Browse

You are looking at 1 - 10 of 12,732 items for :

  • Medical and Health Sciences x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All

Abstract

Background and aims

Research recognizes the extent of harm experienced by concerned significant others (CSOs) of gamblers. This systematic review’s aims are to examine the interventions for CSOs, evaluate potential benefits, and thematically describe treatment processes. The Stress-Strain-Coping-Support model (SSCS) served as the theoretical framework.

Methods

Database searches were conducted in: MEDLINE, CINAHL Complete, Web of Science Core Collection, Social Services Abstracts, Applied Social Science Index and Abstracts, Cochrane Central Register of Controlled Trials, and APA PsycInfo (between 01/Jan 2011–10/Jun 2021). Other search methods were also utilized. Inclusion criteria: interventions for CSOs with CSO specific outcomes. The Evidence Project Risk of Bias Tool was used for assessment.

Results

19/768 records were included. Nine interventions were utilized: 3 CSO directed, 4 for couples, and 2 low threshold online interventions. A quantitative synthesis (N = 7 studies) of effect size estimates for depression and anxiety measures didn’t indicate any intervention to have better outcomes than others. Core themes in the treatment process identified in the qualitative synthesis (N = 7) included: information and understanding, social support, coping skills, communication, and strain. Limitations in the evidence related to sampling, control-conditions and outcome measurements.

Discussion and conclusion

Several interventions were identified, yet no specific interventions appeared more beneficial than others. Using the SSCS model, commonalities and differences in intervention content were identified, along with themes that influence treatment processes. The need for tailored interventions is discussed. Future treatment efficacy research should carefully select study designs and outcome measurements. PROSPERO (CRD42021229408).

Open access

Abstract

Background

Addictive behaviors share clinical, genetic, neurobiological and phenomenological parallels with substance addictions. Despite the prevalence of compulsive sexual behaviors, particularly problematic pornography use (PPU), how neuroendocrine systems relate to PPU is not well understood. Preclinical studies demonstrate alterations in oxytocin and arginine vasopressin (AVP) function in animal models of addiction, but no human study has tested their involvement in PPU.

Method

Participants included 122 males; 69 reported PPU, and 53 were demographically-matched participants without PPU. Plasma oxytocin and AVP levels and oxytocin-to-AVP balance were measured at baseline. Salivary oxytocin was assessed at baseline and in response to four videos depicting neutral/positive social encounters. Participants reported on empathy and psychiatric symptoms.

Results

Baseline plasma AVP levels were elevated in men with PPU, and the ratio of oxytocin-to-vasopressin suggested AVP dominance. Men with PPU reacted with greater oxytocin increases to presentation of neutral/positive social stimuli. Decreased empathic tendencies were found in men with PPU, and this reduced empathy mediated links between oxytocin and pornography-related hypersexuality. Structural equation modeling revealed three independent paths to pornography-related hypersexuality; two direct paths via increased AVP and higher psychiatric symptoms and one indirect path from oxytocin to pornography-related hypersexuality mediated by diminished empathy.

Conclusions

Findings are among the first to implicate neuropeptides sustaining mammalian attachment in the pathophysiology of pornography-related hypersexuality and describe a neurobiological mechanism by which oxytocin-AVP systems and psychiatric symptomatology may operate to reduce empathy and lead to pornography-related hypersexuality.

Open access
Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica
Authors: Amal Ben Hassena, Sonda Guermazi-Toumi, Maroua Gdoura-Ben Amor, Mabrouka Saidani, Sonia Tlili, Lamia Khannous, Radhouane Gdoura, and Mariam Siala-Trigui

Abstract

Urinary tract infections (UTIs) are the most frequent human infections in community and hospitals. This study aimed to determine the distribution of bacterial uropathogens among urinary tract infections diagnosed within the regional hospital Houcine Bouzaiene (Gafsa, South West Tunisia) during a survey of 54 days from the 8th of November to the 31st of December 2017. Enterobacterales strains were tested for antimicrobial resistance by disk diffusion method and extended-spectrum β-lactamase (ESBL) production was tested by double-disc synergy test. Strains were further subjected to a molecular assessment of ESBL and AmpC β-lactamase production by PCR.

