Browse

You are looking at 101 - 110 of 13,434 items for :

  • Medical and Health Sciences x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All

A malignus eredetű dysphagia palliatív kezelésére használt merev és öntáguló sztentek eredményeinek összehasonlító vizsgálata

Comparison of outcome of rigid and self-expanding stents for palliation of malignant dysphagia

Orvosi Hetilap
Authors:
Ákos Balázs
,
Tamás Vass
,
István Hritz
,
Miklós Horváth
,
Veronika Papp
, and
Attila Szijártó

Bevezetés: A nyelőcső malignus szűkületeinek palliatív kezelésére 1984 és 2019 között 1005 merev protézist és 423 öntáguló sztentet ültettünk be. Célkitűzés: Tanulmányunk célja a két protézisfajta kezelési eredményeinek összehasonlítása volt. Módszer: Retrospektív elemzés során összehasonlítottuk a két betegcsoport jellemzőit, kezelési eredményeit a technikai sikeresség, a szövődmények, az életminőség alakulása és a túlélés vonatkozásában. Eredmények: Az átlagéletkorok, az anamnézisidők, a testsúlycsökkenés értéke, a tumoros folyamat előrehaladottságának összehasonlítása azt igazolja, hogy a sztenttel történő palliáció több rosszabb állapotú beteg kezelését tette lehetővé. A szövődmények száma a sztenttel kezelt betegcsoportban szignifikánsan magasabb: 29,3%/20,9% volt. A szövődmények ellátására endoszkópos intervenciót végeztünk, a merev protéziseknél 68,6%-ban, a sztenttel kezelteknél 53,2%-ban. A dysphagia és a betegek életminőségének lényeges javulása volt észlelhető a merev protézissel kezelteknél 97%-ban, a sztenttel kezelteknél 91,3%-ban. A túlélési idő a sztenttel kezelt betegcsoportban szignifikánsan rövidebb, 4,3/5,4 hónap volt. Következtetés: Az öntáguló sztentek alkalmazása a malignus szűkületek palliatív kezelésében a lehetőségek bővülésével lényeges változásokat hozott a mindennapi gyakorlatban. A kezelési eredményeket az öntáguló sztentek szélesebb körű használata nem javította annyival, mint amennyivel a betegcsoport rosszabb állapota rontotta. Orv Hetil. 2022; 163(49): 1952–1961.

Open access

A vena cava superior szindrómához társuló kétoldali zárt zugú glaucoma

Superior vena cava syndrome associated with bilateral angle closure glaucoma

Orvosi Hetilap
Authors:
Ágnes Elekes
and
Péter Vámosi

A vena cava superior szindróma a vena cava superior részleges vagy teljes elzáródásából adódó tünetegyüttes. Az esetek többségében tüdőtumorok és lymphoma miatt másodlagosan alakul ki. A fej, a nyak, a felső végtag ödémája, tág vénák, dyspnoe jellemzi. Szemészeti elváltozások a szindrómához kapcsolódóan ritkán fordulnak elő: a szemhéjak duzzanatát, a kötőhártya chemosisát és suffusióját írták le korábban, egy esetben megemelkedett episcleralis nyomásról is beszámoltak. 57 éves nőbetegünk vena cava superior szindrómáját sztentbehelyezéssel oldották meg, kissejtes tüdőtumorát kemoterápiával kezelték. A szindróma részeként kétoldali, négy hónapos anamnézisű homályos látásra panaszkodott. Vizsgálata során kétoldali zárt zugot, mindkét oldalon 60 Hgmm-es szemnyomást és súlyos látáskárosodást találtunk. A jobb szemen goniosynechiolysissel egybekötött szürkehályog-műtétet végeztünk, ezáltal jelentős szemnyomás-csökkentést értünk el, és sikerült megőrizni a maradék látóélességet. A bal szemen Nd:YAG lézeres iridotomia után antiglaucomás cseppkezelést indítottunk a fájdalom csökkentésére. A phacoemulsificatiót követően a jobb szemen az elülső csarnok morfológiája jelentősen javult, amit elülsőszegmens-optikaikoherenciatomográfiával számszerűsíteni is lehetett. A szemészeti paraméterek az alapbetegség kezelése alatt stabilak maradtak. Jelen közleményünk célja, hogy felhívja a figyelmet a vena cava superior szindróma szemészeti tüneteire, valamint szeretnénk bemutatni azt a szindrómával esetenként együtt járó rapid, súlyos látásromlást okozó szemészeti állapotot, melyet tudomásunk szerint korábban még nem írtak le. Orv Hetil. 2022; 163(49): 1967–1971.

