idézik elő, addig a pszichogén elméletet propagáló szerzők a tünetképzés jelenségét pszichológiai folyamatokkal magyarázzák (például torzult figyelmi és attribúciós folyamatok, nocebohatás, asszociatív tanulás). Számos kutató hangsúlyozza azonban, hogy a jelenség teljes megértéséhez a két megközelítés integrálására és interdiszciplináris kutatócsoportok felállítására van szükség. Jelen írásunkban a jelenséggel kapcsolatos jellemzőket kutatói és orvosi szemszögből járjuk körül: az etiológiával kapcsolatos elméletek bemutatásán túl kitérünk a vizsgálati, módszertani nehézségekre, a definíciós és diagnosztikus problémákra és a terápiás lehetőségekre.

Open access

Az orvostanhallgatók mentális egészségét kedvezőtlenül befolyásoló tényezők és a beavatkozások lehetséges pontjai hallgatói szemszögből

Understanding students’ perspectives on mental health determinants of medical students and interventions to improve mental health in medical school: a qualitative study

Mentálhigiéné és Pszichoszomatika
Authors:
Barnabás Oláh
,
Bence Márk Rádi
, and
Karolina Kósa

Elméleti háttér: Az orvostanhallgatók kedvezőtlen mentális egészségi állapotára kutatások széle köre mutat rá világszerte. A háttérben álló tényezők és a szükséges beavatkozások megismerése azonban már kevesebb vizsgálatnak került a fókuszába, és különösen kevés a kvalitatív módszert alkalmazó kutatás. Célkitűzés: A Debreceni Egyetem magyar és angol nyelvű orvosképzésében részt vevő hallgatók mentális egészségét kedvezőtlenül befolyásoló egyetemi és egyéni szinten megjelenő tényezők azonosítása, a hallgatók által javasolt beavatkozások megismerése. Módszerek: 26 fő (13 magyar és 13 angol nyelven tanuló), I–VI. éves orvostanhallgatóval készítettünk fókuszcsoportos interjúkat, amelyeket hang-felvételen rögzítettünk. Az interjúk átírását követően az összesen 46 874 szószám terjedelmű anyagon tartalomelemzést végeztünk az NVivo szoftver segítségével, azt manuálisan ellenőrizve. Eredmények: Legfőbb stresszorokként a tananyag mennyiségét, a vizsgáztatás sajátosságait (tisztázatlan követelmények, vizsgáztatói szubjektivitás, észlelt igazságtalanság), az oktatási segédanyagok, valamint a gyakorlati képzés hiányosságait, illetve az egyetemen belüli információáramlás problémáit fogalmazták meg a hallgatók. A magyarok körében kiemelt stresszforrásként jelent meg az évismétlés és az önköltséges képzési formába való átsorolás veszélye. A tananyag nagy mennyisége miatt a hallgatók tanulásmódszertani, időbeosztási készségek fejlesztését célzó intervenciókat szeretnének, továbbá igényük lenne a stresszkezelési és kudarctűrési képességük fejlesztését célzó segítségre is. Sokak szakmai jövőképe bizonytalan, amelyet a hatékony karrier-tanácsadás tudna enyhíteni. Következtetés: Az orvostanhallgatók mentális egészségére számos szervezeti és egyéni tényező jelent kockázatot, amelyeket az egyetem elsősorban rendszerszintű beavatkozásokkal tudna csökkenteni.

Open access

Krónikus légzőszervi betegek élményvilágának vizsgálata a COVID–19-világjárvány idején interpretatív fenomenológiai analízissel

Exploring the experiences of chronic respiratory patients during the COVID-19 pandemic using interpretative phenomenological analysis

Mentálhigiéné és Pszichoszomatika
Authors:
Edina Tomán
,
Judit Nóra Pintér
, and
Rita Hargitai