Overall, 173 bacterial isolates were studied, out of which 91.3% were Enterobacterales. Escherichia coli was the dominant pathogen, followed by Klebsiella pneumoniae. High to moderate resistance rates were observed, ranging from 66% to 90.7% for penicillins, from 6.7% to 18.6% for cephalosporins and from 16.2% to 25.4% for fluoroquinolones. Enterobacterales with decreased susceptibility to third-generation cephalosporins (3rd GC) carried several resistance genes: blaCTX-M group 1 and group 9, and ACC and FOX AmpC β-lactamase genes. Overall, ESBLs and AmpC β-lactamases were detected in 57% and 14% of the 3rd GC-resistant isolates, respectively.

This study proved the high potential of K. pneumaniae species to develop resistance against commonly used antibiotics. Thus, rigorous monitoring of the antibiotic resistance of clinical pathogens have to be implemented in Tunisia. Our results are very relevant to evaluate efficiency of the Tunisian therapeutic strategies against UTIs and adapt them to the emerging problem of antimicrobial resistance.

Restricted access

Az alsó végtagi endovascularis verőér-beavatkozások során alkalmazott antithromboticus, antikoaguláns terápia szempontjai

Aspects of antithrombotic and anticoagulant therapies in patients undergoing endovascular procedures for lower extremity arterial disease

Orvosi Hetilap
Authors: Endre Kolossváry, Ildikó Szabó, Edit Dósa, Csaba Csobay-Novák, Katalin Farkas, and Zoltán Járai

Összefoglaló. A népesség öregedése, a meghatározó cardiovascularis rizikótényezők – mint a cukorbetegség – egyre nagyobb arányú előfordulása, a csökkenő akut cardiovascularis halálozás az alsó végtagi verőérszűkület növekvő megjelenésével jár. Ezzel együtt szaporodnak a beavatkozást igénylő, jelentős életminőség-romlást, illetve végtag-veszélyeztetettséget okozó, súlyosabb esetek. Ilyenkor az alsó végtagi revascularisatio szüksége merül fel, ami az utóbbi évtizedben az endovascularis beavatkozások számának növekedéséhez vezetett. A beavatkozások technikai sikere mellett újabb szűkületek, elzáródások veszélyével kell számolni. Ennek hátterében az atherosclerosis progressziója mellett a beavatkozáshoz köthető, kontrollált érfalsérülés indukálta vascularis remodelling (neointima-hyperplasia), valamint thromboticus tényezők állnak. Az ér-nyitvamaradás hosszú távú biztosításának feltétele a fenti folyamatok megelőzésére alkalmazott optimális gyógyszeres kezelés. Ennek biztosítása elengedhetetlen a beavatkozást megelőzően, periprocedurálisan, majd az érintett betegkör hosszú távú gondozása során. A gyógyszeres terápiás lehetőségek közül az antithromboticus, antikoaguláns terápiának kiemelt jelentősége van. Az ezen hatású gyógyszerek alkalmazását igen nehézzé teszi (i) a thromboticus elzáródás kiújulása és a potenciális vérzés közötti dinamikusan változó egyensúly bizonytalansága, (ii) az egyéb társbetegségek kapcsán felmerülő terápiás szempontok egyidejű érvényesítése, valamint (iii) a napi ellátásban támpontot adó tudományos bizonyítékok relatív hiánya. Az összefoglaló tanulmány a fenti gyógyszerterápiás terület legújabb eredményeit kísérli meg elemezni. Orv Hetil. 2022; 163(3): 98–108.

Summary. The aging of the population, the increasing prevalence of important risk factors of atherosclerosis, like diabetes, and the declining mortality of acute cardiovascular conditions lead to increased peripheral arterial disease incidence. At the same time, cases showing a severe decline in quality of life or danger of limb loss get more prevalent that demands vascular interventions. In such cases, revascularization is recommended, and consequently, in the last decade, an expansion in endovascular procedures can be seen. Considering these procedures, besides a technical success, the risk of new stenosis or occlusion may be imminent. This may be accounted for the progression of atherosclerosis and the controlled vascular injury caused by the procedure itself that induces vascular remodeling (neointima hyperplasia) and thrombotic hyperactivity. The long-term vascular patency is closely associated with the success of an optimal medical treatment strategy. Its effect is considered essential prior to the endovascular procedure, perioperatively, and in the phase of long-term follow-up of the affected patients. In this scenario, antithrombotic and anticoagulant therapy regimes bear particular relevance. The use of this kind of drugs is challenged by (i) the uncertainty of dynamic changes of balance between the thrombotic reocclusion and the risk of bleeding, (ii) the interplay of treatment strategy related to concomitant diseases, (iii) the relative lack of high-level scientific pieces of evidence guiding daily routine. The narrative review makes an effort to provide new findings and an analysis of this therapeutic field. Orv Hetil. 2022; 163(3): 98–108.