Open access

Abstract

Extraintestinal pathogenic Escherichia coli (ExPEC) is the leading pathogen in urinary tract infection. In recent years multidrug-resistant B2-ST131 E. coli clonal group has disseminated worldwide. The ST131 and its subclones H30 and H30-Rx have been identified only in a few studies from Turkey. The aim of this study is to investigate the presence of ST131 and its subclones and to analyze their adhesin virulence genes and antimicrobial resistance. A total of 250 urinary ExPEC isolates were included in the study. Resistance rates of 16 antimicrobial agents were determined by disk-diffusion. Multidrug-resistance and ESBL production were analyzed. Altogether 8 adhesin genes were investigated namely, papAH, fimH, sfa/focDE, focG, afa/draBC, iha, bmaE and gafD. A total of 39 ST131 isolate were determined and 33 (84.6%) were multidrug-resistant. ESBL production was detected in 34 (87.2%) ST131 and 61 (28.9%) of non-ST131 strains. In our study, we found a strong correlation between ST131 strains and fimH, iha, afa/draBC, papAH virulence determinants. Twenty-nine (85.3%) of 34 ST131-O25b-H30 isolates were identified as H30-Rx. All the papAH gene positive isolates were identified within ST131-O25b-H30-Rx lineage. Non-H30-Rx isolates within H30 isolates were identified as pattern 2. Almost 16% of the isolates were identified as ST131 regardless of clinical syndrome and approximately 34% of the multidrug-resistant isolates were H30-Rx subclone. We report H30-Rx as the dominant subclone of ST131 in our study. Imipenem, fosfomycin and nitrofurantoin proved to be the most effective agents according to antibiotic resistance patterns of both ST131 and non-ST131 E. coli strains.

Restricted access
Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica
Authors:
Erika Kocsis
,
José Luis Díaz de Tuesta
,
Juan Sánchez
,
Rosaura Santamaría
,
Manuel Moragas
,
Silvia Herrera-León
, and
Ramón Cisterna

Abstract

The aim of our study was to delineate an outbreak of gastroenteritis caused by Shigella flexneri and affecting sixteen persons between May and June 2014 in Bilbao, Spain. All patients exhibited symptoms after consuming kebab in the same kebab shop.

The outbreak is described through the clinical cases, the microbiological and molecular genetic diagnosis, and the epidemiologic investigation. Minimum inhibitory concentrations for ampicillin, amoxicillin plus clavulanic acid, third and fourth generation cephalosporins, carbapenems, monobactams, aminoglycosides, fluoroquinolones, co-trimoxazole, colistin and tigecycline were measured. The S. flexneri strains were screened by PCR for TEM, SHV, CTX-M beta-lactamases and plasmidic AmpCs and aac(6′)-Ib gene. Serotyping, pulsed field gel-electrophoresis, conjugation assay, plasmid sizing by S1 enzyme digestion and Southern blot hybridization were accomplished.

All the S. flexneri isolates proved to be serotype 2 and produced extended-spectrum beta-lactamase (ESBL). Carbapenems, fluoroquinolones, tigecycline, colistin, and co-trimoxazole remained active antibiotics. All the strains harboured bla CTX-M-15 and bla OXA-1 genes. The strains hosted two high-molecular weight plasmids of 100 and 230 kb, respectively. According to the hybridization assay bla CTX-M-15 was located on the plasmid of 230 kb. The identical pulsotype verified the presence of outbreak.

Remarkable, that one of the food handlers has travelled recently to Pakistan, where ESBL-producing Shigella strains had been reported previously. To the best of our knowledge, this is the first outbreak caused by CTX-M-15-expressing S. flexneri in Spain and as well as in Europe.

Restricted access

A csípő-, valamint térdízületi arthrosisos betegek funkcióképességének és egészségi állapotának vizsgálata

Study of the functional capacity and health status of patients with hip as well as knee osteoarthritis

Orvosi Hetilap
Authors:
Anett Tóvári
,
Anikó Kőnigné Péter
,
Péter Tardi
,
Eleonóra Leidecker
,
Eszter Ambrus
,
Iuliana Boros-Balint
,
Mária Hermann
,
János Kránicz
, and
Márta Hock