Elméleti háttér: A koronavírus világjárvány idején a krónikus légzőszervi betegek fizikai sérülékenységük mellett a mentális problémákra is fokozottan érzékenyek lehetnek. Betegségük sajátosságaiból kifolyólag nagyobb valószínűséggel rendelkeznek már meglévő tapasztalattal krízishelyzetek, súlyos egzisztenciális kérdések és az ezekkel való megküzdés területén. Ezeknek a korábbi tapasztalatoknak szerepe lehet a COVID–19-járvánnyal kapcsolatos veszélyeztetettség megélése szempontjából. Az egyre nagyobb számú kvantitatív kutatáson alapuló szakirodalom ellenére az érintettek szubjektív tapasztalatainak megismerése továbbra is hiányzik. Cél: Kutatásunk célja a krónikus légzőszervi betegek COVID–19-világjárvány általi veszélyeztetettségélményének, tapasztalatainak feltárása és mélyebb megértése volt kvalitatív, idiográfiás módszerrel. Az alábbi kutatási kérdésekre kívántunk választ kapni: 1. Hogyan viszonyulnak az interjúalanyok a légzőszervi alap- betegségükhöz? 2. Mit jelent a számukra a veszélyeztetettség megélése? 3. Hogyan hatnak az alapbetegséggel kapcsolatos eredeti tapasztalatok a világjárvánnyal járó sérülékenység megélésére? Módszerek: Vizsgálatunkhoz az interpretatív fenomenológiai analízis módszerét használtuk. A kutatásban 8 fő vett részt: 7 nő és 1 férfi, 29–60 évesek, a következő diagnózisok valamelyikével: asztma, krónikus obstruktív tüdőbetegség, cisztás fibrózis. Eredmények: A félig strukturált interjúk elemzése során három főtéma bontakozott ki: 1. légzőszervi betegség mint a mindennapokat meghatározó tapasztalat, 2. a koronavírus világjárvány hatása az énre és az identitásszerveződésre, illetve 3. a veszélyeztetettség megéléséhez való alkalmazkodás. A levegőtlenség a progresszív tüdőbetegségek legnehezebben tolerálható, leginkább félelmetes velejárója, amely élmény különböző módokon kapcsolódhat a félelemmel és a szorongással. A COVID–19 potenciális fertőző volta éles határvonalat húz a veszélyeztetett Én és a veszélyes Másik; vagyis az én és a világ közé, továbbá kritikus élethelyzetet jelent a társas szükségletek és vágyak kielégíthetősége szempontjából. Adaptációjukban alapvetően énvédő mechanizmusok, illetve érzelem- fókuszú stratégiák bontakoztak ki. Következtetések: A jelenlegi világjárvány jelentős hatást gyakorol az érintett betegek életére. A koronavírus elsősorban légutakat érintő természete miatt az érintettek veszélyeztetettként tekintenek önmagukra, a veszélyeztetettség megélése pedig alapvetően meghatározza életüket; döntéseiket, a világhoz való kapcsolódásukat, identitásszerveződésüket, megküzdésüket, s megkérdőjelezi a világ biztonságosságába vetett hitüket. A krónikus légzőszervi betegek tapasztalatainak feltárása kiemelt jelentőséggel bír a járvány pszichoszociális hatásait mérséklő stratégiák kidolgozásában.

Open access

Mi van a maszk mögött? A maszkviselés szociális reprezentációja

What is behind the mask? Social representation of mask wearing

Mentálhigiéné és Pszichoszomatika
Authors:
Judit Borszéki
,
Martin Farkas
,
Andrea Turner
,
Gabriella Vonyik
,
Gábor Simonyi
, and
Ervin Finta