Open access

Kezdeti tapasztalataink az orvos által módosított sztentgraftok alkalmazásával

Initial experiences with physician-modified endo grafts

Orvosi Hetilap
Authors: Sarolta Borzsák, Csongor Péter, Ferenc Suhai, Zoltán Szeberin, and Csaba Csobay-Novák

Összefoglaló. Bevezetés: Az aortabetegségek kezelése során az orvos által módosított sztentgraftok alkalmazása vitatott. Döntően sürgősségi esetben, nagy rizikójú nyitott műtét alternatívájaként vagy nehéz anatómiai konfigurációk esetén alkalmazzák őket. Módszer: Cikkünkben három eseten keresztül klinikánk kezdeti tapasztalatait mutatjuk be az orvos által a műtét során módosított sztentgraftokkal kapcsolatosan. Eredmények: Első esetünkben egy 75 éves férfi beteg 50 mm-es saccularis infrarenalis aortaaneurysma miatt került felvételre. A rövid infrarenalis tágulat proximalis rögzítési zónájának átmérője lényegesen nagyobb volt, mint a terminális aortaszakasz. A kaliberdiszkrepancia megoldására a legalkalmasabb egy reverz helyzetű iliacagraftszár volt, így egy graftszárat a felvezetőrendszeréről eltávolítottunk, majd megfordítva az aorta tágulatába deponáltuk. Hasonló megoldást választottunk egy 67 éves férfi beteg jobb oldali, 65 mm-es arteria iliaca communis aneurysmájának kezelése során. Egy 81 éves nőbeteg hasi aortaaneurysma tartott rupturája miatt korábban behelyezett unilateralis graft proximalis endoleakjének megoldása miatt érkezett. Az ectaticus aorta, valamint az arteria mesenterica superior és a primer intervenció során bekerült unilateralis graft elkeskenyedő része közti rövid távolság miatt konvencionális sztentgraft beültetése nem volt lehetséges. A szituáció egy rövid thoracalis sztentgrafttal volt megoldható: egy thoracalis sztentgraft distalis végéből 3 cm-t kauter segítségével levágtunk, majd az eszközt a felvezetőrendszerbe visszatöltöttük. A módosított sztentgraftot az arteria mesenterica superior alá pozicionáltuk, egy ’chimney’ sztentgraft segítségével biztosítottuk a jobb vese perfúzióját. Technikailag mindhárom beavatkozásunk sikeres volt. Következtetés: Az endovascularis aortaműtétek azonnal elérhető eszközparkja a típusos anatómiájú betegek megoldására általában alkalmas. A szokatlan anatómiával rendelkező elektív esetek, illetve a sürgető beavatkozást igénylő komplex endovascularis műtétek során az orvos által módosított sztentgraftok hatékonyan alkalmazhatók. Alkalmazásuk nagy forgalmú aortacentrumokban javasolt. Orv Hetil. 2022; 163(3): 109–115.

Summary. Introduction: Physician-modified endografts are mainly used in urgent cases of aortic disease as an alternative to high-risk open surgical repair or in difficult anatomical configurations. Method: We present our initial experiences with physician-modified stent graft implantation. Results: A 75-year-old male patient was admitted with a 50 mm saccular infrarenal aortic aneurysm. However, the diameter of the proximal sealing zone was significantly larger than that of the distal sealing zone, so we decided to use an iliac limb stent graft with reverse mounting resulting in an upside-down configuration to accommodate this diameter mismatch. A similar approach was used to treat a 67-year-old male patient with a 65 mm right common iliac artery aneurysm. An 81-year-old female patient was admitted with a type I endoleak associated with an aorto-uni-iliac endograft. The wide juxtarenal aortic diameter together with the short distance between the superior mesenteric artery and the proximal end of the previously deployed uni-iliac graft made the patient unsuitable for conventional endovascular repair, thus the distal 3 cm was cut from a standard thoracic stent graft and the device was reloaded. The modified graft was positioned below the superior mesenteric artery, while renal perfusion was secured by a chimney graft. Technical success was obtained in all three cases. Conclusion: The available toolkit of endovascular aortic surgery is generally suitable for the treatment of patients with typical anatomy. In elective cases of patients with unusual anatomy, or in urgent cases with complex aortic pathologies, physician-modified endovascular graft implantation can be used effectively. Orv Hetil. 2022; 163(3): 109–115.