Bevezetés: A csípő-, valamint térdízületi arthrosis gyakori megbetegedésnek számít. Számos terápiás lehetőség érhető el hazánkban. Célkitűzés: A komplex konzervatív gyógykezelés eredményességének vizsgálata csípő-, valamint térdízületi arthrosisos betegek esetén. Módszer: Saját készítésű kérdőív mellett alkalmaztuk a vizuális analóg skálát, a Functional Independence Measure, a Barthel-index, illetve az SF-36 kérdőíveket. Ezenkívül ízületi mozgástartományt mértünk. A vizsgálati csoport tagjai többféle fizioterápiás kezelést (gyógyvíz, gyógytorna, klasszikus svéd masszázs, Bemer-kezelés, pakolás, fizikoterápia) vettek igénybe. Eredmények: A vizuális analóg skála és a Barthel-index eredményei szignifikánsan változtak a két mérés között. A Functional Independence Measure esetén nem találtunk szignifikáns eltérést a két csoport adatainak értékelése során. Az egészségi állapot felmérésekor mind a fizikális egészség, mind a mentális egészség dimenziójában javulást figyelhettünk meg a vizsgálati csoportnál. Az ízületi mozgástartomány vizsgálata során a vizsgálati csoportnál a bal térd passzív extenziójának kivételével javulást figyelhettünk meg a résztvevők adatainak elemzésekor. Következtetés: A 3 hetes komplex konzervatív terápia megfelelő kezelési lehetőség lehet a funkcióképesség és az egészségi állapot javítására csípő-, valamint térdízületi arthrosis esetén. Orv Hetil. 2022; 163(48): 1917–1922.

Open access

Indokolt-e a klasszifikáció módosítása diabetesben?

Is there a need for a revised classification in diabetes mellitus?

Orvosi Hetilap
Authors:
Gábor Winkler
,
János Tibor Kis
, and
László Schandl

A diabetes mellitus heterogén etiopatogenezisű és klinikai viselkedésű kórforma. Egyes eseteinek pontos típusba sorolása, „klasszifikációja” meghatározó jelentőségű az optimális kezelésválasztás tekintetében. A tipizálás azonban a rendelkezésre álló, egyre szélesedő eszközpark és a rohamosan bővülő ismeretek ellenére még mindig nem teljesen megoldott. Ezért újabb ajánlások születnek a csoportba sorolás pontosítására. A közlemény áttekinti a nemzetközi konszenzus alapján, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) koordinálásával 1965 és 2019 között született klasszifikációs irányelveket, valamint az újabb vizsgálatok, megfigyelések alapján született javaslatokat. Megállapítja, hogy a napi gyakorlat számára továbbra is a WHO hatályos útmutatása a legorientálóbb, hozzátéve, hogy bizonytalan besorolású esetekben elengedhetetlen a betegek követése és a vizsgálatok szükség szerinti ismétlése mindaddig, amíg az adott kórforma természete nem tisztázódik. Orv Hetil. 2022; 163(48): 1909–1916.

Open access

Öngyilkossági halálozás Magyarországon a COVID–19-pandémia idején.

Az első két járványév (2020 és 2021) tapasztalatai

Suicide mortality in Hungary during the COVID–19 pandemic.

Experiences of the first two pandemic years (2020 and 2021)
Orvosi Hetilap
Authors:
Lajos Bálint
,
Péter Osváth
,
Attila Németh
,
Balázs Kapitány
,
Zoltán Rihmer
, and
Péter Döme

Bevezetés: Míg a legtöbb országban jobbára nem változtak (esetleg csökkentek) a szuicid ráták az első járványévben (azaz 2020-ban), addig hazánkban a befejezett öngyilkosságok száma szignifikánsan emelkedett. Célkitűzés: Tanulmányunkban azt vizsgáltuk, hogy a hazai szuicid rátának a pandémia kitörése utáni kedvezőtlen fordulata folytatódott-e a második járványévben is. Módszer: Prais–Winsten-regresszió segítségével megszakított idősorelemzést alkalmaztunk, kontrollálva az autoregresszív hatás mellett az idő- és a szezonális hatásokat is, hogy megbecsüljük a pandémia hatását a 2020-as és 2021-es hazai férfi-, női és a teljes népesség szuicid rátájára. Eredmények: A járvány első évében az öngyilkossági ráta szignifikáns növekedését tapasztaltuk a férfiaknál és a népesség egészénél. 2021-ben a férfi- és a teljes népességben megfigyelt esetszámok meghaladták ugyan a járvány előtti év esetszámait, ám a regressziós becslés szerint a ráta növekedése a férfiaknál nem tért el szignifikánsan a járvány előtti évek szintjétől, és csak 10%-on bizonyult szignifikánsnak a teljes populáció esetében. Megbeszélés és következtetés: Az első két járványév adatainak vizsgálata alapján megállapítható, hogy a pandémiának az öngyilkosságra gyakorolt kedvezőtlen hatása 2021-re a teljes populáción belül mérséklődött, míg a férfiaknál eltűnt. Nyitott kérdés, hogy ez a kedvező fordulat tartósnak bizonyul-e a jövőben. Orv Hetil. 2022; 163(48): 1895–1901.