Elméleti háttér: A COVID–19-pandémia idején a járványügyi intézkedések meghatározó részévé vált az arcmaszkok viselésének preventív és széles körű alkalmazása. Az arcmaszkok az arcfelület mintegy 60–70%-át lefedve jelentősen befolyásolják a szociális interakciókat – különösen az érzelemfelismerést, érzelemkifejezést és mentalizálást. A kommunikációban fellépő nehézségek a gyógyító munka hatékonysága szempontjából kiemelt jelentőségűvé válnak az orvos–beteg kapcsolatban. Ennek még kritikusabb esetei azok a helyzetek, amikor a páciens mentalizációs deficittel jellemezhető zavarban szenved. Tanulmányunkban a szociális reprezentációk elméletét használjuk annak vizsgálatára, hogy a maszkviselés milyen tartalmakkal vált a közös tudás részévé. Célkitűzés: Vizsgálatunkban a maszkviselés szociális reprezentációjának feltérképezését tűztük ki célul, figyelembe véve annak interperszonális kommunikációra gyakorolt hatását, olyan csoportokban, ahol a kölcsönös megértés hatékonysága kiemelt jelentőséggel bír. Módszerek: Kutatásunkban a koronavírus-járvány második és harmadik magyarországi hulláma idején, orvos, szomatikus és pszichiátriai beteg csoportban, valamint kontrollcsoportban (összesen 81 fő, átlagéletkor 43,1 [SD = 13,83] év) szabad asszociációs feladatot adtunk a „maszkviselés” hívószóra. A nyert adatokból szemantikus kategóriákat képeztünk, majd ranggyakoriság-eljárással feltérképeztük a szociális reprezentációk szerkezetét az egyes csoportokon belül. Eredmények: A vizsgálati csoportok maszkhasználathoz kapcsolódó szociális reprezentációjában egységesen központi elemként jelent meg a maszkviselés által nyújtott biztonságélmény, valamint a maszk zavaró testérzetet keltő hatása. Különbséget találtunk az egyes csoportok között elaboratív kategóriák megjelenése, illetve szorongás, agresszió, tehetetlenség, sérült dependenciaszükséglet, valamint a kényszerű alkalmazkodás tekintetében. Következtetések: A maszkviselés szociális reprezentációjának elemzése alapján a maszkviselés ambivalens jelentéstartalmakat hordoz. Bár a maszkviseléshez kapcsolódó szociális reprezentációk struktúrájában számottevő különbségek is mutatkoztak, ugyanakkor a legtöbb vizsgált csoportban a maszk a vírusvédelem szempontjából „kényelmetlen, de szükséges” eszközként került felismerésre. Az eredmények alapján az egyes csoportok sajátos reprezentációik alapján eltérő módokon lehetnek veszélyeztetettek, illetve küzdhetnek meg a pandémia idején kialakult helyzettel.

Open access

Abstract

Several Mycoplasma species can form biofilm, facilitating their survival in the environment, and shielding them from therapeutic agents. The aim of this study was to examine the biofilm-forming ability and its potential effects on environmental survival and antibiotic resistance in Mycoplasma anserisalpingitidis, the clinically and economically most important waterfowl Mycoplasma species. The biofilm-forming ability of 32 M. anserisalpingitidis strains was examined by crystal violet assay. Biofilms and planktonic cultures of the selected strains were exposed to a temperature of 50 °C (20 and 30 min), to desiccation at room temperature (16 and 24 h), or to various concentrations of eight different antibiotics. Crystal violet staining revealed great diversity in the biofilm-forming ability of the 32 tested M. anserisalpingitidis strains, with positive staining in more than half of them. Biofilms were found to be more resistant to heat and desiccation than planktonic cultures, while no correlation was shown between biofilm formation and antibiotic susceptibility. Our results indicate that M. anserisalpingitidis biofilms may contribute to the persistence of the organisms in the environment, which should be taken into account for proper management. Antibiotic susceptibility was not affected by biofilm formation; however, it is important to note that correlations were examined only in vitro.