Open access

A nemszteroid gyulladáscsökkentő szerek reumatológiai alkalmazása a cardiovascularis prevenció tükrében

The practice of using non-steroidal anti-inflammatory drugs in rheumatology in the light of cardiovascular prevention

Orvosi Hetilap
Author: Gábor Sütő

Összefoglaló. A reumatológiai betegségek gyakoribb cardiovascularis megbetegedéssel és halálozással járnak. Ennek oka a veleszületett fogékonyság, a tradicionális cardiovascularis rizikófaktorok, a folyamatos gyulladásos háttér és a mozgásszegénység, amelyek mellett a gyógyszerszedés sem elhanyagolható tényező. A nemszteroid gyulladáscsökkentő szerek egyik legismertebb mellékhatása a cardiovascularis megbetegedés és halálozás előfordulásának fokozódása, amely az egyes készítmények esetében eltérő mértékű. Ezt a különbséget sokáig a ciklooxigenáz-1 és -2 enzim eltérő mértékű gátlásával magyarázták. A prospektív összetett cardiovascularis végpontú vizsgálatok azonban nem igazoltak jelentős különbséget a ciklooxigenáz-1 és -2 gátlása között. A megfelelő gyógyszerválasztás a klinikai vizsgálatok tapasztalatai alapján történik, figyelembe véve a beteg és a betegség adottságain túl az adott készítmény tulajdonságait. A jelenlegi ismeretek alapján a cardiovascularis rizikó szempontjából a kis és közepes adagú ibuprofén vagy dexibuprofén, valamint naproxén tűnik előnyösnek, habár ez utóbbi esetében gastrointestinalis szövődményekkel kell számolni. Orv Hetil. 2022; 163(3): 93–97.

Summary. Rheumatological diseases are associated with more common cardiovascular morbidity and mortality. This is due to inherited susceptibility, traditional cardiovascular risk factors, persistent inflammatory background, and lack of exercise. Medication is also not a negligible factor. One of the best known side effects of non-steroidal anti-inflammatory drugs is the increased incidence of cardiovascular morbidity and mortality, which varies among the different treatments. This difference has long been explained by different levels of inhibition of cyclooxygenase-1 and -2 enzymes. However, prospective composite cardiovascular endpoint studies did not demonstrate a significant difference between cyclooxygenase-1 and -2 inhibition. The choice of the appropriate drug is based on the experience of clinical trials, taking into account the characteristics of the particular product in addition to the patient and the characteristics of the disease. Based on the current knowledge, low and moderate doses of ibuprofen or dexibuprofen and naproxen appear to be beneficial for cardiovascular risk, although gastrointestinal complications are to be expected in the latter. Orv Hetil. 2022; 163(3): 93–97.

Open access

Radiojód kontrasztanyagok által okozott vesekárosodás és megelőzése az újabb irodalmi adatok tükrében.

Változtassunk a gyakorlaton!

Occurrence and prevention of iodinated contrast agent-induced kidney injury in light of the newest literature data.

Time to change our clinical practice!
Orvosi Hetilap
Authors: Ágnes Haris and János Mátyus

Összefoglaló. A jelenlegi hazai gyakorlatban sokszor indokolatlanul korlátozzák a vesebetegek kontrasztanyagos vizsgálatát, és halasztódik a metformint szedők vizsgálata is, kontrasztanyag által okozott akut vesekárosodástól (contrast-induced acute kidney injury, CI-AKI) tartva. Összefoglalónk célja az ezzel kapcsolatos újabb ismeretek áttekintése és egy szakmai javaslat ismertetése annak érdekében, hogy a betegellátás szempontjából fontos vizsgálatok ne maradjanak el, ugyanakkor azok a maximális betegbiztonság jegyében készüljenek. Az elmúlt évek tanulmányai alapján a CI-AKI előfordulása a korábbinál kevésbé gyakori, és jelentősen különböző a kontrasztanyag intravénás vagy intraarteriális alkalmazásától függően. Legfontosabb rizikótényezője a csökkent glomerulusfiltrációs ráta (GFR), mely stabil állapotú vesebetegnél, intravénás kontrasztanyag adásakor 30 ml/min/1,73 m2 alatt, intraarteriális alkalmazásakor 45 ml/min/1,73 m2 alatt képez magas rizikót. Proteinuria esetén a CI-AKI és a kontrasztanyaggal társult akut vesekárosodás (contrast-associated kidney injury, CA-AKI) kockázata is nagyobb, ezért a számított GFR mellett indokolt a vizelet albumin/kreatinin vagy fehérje/kreatinin hányados meghatározása is a vizsgálat előtt. Az instabil állapot, az akut veseelégtelenség mindenkor magas kockázatot jelent, ilyenkor a számított GFR pontatlan, nem használható. Csökkent vesefunkció mellett figyelni kell a beadott kontrasztanyag mennyiségére, a vizsgálat 48–72 órán belüli ismétlésének kerülésére, a nemszteroid gyulladásgátlók vagy más nephrotoxicus szerek lehetőség szerinti szüneteltetésére. Prevenciós intézkedés a magas rizikóval bíró betegek esetében javasolt intravénás hidrálás formájában, fiziológiás koncentrációjú nátrium-klorid vagy nátrium-bikarbonát infúziójával. Az egyéb eljárások hatástalanok, és nem indokolt a beavatkozás utáni dialízis végzése sem végstádiumú veseelégtelen betegekben. A metformint 60 ml/min/1,73 m2 feletti eGFR-rel rendelkező beteg vizsgálata kapcsán szükségtelen elhagyni, ettől rosszabb veseműködés esetén kell szüneteltetni. Amennyiben a vizsgálat indikációja sürgősségi, az a metformin egyidejű elhagyásával elvégezhető, de a gyógyszer csak 48 óra múlva, az akut vesekárosodás kizárását követően adható vissza. Orv Hetil. 2022; 163(3): 83–91.

