Browse
Összefoglalás
A szerves szén igen jelentős összetevője a talajoknak. Meghatározza a talajok számos fizikai, kémiai, biológiai és nedvesség gazdálkodási tulajdonságát és sokrétű környezeti funkcióit, többek között termékenységét, vízszűrő-, és szolgáltató képességét, pufferkapacitását, vagy a biológiai sokféleség megőrzésében játszott szerepét. A modern osztályozási rendszerekben a szerves szén mennyiségi és mélységi megjelenése diagnosztikus egységek és magasabb rendszertani egységeknek is gyakran alapja.
Diagnosztikus szemléletű hazai talajosztályozási rendszerünk kidolgozásakor megvizsgáltuk a hazai genetikus osztályozás szervesanyagra vonatkozó kritériumait, részletesen elemeztük a TIM adatbázis adatait és figyelembe vettük a nemzetközi standardokat. Törekedtünk olyan diagnosztikai egységek, altípus és változati tulajdonságok meghatározására, melyek az osztályozás támogatásán túl, önmagukban is fontos információt szolgáltatnak a különböző alkalmazásoknak.
Eredményeink szerint a TIM adatbázis tanulmányozása, a szerzők saját talajleíró tapasztalata, továbbá a szervesszén-tartalomra irányuló adatigény indokolja további mennyiségi intervallumok meghatározását az osztályozás alacsonyabb (altípus és változati tulajdonság) szintjén.
Vizsgálatunk további fontos eredménye, hogy rámutat, a földes részre vonatkoztatott szervesszén-tartalom nem elég a feltalajok diagnosztizálására. A durva rész arány, a telítettségi viszonyok, a szín, a szerkezet további fontos kritériumok a feltalajok, illetve a felszíni diagnosztikai szintek definiálásában. Ugyanakkor a szerves szén mennyiségi-, és mélységi határértékeinek egységes, típustól független meghatározása fontos információt szolgáltat a talajok sok szempontú megítélésben.
Javaslatunkban a szervesszén-tartalomra vonatkozóan nyolc felszíni diagnosztikus talajszint, egy felszín alatti diagnosztikus talajszint, és egy diagnosztikus talajanyag került meghatározásra. Az osztályozás alacsonyabb szintjein további 5 kategória bevezetését javasoltuk a talajokban megjelenő szervesszén-tartalom részletesebb jellemzésének biztosítása érdekében.
A javasolt rendszerben összesen 20 altípus -, és 2 változati tulajdonságban jelenik meg szervesszén-tartalomra, vagy olyan diagnosztikus talajszintre vonatkozó követelmény, amely definíciójában a szervesszén-tartalom (is) szerepel.
Az egyes elemek azonos értelmezése lehetővé teszi a típustól független térbeli kiterjedésének meghatározását.
Összefoglalás
Jelen tanulmányban megvizsgáltuk a nitrogén átalakulással kapcsolatos nitrogén forgalmi folyamatok módosulását a nitrogénkötés-, a denitrifikáció-,- illetve a nitrifikációs aktivitás mérésével. A vizsgálatok alapanyagaként különböző földhasználati területekről származó talajmintákat használtunk fel. Az anyaggyőjtés helyszíneként a Balaton-felvidéken elterülő 21 km2 kiterjedéső vízgyőjtő terület szolgált. A talajmintákat hat földhasználati területről győjtöttük, úgy, mint tölgyesakácos, tölgyes, szőlő, szántó, gyümölcsös és rét.
A nitrogén forgalommal kapcsolatos laboratóriumi kísérletek sötét, és szabályozott hőmérsékleti körülmények között kerültek kivitelezésre, három hőmérsékleten (10 °C, 20 °C, 30 °C). Ennek célja az volt, hogy a vízgyőjtő területén előforduló hőmérsékleti körülményeket megfelelően tudjuk modellezni.
A potenciális nitrogénkötés vizsgálatánál pozitív korrelációt találtunk, vagy érdemi változást nem figyeltünk meg a hőmérséklet függvényében. A szántó, gyümölcsös illetve a rét talajmintáinál a nitrogénkötést mutató értékek csökkenését észleltük a hőmérséklet növelésével (10-20 °C). Az erdőből származó talajmintákban ugyanakkor nem tapasztaltunk változást. 30 °C hőmérsékleten szignifikáns növekedést kaptunk a nitrogénkötési potenciálok tekintetében (p < 0,05), a 10 °C, illetve 20 °C hőmérsékleten mért adatokkal összevetve.
A talajok nettó nitrifikációs potenciáljának vizsgálatakor negatív korrelációt figyeltünk meg magasabb hőmérsékleteken. A legnagyobb értékeket 10 °C hőmérsékleten, míg a legalacsonyabb eredményeket 30 °C hőmérsékleten mértük.
Az erdei talajok elemzése során nem jegyeztünk fel lényeges különbségeket a potenciális denitrifikációs folyamat különböző hőmérsékleteken mért eredményei között. A többi, eltérő földhasználati területről származó minták változó hőmérsékleten feljegyzett értékei között azonban jelentős eltéréseket tapasztaltunk (p < 0,05).
Összességében úgy találtuk, hogy egy terület mővelési módja jelentősen befolyásolhatja a talaj nitrogén forgalmának alakulását, különösen azokban az esetekben, amikor tápanyagutánpótlás is történik. A jelen tanulmány adatai alapján megállapítottuk, hogy a vizsgált vízgyőjtőn az emberi behatásoknak kisebb mértékben kitett területek nitrogén körforgalmi folyamatai kevésbé érzékenyek a hőmérsékleti változásokra.