Open access

Abstract

The effects of environmental pollution on three populations of the Balkan terrapin [Mauremys rivulata (Valenciennes, 1833)] from the Bozcaada, Gökçeada and Dardanos regions were evaluated. The morphological parameters of Balkan terrapins collected on each site were measured and blood samples were taken for haematological analysis and micronucleus detection. The physicochemical, microbiological and microelement analyses of the water samples from each region were conducted by standard methods. The highest red blood cell, white blood cell and mean corpuscular haemoglobin concentration values were seen in the samples from Gökçeada. The highest haemoglobin value was found in the samples originating from Bozcaada, whereas the highest haematocrit and mean corpuscular volume values were found in the animals from Dardanos. Based on the microbiological analysis of the water samples, the most polluted site was Gökçeada. The microelement contents of the water and blood samples were different at the three sites, the lowest being in the Gökçeada area. It was revealed that the percentage of red blood cell micronuclei and other nucleus abnormalities in the M. rivulata blood samples was the lowest also in the animals living in the region of Gökçeada.

Restricted access

Abstract

Psychedelic compounds hold promise for alleviating human suffering. Initial trials of psychedelic-assisted treatments have established feasibility and safety, generating calls for replications. Meanwhile, social and medical sciences have drawn criticism due to perceptions of replication failures and varying public trust in empiricism. Data suggest that researchers and the public frequently misunderstand some of the statistical issues associated with replication, potentially leading to unrealistic expectations of treatment effects. Promoting discourse on what constitutes sufficient replication is especially warranted considering the ongoing progression of multi-site phase II and III clinical trials. Here, we review recent and classic work on prediction intervals and power analysis to reveal that trials of psychedelic-assisted therapy that emphasize statistical significance will likely include failures to replicate, especially if sample sizes do not increase dramatically. The field and the public should expect some failed replication attempts based on sampling variability alone. Continued emphasis on statistical significance will require markedly larger samples than those used in clinical trials to date, necessitating substantially greater resources. An alternative approach focused on prediction intervals has distinct advantages. We focus on a recent trial of MDMA-assisted therapy for PTSD to show that, based on prediction intervals, reasonable replications are well within reach. A lack of attention to these statistical issues could unnecessarily prompt widespread dismissal of these therapies before the intervention receives adequate investigation and a fair assessment. In contrast, realistic expectations and appropriate planning could help ensure that these treatments receive the opportunity to help those most in need.

Open access

Aortoiliacalis stenoocclusiv betegség fedett sztentekkel végzett endovascularis ellátásával szerzett kezdeti tapasztalataink

Initial experiences with the use of covered stents in endovascular treatment of aortoiliac stenoocclusive diseases

Orvosi Hetilap
Authors:
László Hidi
,
Balázs Lengyel
,
Péter Legeza
, and
Zoltán Szeberin

Bevezetés: A komplex aortoiliacalis stenoocclusiv betegségek kezelésének megoldását hagyományosan a nyitott műtéti technikák jelentik. Napjainkban azonban a kisebb perioperatív megterheléssel járó endovascularis vagy hibrid beavatkozások – mint például a fedettsztent-implantáció – is megoldásként szolgálhatnak, amelyekkel akár aortobiiliacalis, akár aortobifemoralis áthidalások kiválthatók. Célkitűzés: A vascularis centrumunkban végzett aortoiliacalis fedett sztent implantációk korai eredményeinek elemzése. Módszer: A 2019. november 1. és 2021. szeptember 30. között prospektíven regisztrált, konszekutív, aortoiliacalis fedett sztent implantációján átesett betegek adatainak retrospektív elemzését végeztük. Rögzítettük a betegek demográfiai és preoperatív egészségügyi adatait, a perioperatív szövődményeket, emellett a pre- és posztoperatívan megállapított Rutherford-stádiumot és boka-kar indexet. Vizsgálatunk elsődleges végpontja a perioperatív mortalitás, illetve az egyéves túlélés és elsődleges nyitva maradás, míg másodlagos végpontja a boka-kar index, illetve a Rutherford-stádium változásának és az amputációs rátának a megállapítása volt. Elemzésünkhöz Kaplan–Meier-analízist és Wilcoxon-féle ’signed-ranked’ tesztet használtunk. Eredmények: Vizsgálatunkba 36 beteget vontunk be. Az átlagos utánkövetési idő 12 ± 6,9 hónap volt. 72,2%-ban (n = 26) TASC C–D klasszifikációjú aortoiliacalis elváltozás miatt végeztünk beavatkozást, 44%-ban (n = 16) kritikus alsó végtagi ischaemia miatt, 64%-ban (n = 23) percutan punkcióból. A kórházban töltött napok száma átlagosan 5 ± 7 nap volt. Perioperatív vérzéses szövődmény 4 (11,1%), reoperáció 6 (16,6%) esetben fordult elő. Perioperatív halálozás nem történt. Az egyéves túlélés 94,3%, az elsődleges nyitva maradás 91,4% volt. A betegek posztoperatív Rutherford-stádiuma (3. [2.] vs. 1. [1.]; p<0,001) és boka-kar indexe (0,4 [0,55] vs. 1 [0,4]; p<0,001) szignifikánsan javult a preoperatívhoz képest. Nem tervezett major amputációt nem végeztünk. Következtetés: Az aortoiliacalis stenoocclusiv betegségek kezelésében fedett sztentek használatával jelentős klinikai javulás mellett kedvező perioperatív mortalitás, egyéves túlélés és elsődleges nyitva maradás, illetve elfogadható perioperatív morbiditás érhető el. Ez az eljárás megfelelő alternatívája lehet a nyitott műtéti megoldásoknak. Orv Hetil. 2022; 163(39): 1553–1558.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Dóra Mezei
,
Dominik Németh
,
Erzsébet Temesvári
, and
Györgyi Pónyai