Summary. In the current clinical practice, studies with iodinated contrast agents are often limited in patients with kidney disease and delayed in those on metformin therapy due to fear of contrast-induced acute kidney injury (CI-AKI). We aim to review the most recent information about CI-AKI and provide recommendations in order to avoid cancellation of important contrast-enhanced tests, but maximize safety considerations. According to the most recent findings, CI-AKI occurs less frequently nowadays than previously, and depends significantly on the route of contrast administration (intraarterial or intravenous). The most important risk factor is the decreased GFR, which, in stable patients with intravenous contrast administration provides high risk if the eGFR is less than 30 ml/min/1.73 m2, and with intraarterial contrast is less than 45 ml/min/1.73 m2. In patients with proteinuria, the risk of both CI-AKI and CA-AKI (contrast-associated kidney injury) is increased, therefore urinary albumin/creatinine or protein/creatinine ratios are recommended to measure before the contrast material administration, beside the eGFR determination. Unstable condition, acute renal failure always mean high risk; in these cases, eGFR calculation is imprecise and useless. If renal function is decreased, the amount of contrast material needs consideration, repeated contrast-enhanced studies should be avoided in 48–72 hours, the non-steroidal anti-inflammatory agents and other nephrotoxic drugs have to be discontinued. For high risk patients, preventive intravenous hydration should be given, either by physiologic saline or sodium bicarbonate infusion. Other drugs aiming prevention have proved to be useless; dialysis treatment immediately after contrast administration in end-stage renal disease patients is unnecessary. There is no indication to discontinue metformin if eGFR is higher than 60 ml/min/1.73 m2, but if the patient has less than that value, the metformin needs to be stopped. In urgent studies with contrast agent, metformin administration has to be discontinued simultaneously with the intervention, and this drug can only be readministered after ruling out acute kidney injury in 48 hours following contrast exposure. Orv Hetil. 2022; 163(3): 83–91.

Open access

Transorbitomaxillaris percutan endoszkópos gastrostomia

Transorbito-maxillary percutaneous endoscopic gastrostomy

Orvosi Hetilap
Authors: István Pap, Kinga Jakab-Péter, János Uzsaly, István Tóth, Márta-Andrea Barabás, György Fábián, and László Lujber

Összefoglaló. Fej-nyaki daganattal diagnosztizált és kezelt betegeknél a szájon keresztüli táplálás gyakran nem lehetséges vagy nehezítetté válik a kezelés valamelyik fázisában. A beteg enteralis táplálásának biztosítására tartós és hatékony megoldást kell nyújtanunk, erre megfelelő választás lehet a percutan endoszkópos gastrostomia. A fej-nyaki régióban a daganat elhelyezkedése, kiterjedtsége és a műtétek miatt megváltozott anatómiai viszonyok sokszor gátat szabnak a gasztroszkóp hagyományos, szájon át történő sikeres levezetésének, és így különleges megoldásokra lehet szükség. Közleményünkben egy, a szakirodalomban is ritkán alkalmazott percutan endoszkópos gastrostomakészítésről számolunk be. A bemutatott esetben egy kiterjedt, rosszindulatú fej-nyaki daganat miatt totális maxillectomián és orbitaexenteratión átesett betegben a műtét következtében kialakult arcdefektuson át történt a gastroscopia és a tápszonda levezetése, ugyanis komplett szájzár következtében a beteg a táplálkozásra képtelen volt. A fent említett módszerrel sikerült a beteg hosszú távú enteralis táplálását megoldani minimálinvazív módon. Az összetett kóros esetek gyakran állítják kihívások elé a gyakorló klinikust. Esetbemutatásunkkal szeretnénk felhívni a figyelmet a hagyományos, megszokott módszerek helyett sokszor nagyobb sikerrel alkalmazható, személyre szabott terápiás lehetőségekre. Orv Hetil. 2022; 163(3): 116–119.