Összefoglalás
A hazánk területének megközelítően 10%-át fedő szikes talajokban zajló talajkémiai folyamatok részletes vizsgálatával ellentétben, a talajmikrobiológiai folyamatokról és állapotokról kevesebb ismerettel rendelkezünk. Munkánkban ezért egy réti szolonyec talaj kémiai, fizikai és mikrobiológiai tulajdonságait vizsgáltuk szántó és rét hasznosítású területen.
Munkánk célja a rét és szántó művelési ág talajkémiai, -fizikai és - mikrobiológiai tulajdonságainak megállapítása, a kémiai és mikrobiológiai tulajdonságok közötti kapcsolatok feltárása réti szolonyec talajon, ahol a korábbi vizsgálatok elsősorban a talajkémiai változásokra koncentráltak.
A szántó és rét művelési ág talaja egyes kémiai és mikrobiológiai paraméterekben szignifikánsan különbözött egymástól. A talaj mikrobiológiai aktivitása, a talajban élő mikrobák mennyisége egyaránt nagyobb volt a rétként hasznosított területen. Eredményeink felhívják a figyelmet a minél hosszabb ideig tartó növényborítás biztosításának fontosságára a talaj szervesanyag-tartalmának megőrzésében, növelésében, és az ehhez szorosan kapcsolódó aktívabb talajéletfenntartásában.
A művelési ág hatása olyan erőteljes a talaj vizsgált mikrobiológiai változóira, hogy azok statisztikailag elkülönítették a szántó és rét művelési ágakat annak ellenére, hogy a korábbi mintavételi terület két-két, a területekre jellemző mikrobiális biomassza szén szélsőértéket mutató pontjaiból vettük a talajmintákat. Ugyanakkor a vizsgált kémiai, fizikai változók csoportja még nem igazolta a két művelési ág talajmintáinak statisztikai különbségét. Eredményeink tehát igazolják, hogy a talajok mikrobiológiai paraméterei gyorsabban jelezhetik a talajokban bekövetkező, esetleges negatív változásokat, mint a kémiai és/vagy fizikai paraméterek.
The study of shock-metamorphic features of the Zagami meteorite revealed pseudotachylite-like melt veins with inhomogeneous chemistry and schlieren structure of silica-glass and alkali feldspar melt glass. The feldspar occurs as diaplectic glass in the interstitial area indicating short-time (few seconds) quenching of shock pressure during the impact event, with post-shock annealing. At several locations, apatite needles were identified, which are formed by fluids (cold water with dissolved ions) after the crystallization of cumulate magmatic minerals. Phosphates also could form in impact melts due to circulation of fluids after the impact event. The other signature for the high shock temperature is the presence of Ca–Ti-rich pyroxenes and titanomagnetite, which indicate temperature above 1,200 °C. The formation of silica-rich melt in interstitial area has two scenarios: (a) fractional melting of the Martian crust or (b) formation by pseudotachylite-like impact melting. According to textural observations (schlieren pattern), we propose an impact origin of the large amount of silica-rich melt in this meteorite. Pseudotachylite-like textures were mentioned earlier in terrestrial impact craters; however, we first propose them to form in a Martian meteorite based on their similarity of texture with terrestrial pseudotachylites.
With the intent of making data acquisition for fractal geometry-based discrete fracture network (DFN) modeling time-efficient and automatized, a new method was established. For the automation of data retrieval from the images of the studied surfaces, a series of image-processing operations and MATLAB algorithms have been developed. The method allows the retrieval of more than 1,000 fracture-length data/cm2 of one sample in several minutes. This methodology tends to be a useful tool in studies of fracture network geometries. DFN models of a supposed excavated and/or environmental damage zone, designed with the use of data supplied by the above method, are presented in this work as an example.
Most cities in the world have experienced major developments in the past 20–25 years. However, research has showed that the development aspect of these cities has led to a decrease in green areas. This paper aims to assess the spatiotemporal variations of urban green areas during the period 1990–2015 with special regard to city of Erbil. The study uses a mix of fuzzy functions, linear spectral mixture analysis, and maximum likelihood classification for the classification of Landsat imagery from 1990 to 2015 to extract the four main classes of land use, namely agricultural land, vacant land, built-up land, and green vegetation. Both the classification approaches used in this research produced excellent and reliable results, as an overall accuracy of more than 80% was able to be obtained. The spatiotemporal analysis of land use within the city of Erbil shows a series of major changes between 1990 and 2015. Therefore, the results of the spatiotemporal evolution of urban greenness assessment in the Erbil region can be used both for spatial planning purposes and as an urban greenness assessment method in dry climate areas.
The past decade has seen a great number of studies dealing with magmatic water contents and how these could be retrieved by the nominally anhydrous minerals’ (NAMs) trace structural hydroxyl (water) contents. Constraints have been made to magmatic hygrometry with clinopyroxene and plagioclase. Although results suggest that the method is more flexible and reliable than melt inclusion studies, they also indicate that the trace hydroxyl contents could still be overprinted by syn- and post-eruptive processes. Clinopyroxenes can hold more structural hydroxyl than plagioclases. A comprehensive review is presented with the inclusion of all published results so far to compile the available pieces of information. As a case study, micro-FTIR measurements are made of a representative set of plagioclase phenocrysts from the Börzsöny Mts. (Carpathian–Pannonian Region). The samples were selected to represent the progress of the volcanic activity in time and space, considering the petrologic and geochemical evolution of volcanic products in well-defined volcanostratigraphic positions. The syn- and post-eruptive cooling rate seems to have the greatest effect on water retention. This means that the systematic investigation of water in volcanic phenocrysts can contribute to distinguish the slowly and rapidly cooling parts of the volcanostratigraphic units.