Open access

Szemészeti javallat alapján végzett génterápiás kezelés RPE65 biallelikus génmutáció okozta öröklődő ideghártya-dystrophiában.

Az első két magyar beteg kezelése

Gene therapy treatment based on an ophthalmic indication in hereditary retinal dystrophy caused by RPE65 biallelic gene mutation.

Treatment of the first two Hungarian patients
Orvosi Hetilap
Authors:
Eszter Vizvári
,
Lilla Smeller
,
Ágnes Jánossy
,
Máté Lőrincz
,
Márta Janáky
, and
Edit Tóth-Molnár

Bevezetés: A Leber-féle congenitalis amaurosis az örökletes ideghártya-dystrophiák csoportjába tartozó, genetikailag igazolható olyan kórkép, mely már fiatalkorban jelentős látásromláshoz vezet. A betegség először a látótér koncentrikus beszűkülését, idővel pedig a centrális látás elvesztését okozza. A voretigén neparvovec (Luxturna®, Novartis Pharmaceuticals AG, Bázel, Svájc) terápia révén az RPE65-gén mutációja következtében kialakuló ideghártya-dystrophia az első olyan szemészeti kórkép, mely esetén lehetőség van génterápia alkalmazására. Célkitűzés: Az RPE65 biallelikus génmutáció miatt voretigén neparvovec génterápiában elsőként részesült magyar betegek kezelési eredményeinek bemutatása. Módszer: Genetikai vizsgálattal igazoltan RPE65 biallelikus génmutációban szenvedő két betegünk egy-egy szemén voretigén neparvovec génterápiában részesült. A kezelést megelőzően, valamint az utánkövetés időszakában vizsgáltuk a legjobb korrigált látásélességet, a centrális retinavastagságot, a látótérszűkület mértékét, valamint elektrofiziológiai vizsgálatokat végeztünk. Eredmények: A kezelés hatására mind a legjobb korrigált látásélesség (a testvérpár idősebb tagjánál +3, a fiatalabb testvérnél +10 betű), mind a látótérszűkület mértéke javulást mutatott mindkét beteg esetében. A látásfunkciók változása jelentős életminőség-javulást eredményezett betegeink mindennapi életében. Következtetés: Betegeink posztoperatív eredményei korrelálnak a klinikai vizsgálatok eredményeivel. Orv Hetil. 2022; 163(48): 1923–1931.

Open access

Többszörös coronarialaesiók és diffúz coronariabetegség funkcionális értékelése

Functional assessment of serial coronary lesions and diffuse coronary disease

Orvosi Hetilap
Authors:
Gábor Fülöp
,
Bettina Csanádi
,
Dávid Fülöp
, and
Zsolt Piróth

A coronariabetegség diagnosztikájában az elmúlt évtizedekben egyre fontosabb szerep jut a koronarográfia során használt invazív funkcionális vizsgálómódszereknek. A hagyományos, csak anatómiai értékekkel számoló koronarográfiás vizsgálat nem nyújt információt arról, hogy az intermedier laesiók okoznak-e vérellátási zavart, illetve gyakran nem áll rendelkezésre a vizsgálat előtt elvégzett, ischaemiát igazoló és lokalizáló, megfelelő szenzitivitású és specificitású noninvazív vizsgálómódszer. Számos tanulmány rávilágított a funkcionális invazív vizsgálómódszerek használata során szerzett klinikai előnyökre. Revascularisatio hiányában a koszorúér-betegség funkcionális súlyossága fordított arányban áll a nemkívánatos cardiovascularis eseményekkel. Lényeges pontja a szív vérellátásának javításakor azoknak az eltéréseknek a kiválasztása, amelyek az ischaemiáért a leginkább okolhatók. A diffúz betegség és többszörös szűkületek invazív funkcionális vizsgálata egyelőre még nincs teljes mértékben tisztázva. A klinikai vizsgálatokkal igazolt módszereken túl új eljárásokat dolgoztak ki az utóbbi időben, mint például a ’pullback pressure gradient’ alkalmazása vagy az ’instantaneous wave-free ratio intensity’. Így lehetőség nyílhat az adott coronarián belül a funkcionálisan súlyos, az éren belüli ischaemiáért, illetve tünetekért elsősorban felelős laesiók kiválasztására és revascularisatiójára vagy diffúz betegség, egyértelműen nem kijelölhető laesio esetén a gyógyszeres kezelés optimalizálására. Orv Hetil. 2022; 163(48): 1902–1908.

Restricted access