Summary. Peroral, enteral feeding is often impossible in patients with head and neck cancer. Percutaneous endoscopic gastrostomy is a well-established, quick, minimally invasive, and safe procedure for providing long-term enteral feeding. Space-occupying tumour mass and altered anatomy due to surgery inhibit the gastroscope’s peroral introduction and the feeding tube’s placement in some instances. Various access routes and modified insertion techniques are recommended to overcome the feeding tube insertion challenges. We present a rare case of a 64-year-old head and neck cancer patient who was unable to eat orally due to trismus and had a facial soft tissue defect following total maxillectomy and orbital exenteration. A complete oesophago-gastro-duodenoscopy and feeding tube insertion were performed transfacially. Percutaneous endoscopic gastrostomy was successful and uneventful via the maxillary and orbital soft tissue facial defect. No complication was noted, and long-term enteral feeding of the patient was provided in a minimally invasive way. Surgeons often face challenging cases when treating patients with head and neck cancer. The modification of standard procedures is sometimes required to adapt surgical techniques to the patient’s specific case. Orv Hetil. 2022; 163(3): 116–119.

Open access
Journal of Behavioral Addictions
Authors: Romina Miranda-Olivos, Zaida Agüera, Roser Granero, Rhianna R. Vergeer, Carlos Dieguez, Susana Jiménez-Murcia, Ashley N. Gearhardt, and Fernando Fernández-Aranda

Abstract

Background and aims

Food addiction (FA) and substance use (SU) have frequently been reported in patients with eating disorders (EDs). Our study aimed to assess the prevalence rates of FA and/or lifetime problematic alcohol and illicit drug use among patients with specific ED, such as: bulimia nervosa (BN), binge eating disorder (BED), and other specified feeding and eating disorder (OSFED). We sought to identify clinical, psychopathological, and personality profiles involved in these addictive behavior-based phenotypes.

Methods

The total sample was 527 patients (176 BN, 115 BED, and 236 OSFED). FA was assessed through the Yale Food Addiction Scale 2.0. To determine lifetime SU, a semi-structured clinical interview was carried out.

Results

Patients with BN had the highest rates of FA both with and without SU. No gender differences were obtained for the prevalence of current FA and/or lifetime SU. Patients reporting at least one addictive-related behavior exhibited increased clinical severity compared to those who reported none. Increased impulsivity (such as high lack of premeditation, sensation seeking, and positive urgency) and low self-directedness were differentiating factors for presenting one or two addictive behaviors.

Discussion and Conclusions

Overall, patients presenting with at least one addictive-like behavior reported a poorer clinical status than those without. Also, patients with FA and SU exhibited a more dysfunctional profile characterized by high impulsivity and low self-directedness. These findings would support the need for targeted treatments to reduce impulsivity and increase self-directedness, especially in patients with any addictive-related behavior, as a step towards improving their treatment outcome.

Open access

Abstract

Number of people over 65 years is continuously increasing and represents an ever growing proportion of population even in Hungary. Medical treatment of the elderly implies a massive burden for the healthcare system. Special knowledge is required to provide an appropriate medical care for the elderly. During the ageing process, several changes accumulate in the body and several chronic diseases develop. Function of parenchymal organs is impaired, healing process is slower, clinical manifestations of diseases are not so prominent, the diagnosis is often difficult to establish. Moreover, treatment possibilities also differ, because pharmacokinetics and pharmacodynamics of drugs are different from that of young patients. Communication with older patients is also cumbersome, participation of a relative or caregiver at consultation can be useful. Cardiovascular diseases remain the leading cause of death of adults over the age of 65. Among these diseases congestive heart failure, coronary artery diseases, hypertension, atrial fibrillation have the greatest significance.

Open access