Bevezetés: A propolisz méhek által gyűjtött gyantás anyag, melynek különféle termékekben történő külső és belső alkalmazása jótékony hatásai miatt széles körben elterjedt. Ismert allergén, a növekvő expozíciós lehetőségek szenzibilizáló hatását is előtérbe hozták. Célkitűzés: A szerzők 30 éves periódusban epicutan tesztelt, propoliszérzékeny betegek adatait dolgozták fel az irodalmi adatok tükrében. Módszer: A Semmelweis Egyetem Bőr-, Nemikórtani és Bőronkológiai Klinikájának Allergológiai Laboratóriumában 1992 és 2021 között epicutan tesztelt 17 784 beteg közül annak a 464 betegnek az eredményeit elemeztük retrospektíven, akiknél propolisz-túlérzékenység igazolódott. Vizsgáltuk a szenzibilizációs gyakoriságok változását, a jellemző diagnózisokat, a betegek életkori megoszlását, a klinikai tünetek leggyakoribb lokalizációit és a társult allergénérzékenységeket. Eredmények: A 30 éves periódusban a propolisz szenzibilizációs gyakorisága átlagosan 2,6% volt, 2019–2021-ben a vizsgált periódusban korábban nem észlelt jelentős emelkedés mutatkozott (6,2%, 8,4%, 6,9%). Jellemző volt a női dominancia (70,7%). A propolisz-túlérzékenység az 51–60 évesek körében fordult elő a leggyakrabban (24,6%), a betegek átlagéletkora 52,5 év volt. A legtöbb tünet kezeken (34,2%), lábakon (18,4%), arcon (17,5%) jelent meg. A társult érzékenységek közül az illatanyagok, a fragrance mix I (27,7%), a perubalzsam (26,8%) és a fakátrány (23,0%) emelhető ki. Következtetés: Az alternatív gyógyászati antibakteriális és antivirális készítmények, valamint a biotermékek iránti nagy kereslet növeli a propoliszexpozíciós lehetőségek számát. A szenzibilizáció esélyét fokozza, hogy a propolisztartalmú termékeket sokszor ellenőrizetlen mennyiségben és formában, a bőrön gyulladt, fokozott allergénpenetrációt biztosító területeken alkalmazzák. Eredményeink alapján a propolisz – jótékony hatásai mellett – jelentős környezeti allergén, elsősorban az idősebb nők körében. Expozícióinak ismerete hasznos, szenzibilizációja és társult allergénjei epicutan tesztsor segítségével kimutathatók. Orv Hetil. 2022; 163(39): 1559–1567.

Open access